+36-52/342-872 | lelkeszi@kistemplom.hu

Igehirdetés 2019. augusztus 11.

Lekció: Zsid. 11:1-2. 8-12.

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 2Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.12Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan.

Textus: Lukács 12:32-48.

Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! 33Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. 34Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.35Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. 36Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. 37Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! 39Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! 41Péter ekkor megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek? 42Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? 43Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik! 44Bizony mondom nektek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. 45Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram – és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; 46azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja.47Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; 48aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.

Hatalmas célja van annak, amit most teszünk. Annak, hogy hallgatjuk Isten Igéjét, fontolgatjuk Jézus szavait, különösen ezeket a nagyon erős mondatokat, amelyek a mai Igében vannak. Mindezt azzal a céllal tesszük, hogy ezek a szavak átformálják a mindennapjainkat. Lépjenek be a szokásainkba, alakítsák a tetteinket, formálják a céljainkat. Legyen hatással ránk mindaz, amit Isten szól. Mennyire hatásosak Jézus mostani szavai.

Összefoglalva erről beszél nekünk: Mivel a mennyek országát birtokoljátok vegyétek semmibe a földi kincseket. Benne van ebben a mi emberi természetünk alapja, hogy valamit mindig fognunk kell a kezünkben a földi utunkon. Így is születünk meg, anyánkba kapaszkodva, amikor aztán őt elengedjük, mert felnövünk, annyi mindenbe kapaszkodunk az életünk során.

De a kapaszkodás oka nem változik a születés óta. Biztonságot keresünk. Ma arról szólnak az Igék, hogy az egyetlen biztonság számunkra egyedül az Isten. A hit abban az Úrban, aki megérkezik. legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. 37Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!

Gyermekkoromban rengeteget vártam. Vártam haza a munkából az édesanyámat, vártam nagymamámra, hogy mikor hagyja abba a munkát és foglalkozik velem. Vártam feszülten, hogy mikor érkeznek a meg a busszal a barátaim a szüleikkel. Ez a várakozás van a mai evangéliumban. Amikor készen álltunk valakinek a fogadására. Amikor felkészülünk egy eseményre és várjuk. Így várják a 9 hónap alatt a babát. Így várja a lány, hogy megkérje a kezét a kedvese. A felvételi eredményt a tanuló. Az egyedül maradt öreg szülő a hazalátogató gyermekét. Az életünk számtalan pillanatában megéljük, amiről Jézus szól. Az idők végén megérkező önmagáról is beszél itt Jézus. De inkább beszél arról az önmagáról, aki most jön. Aki a hétköznapokban jön, Igéjének alakjában jön. Úrvacsorában, ima közben, valaki mondatában.

Ő mindig érkezik, de mi mennyire vagyunk ébren, hogy találkozzunk vele? Nem majd akkor kell ébren lennünk, amikor vége a földi történetünknek. Ma kell, most ebben a pillanatban. Csakhogy ennek sok az akadálya. Jézus a magvető példázatában két akadályról beszél: a világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az Igét. Minket is ér ez a két erő, a világ gondja és a birtoklás csábítása. Mindkettő elaltat bennünket. Nem maradunk éberek és nem várjuk, mikor érkezik a mi Urunk.

A Zsidó levél gyönyörű szavakkal Ábrahámot és Sárát hozza példának. Akiknek volt gondjuk. Nem volt gyermekük és már meghaladták azt a kort, amikor még lehetett volna. Így szól a levél: Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.12Ezért attól az egy embertől, aki már közel volt a halálhoz, származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. Ábrahám és Sára egyetlen dologba kapaszkodott. várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.

Ez a város nem a világ. Rájuk minden hívő csodálattal tekint évezredek óta. Isten hívására elindulni, úgy, hogy nem ismeri a célt? A meddő Sárával nemzetséget alapítani és haláluk előtt gyermeket várni? Vajon milyen lett volna az életük, ha Ábrahám nem várja éberen az Istent. Nem hallja meg az Isten hívását. Valószínűleg leéli az életét, mint mindenki más, végigküzdve a szerzés, a birtoklás a valakivé válás harcait. Belefeledkezve ebbe a világba. De Ábrahám lemondott erről és Isten adott neki gyermeket, adott neki új nevet, megadta neki azt, hogy minden hívő atyja legyen, a miénk is. Ábrahámhoz hasonlóan az én életemet milyenné teheti Isten? Mivé alakulhatok én, ha hozzá hasonlóan csak azt a várost várom, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. Nagyon ébernek kell ehhez lennünk.

Tudatosan megküzdeni azt, hogy ne aludjunk bele a jóba és a rosszba. Hogy a szívünk ne legyen bezárva abba, ami velünk történik. Mindannyian tudjuk, milyen ez az állapot. Ábrahám és Sára is belehalhatott volna a sok éves eredménytelen várakozásba. De éppen ebben adtak példát nekünk. A távoli remény várásában éltek. Pedig amiben hittek azt még nem birtokolták. Még nem volt gyermekük, de szilárdan hittek abban, hogy Isten megadhatja. Éberen, kitartóan vártak. Tudták, hogy megéri várni, megéri szenvedni a hiányban. Mert ebben a hiányban Isten ott van velük. Nincsenek magukra hagyva. Mi is hihetünk ennyire. A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 

Dönthetünk a merész hit mellett, vagy a világunk ereje mellett. Az igazolja majd, hogy jól döntöttünk-e, hogy hová jutunk. Hová jutunk Istenben bízva és hová jutunk, ha átadjuk magunkat a világ gondjainak, vagy éppen a birtoklás csábításának. A hit azért is nagyon vonzó nekünk, mert mögötte valaki áll. Egy szerető személy. Az az Úr, aki felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. Az egyház ugyanezt végzi. Az Úrról veszi a mintát a szolgálathoz.

Nem kiszolgálókat keres magának. Örömét találja a szolgálatban, ahogyan Jézus annak idején. Most igehirdetés után általunk megválasztott gondnok asszonyunk esküt tesz. Arra esküszik, hogy az Úr Jézust követi abban a szolgálatban, amit vállalt és amire egyházközségünk őt felhatalmazta. És közben mindannyiunkat emlékeztet hivatásainkban a veszélyre. 45Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram – és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni. Emberi ösztönünk még a legszentebb szolgálatban is efelé vezetne minket. Ezért legyünk mindannyian éberek.

Egyházi hivatásban, szülői, családban betöltött hivatásban. Különösen, ha hivatásainkban megtapasztaljuk a sötétséget. Mert napkelte előtt a legsötétebb az éj. Mindezt Jézus mondja, aki a legnagyobb sötétbe lépett be értünk, hogy életünk legyen. Ő érkezik hozzánk. Újra és újra. És bizony nekünk is érkeznünk kell őhozzá. Megérkezni a bajainkból, a szükségeinkből, a nyereségeinkből, a birtoklásainkból. Amelyek mind magukra vonják a figyelmünket az Úrról. 37Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Szóljon rólunk ez az ígéret. Vezessen éberségünk útján ő, az emberré lett Isten. Aki olyan lett, mint mi, hogy mi pedig olyanok lehessünk, mint Ő maga. Ámen

Close Menu