Félelem vagy reménység

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. /Filippi 4:6/

Kedves Testvérek!

Talán egy zsidó vicc segítségével érthetjük meg a legjobban az eltúlzott félelmek mibenlétét:

Az öreg Schwarz 93 éves, és bár még nagyon jól bírja magát, örökösen nyűgösködik, kesereg.

– De Papa, miért búslakodsz mindig – kérdezi az unokája –, hiszen mindennel ellátlak, mindened megvan?

– Na, ja, amíg te élsz. De mi lesz azután? (Hernádi Miklós: A zsidó vicc világképe)

A vicchez kapcsolódóan jutott eszembe egy mára már klasszikussá vált kísérlet. Egy pszichológus a félelem témakörével foglalkozott. Elhatározta, hogy önmagán figyeli meg félelmei alakulását. Naplót írt, amelyben lejegyezte az összes felmerülő aggodalmát, vagyis azt, hogy mikor, mi miatt félt gondolatban. Aztán megnézte, hogy az összes félelmek közül, melyek voltak jogosak: mely félelmek hívták fel a figyelmét valóságos veszélyekre, és melyek voltak alaptalan ijedelmek. A százalékos arány, amit végeredményként megkapott, felettébb elgondolkodtató: a pszichológus összes aggodalmának 88 %-a volt alaptalan, és csak 12 %-a volt reális.

Nagyon rövid idő alatt, nagyon ijesztő, eddig ismeretlen helyzetbe kerültünk mindannyian. Az egész világot sújtó gyilkos járvány megjelenése óta nagyon megváltozott, beszűkült az életünk. Egy ilyen helyzetben szinte seregestül rohannak meg bennünket a negatív gondolatok. Megijedünk, beindul a fantáziánk, egyre inkább belelovalljuk magunkat az aggódásba, a félelembe.

„Semmiért se aggódjatok!” – figyelmeztet Igénk. Ezt így parancsba adni senkinek sem lehet, nem is érdemes. A folytatásban rejlik számunkra az igazi esély: „imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt”. A félelmek először akkor kezdenek egy kicsit is oldódni, ha szavakba öntjük őket, ha beszélgetésbe kezdünk róluk valakivel. Jó annak, akinek van olyan bizalmasa, akivel meg tudja osztani az aggodalmait. Már egy ilyen beszélgetés is segítség lehet arra, hogy az összes aggodalmunk közül meg tudjuk különböztetni a valódi félelmeinket a múló ijedtségtől. De még jobb annak, aki Pál apostolra hallgatva Isten elé viszi az aggodalmait, mert Isten világosságában még jobban elválnak egymástól a valódi félelmek és a hiábavaló ijedelmek. Sokszor talán az a legnagyobb baj velünk és a félelmeinkkel, hogy Isten adja ugyan az erőt ahhoz a valóságos „12 %-hoz”, amely igazi problémája az életünknek, de ahhoz többlethez, amivel mi terheljük meg a saját életünket, már nem, és ez a „több” tud akár tönkre is tenni bennünket.

Nem egyszerű, amit Igénk kér tőlünk: „hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt”. Az aggodalmaink közepette is kezdjük Istennel való beszélgetésünket „hálaadással”. Köszönjük meg előbb azt, amit már eddig kaptunk, amiért hálásak lehetünk. A félelmek közepette gyakran megfeledkezünk erről, pedig ennek kellene lennie az igazi alapnak, amely meghatározza mennyei Atyánkhoz való kapcsolatunkat. Az arra való emlékezés, hogy „az Úr segített el bennünket egészen idáig” (1. Sámuel 7:12) már önmagában is képes a bajban csökkenteni bennünk a szorongást. Az Isten felé való tudatos odafordulás pedig tovább viheti ezt az áldásos folyamatot.

Értsük meg! Minél jobban eluralkodik rajtunk a félelem, annál inkább kitölti a lelkünket, így annál kevesebb hely jut arra, hogy Isten szava is otthont találjon bennünk. Minél inkább összetornyosulni látszanak körülöttünk a gondok, annál komolyabban kell keresnünk Istenünk jelenlétét.

A mostani, különös idők egy érdekes kettősséget eredményeztek legtöbbünk életünkben. A járvány egyfelől korlátozza a szabadságunkat: nem mehetünk mindenfelé, bezár bennünket otthonaink falai közé. Másfelől viszont sokkal több szabadsággal ajándékoz meg, mint amennyivel eddig rendelkeztünk: hirtelen rengeteg lesz a szabadidőnk. Fedezzük fel ezekben az időkben az imádság áldott lehetőségeit! Vigyük félelmeinket, aggodalmainkat bátran Isten elé, Nála jobban senki sem képes bennünket lecsendesíteni, megnyugtatni, megújítani!

Testvéri szeretettel:

Zsoldos Tibor