Szálka és gerenda
Lekció: Kolossé 2:1-7.
Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, hogy szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve.
Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.
Textus: Máté 7:1-5.
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.
Kedves Testvérek!
Egy olyan ünnepinek mondható istentiszteletre, mint ez a mai, amikor a Dóczy Gimnáziuma a 19. Matula-napokat nyitja meg istentiszteletünkön, talán illene valami pozitívabb, emelkedettebb bibliai részletet választani, mint az az ítélkezésről szóló néhány vers, amelyet most a Hegyi Beszédből felolvastam.
Az igazság az, hogy engem az olyan ritka alkalmakkor, amikor egyszerre több generáció van együtt a templomban, leginkább az érdekel, hogy melyik az a téma, amelyik valószínűleg mindenkit megszólíthat, amelyik mindenkinek üzenhet valamit, függetlenül attól, hogy az életének éppen melyik szakaszában van. Rövid keresgélés után emellett a jézusi részlet mellett döntöttem.
1./ Jézus egy furcsa hasonlatot használ itt: a „szálka és gerenda képét”. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? … Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.
Megpróbálom Jézus szavainak az értelmét más szavakkal, egy könnyen megjegyezhető rövid történettel megragadni. Előre bocsátom, aki ezt a történetet megérti, az már érteni fogja a „szálka és a gerenda” furcsa képének a jelentését is.
Egy asszony minden reggel, amikor kinézett a konyhája ablakán, ahonnan a szomszéd udvarára látott, megjegyzéseket tett a szomszédjuk szárítókötélen kiteregetett ruháira, mert szerinte azok piszkosak voltak. Egy napon azt vette észre, hogy a szomszéd szárítókötelén száradó ruhák ragyogóan tiszták lettek.
„Lehet, hogy új mosóport használ” – jegyezte meg. „Nem” – felelte a férje – „ma korábban keltem, és megpucoltam a konyhaablakunkat”.
Eddig a történet, és remélem, hogy értjük belőle a lényeget. Nem biztos, hogy a szomszéd „ruháival”, dolgaival, van baj, lehet, hogy csupán azért látom őt rossznak, mert én magam nem tisztítottam meg a saját „ablakomat”, a saját látásomat, és emiatt őt látom rossznak és csúnyának!
2./ Talán kezdjük már érteni, miért mondja Jézus, hogy Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! A mai világban a legtöbben úgy élnek még sokszor Bibliával a kezükben is, mintha Jézus nem ezt, hanem ennek az ellenkezőjét parancsolta volna meg: „Ítéljetek! Bátran mondjátok el másokról a véleményeteket!” Legtöbbször ez a szűnni nem akaró ítélkezés zajlik bennünk és körülöttünk. Megsemmisítő ítéleteink vannak a felettünk lévőkről, rengeteg bajunk van a velünk egy szinten lévőkkel és végeláthatatlan azoknak a bosszúságoknak a száma is, amit azok okoznak nekünk, akik rangban, beosztásban alattunk vannak. De szenvedélyesen tudjuk ostorozni az egész magyar valóságot, a politikát, a gazdaságot és persze bőven kijut a dicstelen szavakból a saját egyházunknak, gyülekezetünknek, iskolánknak is.
Olyan mértékű az elégedetlenség a világunkban, hogy érdemes egy kicsit utána menni ennek az egész problémának: vajon miért szeretnek az emberek, miért szeretünk mi magunk is annyira megítélni másokat? A közelmúltban elhunyt magyar írónak, Konrád Györgynek van erről egy nagyon lényegre törő mondata, amely így hangzik: Ő lesüllyed a pokolba, te meg felszállsz a mennybe. Magunkat jónak tudni, miközben a másikban felismerjük a „szörnyet”, ebben hatalmas örömforrás rejlik. Ez a módszer annak a hamis képzetét adja számunkra és azt sugallja mások felé is, hogy „mi teljesen rendben vagyunk”. Pedig dehogy vagyunk rendben!
3./ Engem nem kevés csodálattal tölt el az, hogy amit itt Jézus az emberi lélek rejtelmeiből kétezer évvel ezelőtt megfogalmazott, azt a tudomány a maga nyelvén csak a 20. században tudta igazán felfedezni és szavakba önteni. Miről is van itt szó? Miközben meglátom a testvéred szemében a szálkát, nem veszem észre a saját szemedben még a gerendát sem. „Szálka” és „gerenda”. Ugyanaz az anyag, ugyanaz a matéria mindkettő, csak a mindegyiknek más és más a kiterjedése, a tömege. A „szálka” egy kicsiny, szinte elhanyagolható, nem is hasznosítható mennyisége a fának, míg a „gerenda” ugyanannak a fának összehasonlíthatatlanul nagyobb, a legnagyobb megmunkálható része.
Jézus ezzel nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ránk, emberekre leginkább az jellemző, hogy másokban igazán a saját hibáinkat vesszük észre. Elég csak egy „szálkányi” mennyiség, már azt is észrevesszük a másikban, de magunkban még a „gerendányit” is letagadjuk. Egyetlen vallásos példán próbálom szemléltetni ezt a „szálka-gerenda módszert”, amelyet legtöbbször a magunk számára is észrevétlenül alkalmazunk napról napra.
Az a nagyon vallásos hívő ember, aki folyton indulatosan ostorozza mások hitetlenségét, valójában a saját Istennel kapcsolatos kétségeit veszi észre a másikban, másokban. És ugyanez fordulhat elő az élet számtalan más területén is.
Valaki egyszer azt mondta: A vádlón a másikra mutató kéz 3 ujja visszafelé mutat. Amikor hevesen mást vádolunk, akkor a mutatóujjunkkal ugyan valóban rá mutatunk, de a kezünk másik három ujja ebben a mozdulatban valóban felénk fordul. Az a rossz, amit indulatosan a másik „fejére olvasunk”, könnyen lehet, hogy bennünk legalább háromszorosan is jelen van.
4./ Az állandó másokra mutogatás akkor kezd megcsendesedni bennünk, amikor végre komolyan vesszük Istent és szorosabbra vonjuk a kapcsolatunkat Vele. Amikor hagyjuk, hogy Jézus szava, mint például ez a mai részlet is, átvilágítson minket és rávilágítson arra, hogy mennyi önzés, szeretetlenség, tévedés van bennünk, akkor kezdjük észrevenni a saját szemeinkben a „gerendákat”. Aki ezt követően átéli Isten megbocsátását, annak az életében kétfajta változás jelentkezik:
– Egyfelől az ilyen ember megcsendesedik, már nem a többiek hibájára, hanem a sajátjára fókuszál. Az igazi, Isten által megszerzett önismeretnek az az lesz az egyik jellemzője, hogy az ember sokkal több hibát fedez fel önmagában, mint másokban (Hebbel).
– Másfelől: ha Istent valóban komolyan vesszük, hagyjuk, hogy megítéljen bennünket, akkor lassan tisztulni kezd a látásunk, egyre tisztábban kezdjük látni önmagunkat, ahogy másokat is. A „szálkáktól” és „gerendáktól” tisztuló látásunk egyre pontosabban fogja meglátni a másik szemében a „szálkát”, és valóban tud most már szeretettel és türelemmel mások segítségére lenni.
Azt gondolom, hogy egy kicsit mindenütt közelebb kerülnék egymáshoz, ha ebbe az irányba elmozdulhatna az életünk. Ültesse el Isten bennünk legelőször is annak a kétségét, hogy lehet, hogy nekünk még sincs mindig, mindenben igazunk! De Istennek mindig igaza van! Ha Őrá tudunk figyelni, akkor közelebb kerülünk egymáshoz gyülekezeti tag a gyülekezeti taghoz, tanár a diákhoz, az öregek a fiatalokhoz. Erre segítsen bennünket az Isten!
Áldás, békesség!
Zsoldos Tibor
