Isten országának kovásza
Lekció: 2. Mózes 3:1-12.
1Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. 2Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. 3Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! 6Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. 7Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. 8El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép helyére. 9Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 10Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! 11Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait? 12De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek! Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent.
Textus: 2. Mózes 3:13-14.
13De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? 14Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok.
Kedves Testvéreim!
Sokféleképpen lehet az égő csipkebokor történetének jelentőségét, kiemelkedő fontosságát bizonyítani. Én most bevezetésként csak arra szeretnék utalni, hogy Mózes életében mennyire központi szerepet játszik ennek az Istennel való találkozásnak az élménye.
1./ Mózes a csipkebokor-élmény előtt egy csalódott ember volt, aki már évtizedek óta csak takaréklángon élt: valamikor nagy tervei voltak, népe megmentője, szabadítója akart lenni, de aztán ebben a vállalkozásában elbukott, embert ölt, gyilkossági ügybe keveredett, ezért végül a pusztába menekült. Ott alapított családot, ott születtek a gyermekei, és a világmegváltó nagy tervek, a népe vezetése helyett már csak apósa juhait terelgette.
A csipkebokor élmény után azonban egy teljesen más Mózessel találkozunk. Mindazok a tettek, amelyekért ő benne lehet a Bibliában, az Istennel való találkozása után történnek meg: népe megszabadítása a fáraó kezéből, a Nádas-tengeren való átkelés, a pusztai vándorlás 40 éve, a szövetségkötés és Tízparancsolat átvétele, az Ígéret földjéhez való megérkezés, ezek mind Mózes élete utolsó harmadának az eseményei, melyeknek „kapujában”, a kiindulópontjában a csipkebokor-élménye áll.
Ha ez a találkozás nincs, akkor Mózes minden bizonnyal egyfajta „csendes jelentéktelenségben” éli le életének további idejét, és soha senki sem emlékezne ma már rá. De nem így történt, és ennek köszönhetően itt van előttünk a története, amelyet most a felolvasott szeletében vizsgálat tárgyává is teszünk. Mi történhetett itt, mit élt át Mózes, ami olyan gyökeresen megváltoztatta, teljesen más útra terelte az életét?
2./ Az alapigeként választott részlet Isten és Mózes párbeszédének a csúcspontja. Mózes kérdez és Isten válaszol. Mózes kérdése így hangzik:
Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, …megkérdezik tőlem, hogy mi a neve(d), akkor mit mondjak nekik? Erre a kérdésre jön a csipkebokorból Isten válasza:
Vagyok, aki vagyok. … Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok.
Elsőre ez egy teljesen félresikerült beszélgetésnek látszik. A válasz inkább isteni elrejtőzésnek, mint kinyilatkoztatásnak tűnik. Pedig valójában sokkal többről van szó!
a./ Nem véletlen, hogy Mózes Isten nevét kérdezi. Az ókor emberének az volt az elképzelése, hogy akkor tudja mozgósítani az adott istenséget, démont vagy szellemet, ha ismeri annak a nevét. A név kimondásával felidézte, kényszerítette őt, hogy a segítségére siessen. Az istenség neve kicsit olyan volt, mint a tűzhelyre feltett edény füle: annál fogva lehet az egészet mozgatni, levenni a tűzhelyről, mert ha máshol fogom meg, akkor megégetem magam. Mózes joggal érezheti úgy, hogy minden rá váró megpróbáltatásban elengedhetetlenül szüksége van erre az isteni névre, hogy a bajban maga és népe számára segítségül tudja hívni Őt.
b./ Isten válasza nem az, aminek elsőre látszik, nem teljes elutasítása a kérésnek, hanem egy alapvetően pozitív válasz Mózes aggodalmaira. „Vagyok, aki vagyok!” Ez a mondat tulajdonképpen ezt jelenti: „Értetek mindig jelen vagyok – és mondhatjuk nyugodtan jövő időben is – jelen leszek!” „Engem nem kell ébresztgetni, mert nem alszom, és nem kell magadra felhívnod a figyelmemet, mert én nem fordulok el tőled, mindig melletted leszek.” Ezt a furcsa mondatot, hogy „Vagyok, aki vagyok!” ebben az Ézsaiásnál olvasható egyetlen szóban is megragadhatjuk: „Immánuel”, vagyis „Velünk az Isten!”.
Persze benne van ebben, hogy „Vagyok, aki vagyok!” az is, hogy Isten nem adja oda magát Mózesnek és általában az embernek zsákmányul, nem szolgáltatja ki magát korlátlanul az ember akaratának, Mózes számára is rengeteg dolog homályban marad még az Istennel való találkozása után is, és biztos, hogy nem minden aggodalom nélkül indult el a Hóreb-hegyi találkozás után vissza Egyiptomba, de a legfontosabbat megértette: Isten mindig mindenütt „jelen lesz”, ahova csak megy. És ha alaposabban megnézzük Mózes további életútját, abból egyértelműen kiderül, hogy ha néha Istennel perlekedve is, mégis mindvégig Isten-közelségben zajlott az élete.
c./ Mennyivel inkább kellene ezt komolyan vennünk nekünk, akik Jézus nyomán már nagyobb bizalommal lehetnénk ez iránt a „Vagyok” iránt. Jézus ugyanis olyannyira szerette ezt a Vagyok-nevet, hogy számtalanszor használta és egyúttal magyarázta, a lényegét finomította is. Ilyeneket mondott:
„Én vagyok a jó pásztor, én vagyok a szőlőtő, … az élet kenyere, … a világ világossága, … a feltámadás és az élet, … az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó.” Ha ezeket a képeket, hasonlatokat komolyan vesszük, mi már mélyebben meg- és átélhetjük Isten jelenlétét.
3./ Befejezésül egy olyan történetet szeretnék elmondani, amely bennem elmélyítette az Isten jelenlétébe vetett hitemet. A történet egy futballstadionban játszódik.
Néhány évvel ezelőtt kedvenc futballcsapatom mérkőzését néztem a tévében. A 90 perces mérkőzésen 70. percéig a pályán és a lelátón semmi szokatlan esemény nem történt. A 70. percben azonban váratlanul a szurkolók abbahagyták a csapatok biztatását, és a stadionban hirtelen csend lett. A pályán lévő játékosok továbbra is tették a dolgukat, de nem értették a szurkolók elhalkulásának az okát, ahogy a közvetítőfülkében ülő kommentátor sem tudta mire vélni a helyzetet.
Aztán kisvártatva kiderült, hogy az egyik 80 éves szurkoló szívrohamot kapott és az orvosok már nem tudták megmenteni, ott a stadionban meghalt. Ezért maradt csendben egyszerre 81 ezer ember. A számomra legfontosabb momentum azonban nem ez volt, hanem az, amikor néhány perccel a meccs lefújása előtt az egész aréna egyszerre elkezdte énekelni a szurkolók egyik híres angol dalát, a You’ll Never Walk Alone című dalt: „Sohasem leszel egyedül” vagy más fordításban: „Sohasem mész egyedül”.
Ez a dal ott számomra Isten jelenlétének a jelévé vált: Nincs az életnek egyetlen útja sem, ahova teljesen egyedül indulnák. Mert a „Vagyok-Isten”, a „jelen lévő Isten” mindenhová elkísér bennünket. Isten áldjon meg minket, gyászolókat, elmenőket és maradókat ezzel a mindenhol jelenléttel, annak megtapasztalásával! Ámen.
