Agresszióra agresszióval?
Lekció: Bírák 15:1-16.
1Történt egy idő múlva, búzaaratás idején, hogy meglátogatta Sámson a feleségét; egy kecskegidát is vitt neki magával. Ezt mondta: Be akarok menni a feleségemhez, a szobájába. De az asszony apja nem engedte be. 2Ezt mondta az apja: Én már azt gondoltam, hogy végképp meggyűlölted őt, ezért hozzáadtam a vőfélyedhez. De a húga még nála is szebb: legyen ő a tied helyette! 3Sámson azonban így felelt nekik: Ez egyszer nem én leszek a hibás, ha rosszat teszek a filiszteusokkal. 4Azzal elment Sámson, összefogott háromszáz rókát, majd csóvákat készített, és farkaikat egymásnak fordítva csóvát kötött a párba állított rókák farkai közé. 5Majd meggyújtotta a csóvákat, és ráhajtotta a rókákat a filiszteusok gabonaföldjére. Így gyújtotta fel a kévéket és a lábon álló gabonát, sőt a szőlőket és az olajligeteket is. 6Ekkor azt kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És mondták: Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle a feleségét, és a vőfélyéhez adta. Felvonultak azért a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját. 7De Sámson azt mondta nekik: Ha ti ezt tettétek, én sem nyugszom addig, amíg bosszút nem állok rajtatok! 8És hatalmas csapásokkal agyba-főbe verte őket. Azután elment, és az étámi sziklahasadékban vert tanyát. 9A filiszteusok felvonultak, tábort ütöttek Júdában, és ellepték Lehít. 10A júdaiak megkérdezték: Miért vonultatok föl ellenünk? Azok így feleltek: Azért vonultunk föl, hogy megkötözzük Sámsont, és úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt mivelünk. 11Ekkor odament háromezer júdai ember az étámi sziklahasadékhoz, és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért tetted ezt velünk? De ő így felelt nekik: Ahogyan ők bántak velem, én is úgy bántam velük. 12Akkor azt mondták neki: Azért jöttünk ide, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson ezt mondta nekik: Esküdjetek meg, hogy nem vertek agyon! 13Azok így feleltek neki: Nem! Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de semmi esetre sem ölünk meg. Azzal megkötözték két új kötéllel, és elvitték a szikláról. 14Amikor Lehíbe ért, a filiszteusok ujjongva mentek eléje. De megszállta az ÚR lelke, és olyanná lettek karján a kötelek, mint a tűz égette lenfonál, úgyhogy a béklyók lefoszlottak a kezéről. 15Talált egy még ki sem száradt szamárállcsontot, utánanyúlt, felkapta, és agyonvert vele ezer embert. 16És azt mondta: Szamár állcsontjával vágtam köztük rendet, szamár állcsontjával vertem agyon ezret!
Textus: Bírák 15:16-19.
16És azt mondta: Szamár állcsontjával vágtam köztük rendet, szamár állcsontjával vertem agyon ezret! 17Amikor ezt elmondta, eldobta kezéből az állcsontot, és elnevezte azt a helyet Rámat-Lehínek. 18De nagyon megszomjazott, és így kiáltott az ÚRhoz: Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által; most mégis szomjan kell halnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe kell esnem?! 19Akkor Isten kettéhasította azt a mélyedést, amely Lehíben van, és víz fakadt belőle. Ő pedig ivott, életereje visszatért, és feléledt. Ezért nevezik azt Kóré-forrásnak; ott van az Lehíben még ma is.
Nem utolsó sorban a mesék és mítoszok világába repít bennünket Sámson története. Ez lehet az oka annak, hogy személyével gyülekezeti alkalmakon szinte kizárólag csak a gyermek bibliaórákon találkozunk, ilyen vasárnapi istentiszteleteken, mint amilyen ez a mai is, már alig. Pedig volna mit tanulnunk a történetéből. Talán nem véletlen, hogy bibliaolvasó kalauzunk ezen a mai napon éppen az ő történetét hozza elénk igei olvasmányként.
1./ Sámson a bibliai szereplőknek ahhoz a kisebb csoportjához tartozik, akiknek születéstől a halálig előttünk van az életútja. Ha ebben a teljességben szemléljük Sámson életét, azonnal kiugrik nála egy ismételten visszatérő mozzanat: ennek az egyébként erős embernek van egy gyenge pontja, amely végigkíséri az egész életét, amelynek mentén mindig bajba kerül, és ami végül pedig a is bukását okozza majd. Sámsonnál nagyon erősen középpontba került az érzékiség, a szexualitás utáni vágy. Ez az ő gyenge pontja, az Archilles-sarka.
Sokan ismerik Akhilleusz történetét, akit nevezhetnénk a görög mitológia Sámsonjának is, mivel őt is a zabolátlanság, a vakmerő hősiesség jellemzi. Anyja, a tenger istennője születése után megmártotta a Styxben, az alvilág folyójában, hogy ilyen módon sebezhetetlenné tegye a testét, de mivel a sarkánál fogva merítette a vízbe, azon az egy ponton a teste védtelen maradt. Felnőve, harcai közepette később éppen az okozza a vesztét, hogy ellenfele nyílvesszője a sarkán sebesíti meg őt.
Jelképes, szimbolikus elbeszélés ez a történet az emberi természetről, a Sámsonéról, de a miénkről is. Mindannyiunknak van egy vagy két nagy gyengesége, ha úgy tetszik, „fő bűne”, amellyel az egész életünkön át küszködünk, sohasem lesz végleg elintézett üggyé, mint egy kísértet, folyton visszajár, állandó rés a személyiségem falán, köztem és a külvilág között, és folyton bajba kever, ha nem figyelek kiemelten rá.
Sámsonnál ez a gyengeség, vagy nagy bűn a felfokozott érzékiség, a szexualitás utáni vágy volt, de ezer más terület lehet az életünk Achilles-sarkává. Van, akinek az a legnagyobb gyengesége, hogy állandóan igyekszik a középpontba helyezni magát: többnek, fontosabbnak akar mindig látszani, mint amilyen. Van, akinek olyan éles nyelve van, hogy mindig sebet ejt vele másokon. Másvalaki azzal terheli meg a környezetét, hogy mindig fordít egyet a valóságon és elferdítve ad tovább beszélgetéseket, történéseket. Megint más valaki az állandó elégedetlenkedésével megy a mások idegeire. És lehetne még hosszan folytatni a sort.
Eljutottunk már annak felismerésére, hogy ilyen gyenge pontú, Achilles-sarkú emberek vagyunk? Ismerek olyanokat, nem is egyet, akik igazi megmondó, igazságosztó emberek, de akik még egy halvány utalást sem képesek elfogadni a saját gyenge pontjukkal kapcsolatban. Sámsonnal is ez volt a helyzet. A nőügyei folyton bajba keverték, amiből valahogy többnyire kimászott, de az utolsó alkalommal végleg elbukott.
Bármilyen fajta emberi közösséget, családot, gyülekezetet tönkre lehet tenni a szabadjára engedett emberi gyengeségekkel. Biztos kevesebb volna a problémánk az életben, és másoknak is kevesebb baja lenne velünk, ha többet foglalkoznánk a saját gyengeségeinkkel, és azzal, hogy kerüljük az olyan helyzeteket és embereket, akik aktiválják bennünk a rossz oldalunk belobbanását.
2./ Ezután az általánosabb gondolat után nézzük meg közelebbről Sámson első szerelmi ügyét és az abból fakadó konfliktust. Sámson Izráel ellenségének, a filiszteusoknak a lányai közül vesz feleséget magának, az esküvőről azonban idő előtt távozik, amit a filiszteusok a házasság felbontásaként értelmeznek. Amikor Sámson később visszatér, hogy a feleségével találkozzon, azzal utasítják el, hogy az asszony már más felesége. Az írásmagyarázók megállapítják, hogy nehéz megállapítani az ókorban érvényes jogrend alapján, hogy itt kinek és mennyiben volt igaza. De Sámson ezt a helyzetet nem hagyja annyiban.
Ami ezután következik, arra igaz a mondás, mely szerint: A harag olyan szél, amely elfújja az értelem lámpását. (Robert Green Ingersoll) Mérgében Sámson felgyújtja a filiszteusok aratásra váró gabonatábláit. A kárvallott filiszteusok ekkor már életre-halálra keresik Sámsont, de a találkozás azzal végződik, hogy Isten erős embere egy, a földön talált szamárállcsonttal egyszerre ezer filiszteust öl meg. Az erőszak spirálja beindul: körforgásszerűen ismétlődnek az erőszakos cselekedetek, és a dolog egyre magasabbra és magasabbra jut, ami ebben az esetben nem valami jót jelent, hanem az egyre növekvő haragot és gyűlöletet.
Szinte már észre sem vesszük, de egyre több helyen mennek végbe így a dolgok körülöttünk: a családban, a munkahelyen, a politikában, a felekezetek, de talán most még inkább a nagy világvallások viszonylatában. Olyan hamar elhagyják a szánkat ezek a szavak, hogy „gyűlölöm”, „utálom”, „nem vállalok vele semmilyen közösséget”.
Már innen a szószékről olvastam fel ennek a 15. fejezetnek a legvégét. Ott van egy apró momentum, amely megint csak jelképesen, szimbolikusan megmutatja, mibe torkollik Sámson öldöklése: Sámson halálosan megszomjazik. Az erős ember is halálosan belefárad az állandó haragba, háborúskodásba. Isten pedig vizet fakaszt Sámsonnak a sziklából.
Itt lehetne egy áldott pillanat, amikor Sámson megállhatna Isten előtt, magába szállhatna, változtathatna, de erre itt már nem kerül sor… A történet vége úgy hiszem ismert előttünk. Egy következő filiszteus szerelmi ügyből kifolyólag az indulatok még magasabbra csapnak: Sámson elveszti erejét, megvakítják, de végül még egyszer, utoljára visszavág: öngyilkos merénylőként fejezi be az életét.
Csak így lehet vitás ügyeket elintézni? Nem lehetne másként? A lélektanban van egy szakkifejezés: „a szellem ellenálló hatalma” vagy „dacoló hatalma”. Az osztrák pszichológus a náci haláltáborokban átéltek hatására alkotta meg ezt a fogalmat. Minden felém áradó negatív indulat közepette is lehet embernek maradni, „ellenállni”, nem visszhangozni a negatív indulatokat.
Egy szemléltető példát szeretnék idehozni a közelmúltból. 2015. novemberében Párizsban Bataclan színházban szélsőséges iszlám merénylők egy koncerten 89 embert öltek meg. Az áldozatok között volt egy 35 éves nő, akinek újságíró férje otthon maradt 17 hónapos gyermekükkel. A történtek után az özvegyen maradt férj egy levelet írt a terroristáknak ezzel a címmel: „Nem kapjátok meg a gyűlöletemet!”
A levél elejéről és a végéből idézek:
Péntek este elvettétek egy különleges teremtménynek az életét, az életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de nem kapjátok meg a gyűlöletem. Nem tudom, kik vagytok, nem is akarom tudni, halott lelkek vagytok. Ha ez az Isten, akiért vakon gyilkoltok a saját képére teremtett minket, akkor minden golyó a feleségem testében egy seb az ő szívében.
Nincs is több időm, amit rátok fecsérelhetnék, mert oda kell mennem a fiamhoz, aki most ébred a délutáni alvásából. Alig 17 hónapos és uzsonnázni fog, mint minden nap. Azután elmegyünk játszani, mint minden nap és ez a kisfiú egész életében megszégyenít majd benneteket azzal, hogy boldog és szabad lesz. Mert nem, nem kapjátok meg az ő gyűlöletét sem.
Sámsontól a filiszteusok gyűlöletét kapták, ez a férfi jóval tovább jutott: nem adta a gyűlöletét az ellenségeire. Milyen nagy dolog, és még ettől is van tovább: Jézus a kereszten ellenségei felé a szeretetét adta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lukács 23:34)
