+36-52/342-872 | lelkeszi@kistemplom.hu

Igehirdetés 2019. január 6.

Vízkereszt

Lekció: 1. Ézsaiás 42:1-7.

1Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. 2Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. 3A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt. 4Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. 5Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és abból növényeket sarjaszt, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: 6Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. 7Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!

Textus: Lukács 3:15-16.21-22

15Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívükben mind azt fontolgatták, vajon nem János-e a Krisztus,16János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, 21Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, 22leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm

Igehirdetés

A Vízkereszt a mi keresztségünknek az ünnepe. Azt ünnepeljük, azért adunk hálát, hogy meg vagyunk keresztelve, vagy ha még nem, lehetőségünk van a keresztségre. Sőt, azokat is megköszönjük, akik segítettek minket azon az úton, amelyen eljutottunk az Úrasztalához és a keresztségben Isten családjának részévé lettünk. Nagy erő van a Vízkereszt hálájában. Erőt ad, amikor felidézzük a keresztség sorában a hátunk mögött állókat. Mindazokat, akik generációkon át ugyanúgy részesültek a keresztségben. De felidézzük azokat is, akiknek hitén keresztül tartalmat nyert számunkra a keresztség.

A mai ünnep azzal teszi mindezt teljessé, hogy azok között, akikkel a keresztségben egyek lettünk ott van maga Jézus Krisztus is. Ővele is összeköt minket a tény, hogy megkeresztelt emberek vagyunk. A keresztség persze úgy is összeköt vele, hogy Ő a 2. isteni személy, akinek a neve elhangzik a mi nevünkkel együtt, amikor megkeresztelnek minket. Mégis, emberként nekünk nagyobb támasz, biztosabb üzenet, hogy Ő a mi oldalunkon is állt. Akkor a Jordán partján, amikor beállt abba sorba, amelyben ott voltak kortársai, rokonai, későbbi tanítványai és Ő is mint mindenki várta, hogy Keresztelő János bemerítse őt a Jordán vizébe. Ott állt a sorban, a bűnösök sorában.

Mi is sokszor állunk sorba. Jegyért a nagyállomáson, sorbaállás a piacon, vagy épp a rendelőben. De ott van a sorban állás az Úrvacsorához is. Amikor sorban állunk egyenlők vagyunk. Jézus ennyire egyenlő lett velünk, hogy beletartozik velünk együtt a megkereszteltek sorába. Ott látjuk a mai Igében a Keresztelőhöz sorban állók között, ahol, mint mindenki várja, hogy rá kerüljön a sor. Olyannak mutatja magát, akiről Ézsaiás beszél: 2Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. 3A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki. Ez az istenarc az, amelyre annyira vágyunk mi emberek. Innen értem meg a keresztelkedés történetének bevezető sorát: a nép reménykedve várakozott, és szívükben mind azt fontolgatták, vajon nem János-e a Krisztus.

Az emberi lélek vágyik arra az Istenre, aki nem töri őt össze. Azt is mondhatnánk, hogy vágyik arra a kapcsolatra, amely nem őrli fel, nem tartja őt elégtelennek, kevésnek, amelyben nem kell állandóan bizonyítania. A názáreti Jézus az Ő elindulásának a kezdőpontján ilyennek mutatja magát. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki. Mennyire nagy szüksége van a mi kapcsolatainknak erre az indulatra. Amely a megrepedt nádszálban nem a kidobni valót, hanem a majdnem épet látja. És a füstölgő mécsesben nem a füst zavarja, hanem a lángra lobbanásban reménykedik. De amíg nem lángol és amíg nem forr össze, addig is elég. Úgy is jó. Mennyire kevés ilyen indulattal találkozunk. Magunk körül és önmagunkban egyaránt. Vízkereszt ezért annak az ünnepe, hogy megtanulunk hálát érezni a másikért minden hibája ellenére. Vagy éppen hálát adni önmagunkért minden tulajdonságunk ellenére. Jézus megkeresztelkedésének a történetében ez a mondat áll a középpontban: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.

Barsi Balázs ferences szerzetes így mondta ezt másképp: Az Atyaisten azt mondja itt a Fiúistenre: Fiam, jó, hogy vagy. És tovább magyarázza ezt a jelenetet és elmegy addig, hogy az Atyaisten sír a fölött a tény fölött boldogságában, hogy az Ő Fia van és hogy ez a Fiú az övé. Átjárja az igemagyarázatot az a hiány, hogy ez a szerzetes soha nem fogja megtapasztalni, milyen az, hogy neki fia van. Hogy soha nem fogja tudni egyetlen személynek sem kimondani ezt, fiam, jó, hogy vagy. Mert ebben a jelenetben, Jézus megkeresztelkedésében ez az egyetlen szó a legfontosabb, Fiam. Ez a kapcsolatot, összetartozást kifejező szó. Istenképűségünk miatt nekünk is ez a létezésünk középpontja. Hogy tartozhassunk valakihez. Hogy valakinek a valakije legyünk.

Jézus nem indulhat el addig az ördög munkáit lerontani, az embereket segíteni és gyógyítani, amíg nem tudja rendületlen tudással, hogy Ő az Atyának a Fia. Hogy Ő sziklaszilárdan tartozik valakihez és hogy ezt a kapcsolatot semmi nem törheti meg. Ez a tudás az egyetlen biztos pontja még a kereszten is, hogy Ő az Atyának a Fia. A szeretett egyszülöttje. Mivel Ő ebben a biztos kapcsolatban járja az útját, emiatt olyan szolgája az Úrnak, aki 2Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. 3A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki. Békére talált az Atyaisten szívében. Csak ezt a békét tudja továbbadni másoknak. Vajon nem ugyanez a keresztyén ember meghívása? Az út, amire ráállított minket az Úr, amikor őt igazán megismertük? Amikor átéltük, hogy a megkereszteltségünk miatt nekünk szól ez a mondat: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.

Az Atyaisten ránk, mai gyermekeire mondja ezt, jó hogy vagy. Kitől és mikor hallottuk mi ezt a mondatot magunkra? Ma Jézus mellett a miénk ez az isteni szó. Nekünk is ebbe kell beburkolóznunk, mint egy áldáskabátba, ennek a mondatnak kell lennie velünk úgy, ahogyan az ír áldás mondja. Ez legyen előttünk, hogy a jó utat mutassa, legyen mögöttünk, hogy megvédjen minket a Gonosz cselvetéseitől, legyen alattunk, hogy felfogjon, amikor elesünk, és legyen fölöttünk, hogy megáldjon minket. Az Atyaisten ezzel az egyetlen mondatával, Fiam, jó hogy vagy. Mi is úgy igyekszünk ezt magunkkal vinni innen a templomból, ahogyan Jézus magával vitte ezt a világba. Abba a világba, amely csábította is és sebezte is Őt. Amely azt akarta, hogy ráépítsen Jézus. De neki az egyetlen biztos pontja az Atyaisten volt.

Az a tapasztalat, amikor a felhőből elhangzott, Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm, megnyílt az ég, 22leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban. Jézus a názáretiként, a mennyeiektől elszakadva az imában tért újra és újra haza a szülői házba. Az Ő imája nem volt kevesebb ennél: hazamenni az imaidő alatt. Mi most ezt tettük meg, amikor ebbe a templomba beléptünk. Istenhez az Atyánkhoz jöttünk, aki megerősített minket abban, hogy szeretett gyermekei vagyunk. Jézushoz a Fiúhoz jöttünk, aki nem összetörni és elutasítani akar minket, hanem megerősíteni. A Szentlélekhez jöttünk, akiben újra és újra meg akarunk merítkezni.

Azért, hogy a mi életünk legbiztosabb pontja is az legyen, amit Pál olyan szépen írt meg: meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. A Vízkereszt időszaka görögül az epifánia, Urunk megjelenésének az időszaka. Aki megjelent, hogy az ördög munkáit lerontsa, hogy a betegeket gyógyítsa, hogy az igazi Istent megmutassa, de még ezeknél is sokkal fontosabb az, hogy megjelent azért, hogy nekünk, a földi utunkat járó embereknek Isten szeretetét elhozza. Vízkereszt ünnepén ezért érezhetjük a legnagyobb hálát. Hogy ma személyesen hozzánk szól így az Isten: Gyermekem, jó, hogy vagy. Ez az egyetlen üzenet alakítson át minket formáljon teljessé és járjon velünk életünk minden útján. Ámen

Kattintson és hallgassa meg az Istentiszteletet felvételről!
Close Menu