Isten országának kovásza
Lekció: Máté 13:24-35.
24Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. 27A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? 28Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!
31Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. 32Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.
33Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.
34Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, 35hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.”
Textus: Máté 13:33.
33Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.
Kedves Testvéreim!
Három példázatot hallhattunk a hosszabb igeszakaszból, mindegyik ugyanazokkal a bevezető szavakkal kezdődött: „Hasonló a mennyek országa…”. Jézus feltűnően sokat beszél az evangéliumokban a „mennyek országáról” vagy „Isten országáról”, úgyhogy a teológusok már régen megállapították, ez volt Jézus egyik központi témája igehirdetői szolgálata során. Ehhez képest feltűnő, hogy szinte sohasem hallunk igehirdetést a mennyek országáról. Persze ennek is megvan a maga oka!
1./ Jézus az első század elején, ott a római elnyomás kellős közepén hirdette meg a zsidók számára az isteni „hatalomátvételt”. „Isten visszatér, hogy uralkodjon!”, nagyjából így tudnám visszaadni az „Isten országa” kifejezés jelentését. Ebből a hatalomátvételből azonban ott Jézus idejében nem nagyon látszott semmi. Már maga Keresztelő János is, miután Heródes fejedelem börtönbe vetette, ezért küldte el tanítványait Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Ebben a kérdésben János éppen a Jézus által meghirdetett Isten országára kérdez rá: „Te meghirdetted az eljövetelét, de én börtönben vagyok, a nép továbbra is nyög a római iga alatt. Tényleg te vagy az, vagy mást várjunk?”
És valljuk be, a helyzet azóta sem tűnik rózsásabbnak. Van olyan vélemény, mely szerint mi keresztyének azért feledkeztünk el „Isten országáról”, mert az „nem is jött el”, csupán egy „utópia” maradt, Jézusnak egy „téves látomása volt”, ezért nem is érdemes komolyan venni.
Bármilyen csábítónak is tűnik, ne mondjunk elhamarkodottan igent az ilyenfajta feltevésekre. Vizsgáljuk meg inkább azt a mai rövid példázatunk alapján, hogy mit is értett maga Jézus az „Isten országa” meghatározáson, hogyan képzelte ő ennek a „birodalomnak” a kibontakozását!
2./ Mindenekelőtt egy látásmódot kellene nagyon jól megtanulnunk mai példázatunk alapján is Jézustól. Amikor ő „Isten országáról”, Isten közöttünk megvalósuló uralmáról beszél, akkor nem valamilyen messzi világba repít el bennünket gondolatban, hanem a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokra mutat rá, olyan dolgokra, amelyekkel az akkor élt emberek szinte naponta találkoztak: például a búzavetésre, vagy a mustármagra, amely azon a vidéken ma is mindenfelé nő, vagy a kenyérsütés mindennapi tevékenységére.
A Jézust hallgató parasztasszonynak a kovász említésekor nem kellett elhagynia a maga megszokott világát, hanem abban kellett meglátnia Isten hozzá való közeledését. Isten országának a megtapasztalása csak ott történhet meg valóságosan, ahol az életem hétköznapi valóságában, a mindennapi történéseiben keresem az Istent. Ahogy ezt valaki röviden összefoglalta:
A mindennapi események: mindennapi kenyered. (Michael Quoist)
Loyolai Ignác, a katolikusok nagy lelki tanítója beszél lelkigyakorlatos könyvében „a nap legfontosabb félórájáról”: ami alatt egy nap végén azt a rövid időt érti, amikor Isten előtt megállva megpróbálom lepergetni magam előtt az aznap történteket és bennük Isten jelenlétét észrevenni, azért hálát adni.
Ez az Isten országával való találkozásomnak a lelki alapja. Ha nem ezzel a lelkülettel élem a mindennapjaimat, akkor távol marad tőlem Isten országa.
3./ Nem kell feltétlenül járatosnak lennünk a konyhaművészetben ahhoz, hogy megértsük Jézusnak ezt a példabeszédét. A kovász egy kis darab tészta volt, amelyet az előző sütésből tettek félre, és a napjainkban ismert élesztőhöz hasonlóan beletették a már előzőleg meggyúrt tésztába, aztán az egészet állni hagyták. A kevéske kovász aztán olyan erjedési folyamatot indított el, melynek hatására az egész tészta megkelt. Többféle tanítása is lehet ennek a hétköznapi folyamatnak keresztyén életünkre, az Isten országára nézve.
a./ Az egyik talán az, amit megérthetnénk, hogy Isten országában a dolgok rejtetten, alig észrevehetően indulnak útjukra. Jézus korában a zsidók közül sokan egy olyan Messiást vártak, aki egy győztes hadsereg élén vonul majd be Jeruzsálembe, és a sok-sok megaláztatás után végre látványos módon megvalósítja Izráel világuralmát.
Jézus ezzel szemben azt állítja: Isten országa belülről kiindulva, először alig észlelhetően indul útjára, ahogy a kovász is belülről kezdi el megkeleszteni a tésztát. Amíg a kovász bele nem kerül a lisztbe, nem tudja kifejteni erjesztő hatását. Ha a lelkünk belsejében megragad egy jézusi mondat vagy kép, az egy darab „kovásszá”, nagy változások elindítójává lehet bennünk.
b./ Érdemes a példázat kapcsán a mennyiségi arányokra is egy pillantást vetni! Egy kevéske kovász hatalmas mennyiségű tésztát képes megkeleszteni. A „három mérce liszt” olyan nagy mennyiség, hogy a belőle sütött kenyér – valaki egyszer kiszámolta – 100 embernek is elég lenne egyetlen étkezésre.
A Szentírás központi helyei is ezt bizonyítják: Isten népével való történetében a nagy szabadítások mindig „kicsiny kezdetekkel” indultak útjukra. Elég csak arra gondolnunk, hogy Izráel életében a vészterhes időkben a nagy, új korszakok mindig egy kicsiny gyermek születésével vették a kezdetüket. Elég Mózes, Sámuel vagy Jézus születésére gondolunk. Kicsiny gyermekekből, a „kicsiny kezdetből” lett aztán a „nagy szabadítás”.
Istennél mindig így indulnak a dolgok. Csak a kiüresedett vallásosság szenved a megalomániában. Az Istent valóban kereső, a Rá igazán figyelő ember kész az apró rezdülésekben meglátni az Urat, és ezek a találkozások „kovász” módjára alakítják át belülről kiindulva az életét.
Én nem osztom azt az igehirdetésem elején idézett véleményt, mely szerint Jézusnak az „Isten országáról” szóló példázatokat nem kell komolyan venni, mert az az ő utópiája, „téves látomása volt”. Hiszem, hogy Isten országa él és hat mindenkor, így ma is, most is, csak az a nagy kérdés, hogy én magam vajon tagja vagyok-e vagy sem?
Az „Isten kovásza” ma is hatalmasan erős ahhoz, hogy bennünket is alakítson, formáljon, és rajtunk keresztül kiáradjon Isten erjesztő ereje a körülöttünk lévő világba is! Úgy legyen! Ámen.
