Lekció: 1 Tim. 2:1-8.
1Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 5Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 6aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. 7Azért rendeltettem hírnökül és apostolul – igazat mondok, nem hazudok –, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket. 8Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.
Textus: Lukács 16:1-13.
1Majd szólt Jézus a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2Ezért előhívatta őt, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. 3Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon a házába. 5Egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet! 7Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat! 8Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. 9Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. 10Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. 11Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? 12És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek? 13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Jézus a mai szavaival zavarba hoz minket. Példázata középpontjába állít egy olyan sáfárt, mai nyelven vagyonkezelőt, aki csak megvetésre való dolgokat tesz. Olyanokat, amiket csak helyteleníteni lehet. Tetteket, amelyek erkölcsi szempontból a legrosszabbak. És ezzel rögtön tanít minket az erkölcsről, a moralitásról, amely fontos, de sok kárt is tehet bennünk. Ennek a szószéknek tíz lépcsőfoka van. Mondjuk, a tízparancsolat mindegyikét jelképezi. Az van az elképzeléseinkben, hogy innen mindig az erkölcs szavának kell megszólalnia.
Mindig annak, hogy hogyan lesz tökéletes a keresztyén ember. Jézus szavai valami olyasmiről szólnak, hogy a tökéletessé válásunk közben valami lényeges elvész belőlünk. Hogy előfordulhat, hogy annyira jók akarunk lenni, hogy közben elvesztjük az emberségünket. Az egyház mindig ki volt téve az erkölcsi prédikációknak, amelyek szerint fekete és fehér a világ és mindig lehetőségünk van arra, hogy tökéletesen döntsünk, hogy mindent a legjobban megoldjunk.
Majd saját jóságunkban gyönyörködve olyanok legyünk, mint a farizeus, aki a templomban saját tökéletességét köszönte meg az Istennek. Jézus meglep minket. Éppen azzal, hogy a példázata erkölcsi szempontból nem magyarázható meg. Aki úgy nyúl ehhez a példázathoz, hogy a feddhetetlenséget keresi benne, meg fok akadni. Gyönyörűen kirajzolódik ebben a példázatban az, ahogyan Jézus a saját emberségét megélte. Két mondat fedi fel ezt előttünk: e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. A másik: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Az okosság, amit Jézus központba állít, inkább tudatosságot, hatékony észjárást jelent, vagy akár azt, ahogyan Ő maga mondta legyetek ravaszak, mint a kígyó. A másik pedig a barátság a hamis mammonnal, szó szerint igazságtalan, vagy jogtalan mammonnal. Vagyis a mi világunk igazságtalan és jogtalan erejével. Két lényeges üzenet van itt, ami után felkiáltójelet tehetünk. A hívő ember merjen érintkezni önmagával és merjen érintkezni a környezetével. Jézus ezt tette egész földi útján.
Minket is erre hív meg a mai evangéliumban. Mert aki nem ezt teszi, ahogy mondani szokták kiönti a fürdővízzel együtt a gyermeket. Azért, mert a szívünkben ott lakik a bűn, nem mondhatunk le az egész szívünkről. Azért, mert a világban sok a rossz és igazságtalan, még nem zárkózhatunk be négy fal közé, mindentől elzárva. Pedig sokan ezt teszik. Vagy sokan így teszünk. Nemcsak a lelkiségben van ez így. Az önismereti folyamatokban a legtöbbször feltárul az a pont, amikor valaki lemondott a haragjáról, mert megijedt tőle. Lemondott a szerelemről, lemondott egy fontos vágyáról.
Mindezt azért, mert rossznak bélyegezte ezeket az irányait. Egy magyarázat ennyire egyszerűen mondja ki a mai példázat lényegét: aki megengedi, hogy Jézus bevezesse őt ennek az egoista és gátlástalan intézőnek a szívébe, akkor hirtelen felfedezhet magában egy másik szenvedélyt az Isten iránti szenvedélyt. Jézus úgy mesél, hogy közben nem ítéli el a szenvedélyeinket, hanem óvatosan átalakítja és Istenre irányítja. Egyenesen azt a meghívást kapjuk a mai evangéliumban, hogy olyan szenvedéllyel keressük Istent, ahogyan a hamis sáfár megoldja a maga szorult helyzetét.
Azzal a tudatossággal. Ezért mondja el a tíz szűz példázat és a kősziklára épített ház példázatát. Mindkettőben az előrelátó és tudatos hívőt mutatja fel. Akinek az ima nemcsak megszokás, vagy éppen néha az eszébe jutó gyakorlat. Hanem az imádság éppen hogy az egyik legfőbb tennivalója. Mert tudatosan keresi rajta keresztül a célját. Ez a tudatosság szólal meg a lekciónkban is: 1Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.
Ennyire fontos eszköznek mutatja be az Ige az imádságot. Amelyen keresztül el lehet jutni ahhoz a célhoz, hogy a vezetők jól irányítsanak egy országot. De nemcsak ez a mi célunk az imával. Van egy nagyobb cél, amit mi hívők kereshetünk, ami után vágyakozhatunk, ami olyan nekünk, mint az intézőnek az erőfeszítése. Egy ókori templom mozaikja fejezi ki a legjobban ezt. Ez a mozaik egy üres trónt ábrázol, a mi lelkünket, amely üresen készen áll arra, hogy az uralkodója az Isten bármikor elfoglalja. De üres csak úgy maradhat ez a trón, ha tudatosan, állandó figyelemmel üresen tartjuk.
Az első századok szerzetesei ha tolvajjal, vagy utcanővel találkoztak nem elkerülték őket, hanem megtanulták tőlük, hogy ugyanolyan tűzű elszántsággal és szenvedéllyel keressék Istent. Hogy mit is tehetnénk tehát mi, akik ma hallgatjuk Jézus szavait és útmutatást keresünk bennük? Arról beszél, hogyha az Isten országába való bejutásában ugyanolyan ötletesek, fáradhatatlanok és talpraesettek volnánk, mint világi problémáink megoldásában vagyunk, meg lennénk mentve. A sáfár nem esik kétségbe, nem száll szembe az urával, összeszedi magát és okosan megtalálja a kiutat.
El tudom képzelni, hogy éppen ez a tulajdonsága az, ami miatt sáfár lett. Ami miatt felvették, csak éppen elhanyagolta ezt a képességét. A szorult helyzetben viszont újra régi önmaga lett. Talán ezért dícséri meg őt az ura. Annak ellenére, hogy neki anyagi kárt okozott. Ezzel a nagyon nehezen érthető példázattal Jézus a mi istenkapcsolatunkat a legégetőbb feladataink közé emeli. Arra hív, hogy imádkozunk úgy, ahogyan befizetjük a hitelt, lakásra gyűjtünk, vagy okosan megtervezzük az egy havi kiadásainkat. Időt, energiát nem kímélve. Mi az imában, az istenkapcsolatban olyan vagyonnak lettünk az intézőjévé, amely nem szűnik meg a halállal. Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Egy szívünk van és ugyanazzal a szívvel imádkozunk és pénzt keresünk. Ugyanazzal az énünkkel vagyunk egy társadalom tagjai és Isten országának részesei. De önmagunkat igazán csak az Istennek kell átadnunk. Mert minden más erő csak valami, csak érdek, csak személytelen vonzás. De Istenben a Teremtőnk keres minket. Aki ebbe a világba és éppen ebbe a korba képzelt bele minket. Merjük beforgatni ennek a mi korunknak az energiáit az imánkba, az Igeolvasásainkba. Merjünk úgy vágyakozni Isten után, mint egy lakás, egy autó, egy megértő társ, egy jó vállalkozás után.
Ne mondjunk le emberségünkről. Tanuljuk meg, hogyan hajthatjuk Isten szolgálatába. Ezen az istentiszteleten minket egy ilyen úttal lepett meg az Úr Jézus. Ajándékozzon meg minket azzal, hogy hűek lehessünk az istenkapcsolatunkban. Hogy féltve vigyázzunk a hitünk lángjára, el ne fújja a félelmeink szele, hogy a legnagyobb kincsnek tartsuk az imádságunkat és óvjuk minden kételytől. Hogy amikor majd mellőlünk minden elvész, befogadjanak minket az örök hajlékba. Ámen
Kedves Testvéreim! Isten szava sürget bennünket, hogy imádkozzunk egymásért, adjunk hálát örvendezve, imádkozzunk szükségeink jó megoldásáért Atyánkhoz. Szívűnk minden gazdagságából fogalmazzuk meg kéréseinket
1. Atyánk, add, hogy a földi javakat, világunk mulandó kincseit mindig a maguk helyén tudjuk értékelni és kezelni életünkben. Taníts meg bennünket nagy lelkűnek lenni, taníts meg, hogy meg lássuk kinek, kell segítenünk.
3. Atyánk, olyan jó volt hallani Pál apostol tanítását, hogy minden körülményért, minden testvérünkért adjunk hálát, örvendező szívvel. Add, hogy mi is, mint egykor a születő Egyház keresztényei tiszta lélekkel tudjuk kezünket imádságra emelni!
4. Atyánk, Jézus tanításának szellemében taníts meg bennünket, hogy a kicsiben hűek tudjunk lenni, hogy jól gazdálkodjunk azzal, amit ránk bíztál. Taníts meg minket észben tartani: egyszer el kell számolnunk előtted egész életünkről!
6. Atyánk, gyülekezetünk közössége értse meg és tanuljon meg olyan szívvel szeretni a szegényeket, ahogy Te tetted tanító utaidat járva!
Mindenható Istenünk! Te szolgálatodba fogadtál minket, és nagy értéket bíztál ránk. Add, hogy egész szívvel szolgáljunk neked, és a ránk bízott javakat a te szent terveid szerint használjuk. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.
