Lekció: Jelenések könyve 7:9.,15-17.
9Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. 15Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és a trónon ülő velük lakik. 16Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap heve, sem más hőség nem bántja őket, 17mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.
Textus: János evangéliuma 10:27-30.
27Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.29Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. 30Én és az Atya egy vagyunk.
Igehidetés
Én vagyok a jó pásztor. Jézus ezt mondja magáról. Mikor is láthatnánk jobban, mennyire jó pásztor Ő, mint a Húsvét idejében? Nemcsak abban, ahogyan a saját kis nyáját újra összegyűjti. Elmegy Tamásért, megmutatja neki a sebeit, Pétert újra visszahozza az életbe, amikor megkérdezi tőle háromszor, szeretsz-e engem, az emmausi tanítványokat, akik menekülnek Jeruzsálemből a nagypéntek szörnyűségei után, visszafordítja ugyanoda és nekik már nem a szörnyűségek helye lesz Jeruzsálem, hanem a feltámadásé. Nemcsak ezekben a részletekben látszik meg, hogy Ő a jó pásztor.
Hanem abban, hogy feltámadt, ahogyan megmondta. Az övéi jól tették, hogy rábízták az életüket. Épp itt van a hitnek és a bizalomnak a lényege. Nagypéntek az ellenkezőjét üzente az ő nyájának. Kár volt rábízni magatokat. Kár volt otthagyni a korábbi életeteket. Nincs ennél nagyobb csalódás. De milyen igazsága van a híres keletről származó mondásnak, amit elengedsz, azt megkapod. A kis nyáj, a megmaradt 11 tanítvány, az asszonyok, akik hűségesen ott álltak a keresztnél, egyszercsak megtapasztalja, hogy a csalódottságba, a bűntudatukba, a depressziójukba belehasít a tény, feltámadt, ahogyan megmondta. Érdemes volt rábízni magunkat.
Az utunk során mi is annyi mindenkire bízzuk magunkat. Rögtön, amikor megszületünk. A tanulmányainkban, a házasságban, a munkában, de ezt tesszük egy szerződéskötésnél, adásnál, vételnél. Újra és újra abba a helyzetbe kerülünk, hogy az élet belevisz minket helyzetekbe, amikor valakire rá kell bíznunk önmagunkat. Ilyenkor tapasztalatot szerzünk a világról az emberekről, önmagunkról. Sokszor csalódunk, de sokszor megéri. Melyikből van több? Annyira lényeges ez a másikba vetett bizalom, hogy az életünk legelső fázisában, a csecsemőkorban szerezzük meg az ősbizalmat, vagy éppen meg sem kapjuk. Az anyánktól függ. Nem tőlünk. És az egész földi utunkat, akár 9 évet meghatároz, milyen volt ez az anya. lehetett benne bízni, vagy nem? Vajon akkor mi különbözünk a juhoktól?
Egy jelenetet láttam egy műsorból, amikor egy pásztor körmölte a bárányt. A bárány talán levegőt sem vett. Bármit megtehetett vele a pásztor. Nem erről szól itt Jézus is, a mai evangéliumban? Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. A felvilágosodás óta, ami a nyugati társadalom lázadó serdülőkora volt azt hisszük, mi nem vagyunk bárányok. Felnőtt, döntésre képes, befolyásolhatatlan és mindent tökéletesen megítélő emberek vagyunk. Az ilyen embereknek pedig nem kell pásztor. Talán éppen ezért olyanok ma a pásztorok, amilyenek. Mennyiszer derül ki, hogy kár volt bennük bízni. De hát egy olyan nyájnak, amelyik nem hallgat a pásztor hangjára, amelyikben minden bárány külön utakon jár milyen legyen a pásztora?
De hagyjuk is ezeket. Nem a földi pásztorok érdekesek itt. Az az egyetlen pásztor, aki ezt monda magára, én vagyok a jó pásztor. És annak a legelső kicsi nyájnak ezt be is bizonyította. Ha nem történt volna ez így, vagyis ha nem látják a tanítványok, hogy érdemes volt rábízni magunkat, sőt, úja és újra rábízzuk magunkat, akkor ezekből a tanítványokból nem válik pásztor. Nem alakítanak gyülekezeteket. Nem születik minden lábnyomuk után hívő ember. Pedig így történt. Ők rábízták az életüket tudatlan kis halászokként egy odalépő idegenre és ez volt életük legnagyobb és legjobb döntése, Testvérek, mi is ugyanezt tettük meg, amikor Isten mellett döntöttünk. Amikor megtértünk, amikor átadtuk az életünket, amikor rá kellett ébrednünk, hogy erőnk magában mit sem ér. Mi a jó pásztor mellett döntöttünk.
Tegyük fel magunknak a kérdést, megérte? Megérte rábízni a teljes életünket? Megéri újra és újra meghozni ezt a döntést? Azt az utat, amit a legelső nyáj megjárt mi sem kerülhetjük meg, a mai nyáj. Mennyiszer érezzük, hogy most elveszítettük a vezetést, nem halljuk a pásztor hangját, talán nincs is itt? Sokan ezeknél a tapasztalatoknál új pásztorokat keresnek. Vagy azt mondják, hogy a pásztor nem pásztor. Egy fiatallal beszélgettem nem rég és elmondta, hogy ő hisz az erőben. Hiszi, hogy az erő létezik. Vajon egy erő beszél így: Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. És itt jutunk el a lényeghez. Ami a kapcsolat. A dinamika, ami van pásztor és juh között. Jézus erről beszél.
Nem arról, hogy én vagyok a jó pásztor, mert ebben és ebben én vagyok a legjobb. Jézus a jó pásztor, mert közte és a juhai között az a kapcsolat van, hogy Ő szólok és azok meghallják. Pontosan tudja, hogy a juhai milyenek, minden tulajdonságukat ismeri és ők ettől nemhogy megijednének, hanem bíznak benne. Ő az egyetlen, aki mellett nem vesznek el, nem ragadja el őket semmilyen veszély, semmilyen gyilkos erőnek nincsenek kiszolgáltatva. Vannak völgyek, bogáncsot termő bokrok, de nincsenek egyedül hagyva ezekben. A passzív juhok így követik Őt a jó pásztort, aki aktívan cselekszik. Ez a kapcsolat jelenti a mi keresztyénségünket. Minden más csak ebből származik. Azért jövünk ide, azért imádkozunk, hogy ez a kapcsolat élő és átjárható legyen. Hogy mi önmagunkon tapasztaljuk meg, mit jelent ez: Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.
28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Jézus ezeket a mondatokat a vele vitatkozó zsidóknak mondja. Ez a közvetlen előzménye az evangéliumnak: körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! 25Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, 26de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Olyanok a zsidók ebben a helyzetben, mint a bal lator Jézus keresztje mellett.
Tiszacsécsén a Móricz emlékkertben az út legvégén a Golgotát 3 templomablak jelképezi. A három ablak három személy, középen Jézus, mellette a két másik keresztrefeszített, ám a bal latort egy olyan ablak jelképezi, ami be van falazva. Nem süt át rajta a fény. Nem Jézus juhai közül való. Mondjuk így, nem érdekli őt ez a Pásztor. Neki más pásztora volt, oda is vezette őt az elveszésbe. Sokféle pásztor kínálja magát ma is, ahogyan a korábbi időkben. Melyikre bízhatom magam? Kinek a hangját kövessem? Ki fog engem biztos helyekre vezetni? Ma ezekre a kérdésekre ad választ nekünk a jó Pásztor. És mindazok akik előttünk őutána mentek. A 11, az asszonyok, az ősegyház tagjai, akiknek a kérdései ugyanezek voltak, mint nekünk. Ki után menjünk? Kit kövessünk?
A jelenések könyvének a mondataiban ott a válasz: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. 15Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és a trónon ülő velük lakik. 16Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap heve, sem más hőség nem bántja őket, 17mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet. Mi akik ma együtt vagyunk, ehhez a megszámlálhatatlan nyájhoz tartozunk. Akiknek egyenként is bizalmas, belsőséges kapcsolata van az egyetlen Pásztorral. Ma, húsvét 4. vasárnapján újra elkötelezhetjük magunkat az Ő követésére. Aki nemcsak Pásztor, de Bárány is. Ezért Ő a jó Pásztor.
