Advent 2. vasárnapja
Lekció: Ézsaiás 11:1-10.
1Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 3Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. 6Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. 9Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja. 10Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz.
Textus: Máté 3:1-12.
1Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában: 2Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! 3Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” 4János teveszőr ruhát viselt, derekán pedig bőrövet, tápláléka sáska volt és vadméz.
5Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; 6és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 7Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, 9és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 10A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. 11Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 12Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
Advent idején rendszerint találkozunk Keresztelő Jánossal. Az ő furcsa és egyben nagyon hiteles lényével. Aki olyasmit hirdet, amit az advent hetei jelentenek. Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. Más fordítás szerint tartsatok bűnbánatot. Ezen a ponton szoktunk megijedni mi mai hívők. Már megint a bűnök. És jogosan is ijedünk meg, hogyan lehet vezényszóra megtérni, vagy bűnbánatot tartani. Keresztelő János azonban nem így hirdeti a megtérést és a bűnbánatot.
Nem kötelez rá, hanem lehetőséget teremt. Olyan szépen írja egy igemagyarázó: Izrael utolsó lelkipásztora Keresztelő János volt. Nekünk is szükségünk van lelkipásztorra, aki előtt szépítgetés nélkül feltárjuk sebeinket, gyöngeségeinket, vétkeinket. Segíthet abban, hogy Isten színe helyett saját ítélőszékünk elé álljunk és így bűneink fogja maradjunk. Ilyenkor nem a lelki megnyugvást keressük, hanem a szabadulást, még ha égő fájdalmakkal jár is. Így juthatunk el az igazi lelki békéhez.
Ezt teremtette meg Keresztelő János, amit az akkori vallás nem. És hogy ez mennyire kellett a lelkeknek, Máté evangelista leírja: kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke. Vagyis az akkori zsidóság teljes mértékben, sőt annál több, a Jordán egész környéke is. Nem mennénk ki mi is szívesen hozzá, ha lehetne? Nincs égető szükségünk arra, hogy valahogyan rendezzük a belső dolgainkat? Erre kaptuk most az adventi időt. Amelyben nem mint valami nagy takarítással megjavulunk. Nem ez a megtérés. Hanem végre nemcsak kifelé figyelünk, nemcsak a dolgainkat tesszük, vagy megfelelni akarunk.
Azt tesszük, amiről János beszél: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Belső munka ez, amit az ember egyedül nem tud elvégezni. Ezért van az egyház, segítőként, anyaként, hogy bátorítson, erősítsen, gyógyítson. Isten jelenlétével, Igéjével, liturgiával, kisközösségekkel. Mindezeket azért kaptuk, hogy segítség a belső munkánkat. Amelyre annyira vágyunk. Vagy éppen amely elől annyira menekülünk. Ilyenek is vannak János körül: 7Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Ti viperafajzatok! Olyan mondat ez itt, amire talán úgy érezzük, nem rólunk szól. Át lehet ugrani. De akkor a következőt is át lehet? Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Meneküljetek Isten elől.
Ezt teszik az akkori vallás emberei. A keresztelésbe menekülnek a belső munka elől. Ki is figyelmeztette őket arra, hogy ezt tegyék? Senki. Mi is képesek vagyunk menekülni, elfutni az elől, akire a legnagyobb szükségünk van. Aki egyedül segíthet rajtunk. Akiről pedig azt mondjuk adventben, hogy várunk rá. Azért kapjuk Keresztelő János meghívását advent idején, hogy bennünk, e lelkünkben készüljön az út. Az érkező Úr számára. Aki eljövetelével olyasmit tesz, amiről a lelkciónkban Ézsaisás beszélt: 1Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. 6Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. 9Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja.
Ezek a képek nem csupán arról az édenről szólnak, amelyet elvesztettünk és az örök életben visszakaphatunk. Keresztelő a lelkünk képeit hozta az útkészítéssel. Ézsaiás képei is a lelkünkről szólnak. Arról, hogy a mi belső farkasunk és a mi belső bárányunk együtt lakik, bennünk legel együtt a tehén és a medve. Egy felfoghatatlan békességet teremt meg az érkező Úr. Felfoghatatlan békességet a szívünkben. Emberek milliói menekülnek az elől, hogy a szívükben levő állapotokkal találkozzanak. Felfoghatatlan, hogy békesség lakhat bennünk. Hogy a bennünk levő erők nem egymást kergetik, hanem együtt laknak, elférnek egymás mellett. Ez az érkező Úr ígérete. Amely után annyira vágytak az emberek, hogy Keresztelőhöz kivonultak a pusztába.
Ezt tapasztalta meg Jézus mellett a vérfolyásos asszony, a bethesdai 38 éve béna ember, a 12 tanítvány. Mi is meghívást kapunk arra, hogy tapasztaljuk meg. Ezért lehetőségünk a megtérés és a bűnbánat. A rendeződés, a belső útjaink egyengetése. Mert elindul hozzánk a mi Urunk és keresi a szívünkben azt a helyet, amit önmagának teremtett belénk. Tegyünk azért, hogy legyen számára hely a szívünkben, mire megérkezik. Hasonlóan ahhoz amit egy vers így mond:
Karácsony, béke, szeretet,
Beszéltek róla emberek,
Várjátok vágyó álmotok
S nincs itthon soha nálatok.
Elillant drága képzelet,
Gyermekkorodból jön veled.
Aranydiós szent mesefa,
Anyád terített asztala.
Karácsony , béke, Betlehem…
Elég a gyertya hirtelen.
Elég a karcsú mesefán
S mi marad holnap, ezután?
Marad a gond, bűn, gyűlölet,
Pedig higyjétek emberek,
Ez az egyetlen értelem,
Amelynek titka végtelen.
Ez az egyetlen igaz út,
Melyen mindenki haza jut,
Mely földre hozza az eget,
A SZERETET a SZERETET !
