Vízkereszt utáni 3. vasárnap
Lekció: Neh 8:1-10.
1Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtti téren, és azt mondták Ezsdrásnak, az írástudónak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az ÚR adott Izráelnek. 2A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. 3Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtti téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet.4Ezsdrás, az írástudó egy erre az alkalomra készített szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Mísáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt.
5Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. 6És amikor Ezsdrás áldotta az URat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az ÚR előtt. 7Jésúa, Bání, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. 8Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.
9Akkor Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik elmagyarázták a törvényt a népnek, így szóltak az egész néphez: Az ÚRnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírva hallgatta végig a törvény szavait. 10Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunk szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való örvendezés a ti menedéketek!
Textus: Lukács 1:1-4,14-21
1Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy,2amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz, 4hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak.14Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. 15Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki.16Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. 17Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18„Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”
20Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; 21ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.
Igehirdetés
A Vízkereszt a mi keresztségünknek az ünnepe. Azt ünnepeljük, azért adunk hálát, hogy meg vagyunk keresztelve, vagy ha még nem, lehetőségünk van a keresztségre. Sőt, azokat is megköszönjük, akik segítettek minket azon az úton, amelyen eljutottunk az Úrasztalához és a keresztségben Isten családjának részévé lettünk. Nagy erő van a Vízkereszt hálájában. Erőt ad, amikor felidézzük a keresztség sorában a hátunk mögött állókat. Mindazokat, akik generációkon át ugyanúgy részesültek a keresztségben. De felidézzük azokat is, akiknek hitén keresztül tartalmat nyert számunkra a keresztség.
A mögöttünk levő héten egy jelentős eseményen lehettem jelen, a magyar kultúra napján hivatalosan is bejelentésre került, hogy Munkácsy képe a Golgota a magyar állam tulajdonába került és így itt marad Debrecenben a trilogia részeként. A Golgota eredeti címe Jézus keresztfán mondott szava: Beteljesedett. Festményelemzők kiemelik, hogy a képen a haldokló Krisztus és a fehér lovas arca ugyanaz. A fehér lovas onnan a kereszttől már indul is tovább a hírrel, az evangéliummal, hogy beteljesedett. Nem ér véget az út, Isten újra érkezik és újra szól a népéhez. Úgy, mint a názáreti zsinagógában. Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Jézus mondja ezt szülőfaluja zsinagógájában. Itt is ezt a szót használja, mint a kereszten: beteljesedett. Isten évezredeken át hűségesen jön és szól. Názáretben már nem valakin keresztül, hanem a saját hangján szól a Fiúisten. És szól ma is annyi mindennel. Ma hozzánk az Úrasztala tápláló szeretetéből. Hogyan fogadjuk az Ő hűséges jövetelét és megszólalását?
Ezt a kérdést teszik föl nekünk a mai Igék. A názáreti jelenetben Jézus saját gyermekkori zsinagógájában van. Az övéi előtt leleplezi önmagát. Ezért tartozik ez az Ige a vízkereszti időhöz, az Isten megjelenésének az időszakához. Történelmi pillanat ez Názáretben. Ma teljesedett be ez az írás. Határozottan, céltudatosan megjelenik az Isten, de a népe nem érti, hogy mit akar. Ők csak elmentek a zsinagógába, a maguk kényelmes, unalmas, megszokott vallását gyakorolni. És azt látják, hogy a fiatal helyi asztalosmester hazatért valahonnan és szokatlanul viselkedik. Kinek van erre szüksége? Isten népe ez az álmos nép, akit ne háborgassanak, hadd éljék békés mindennapjaikat. Ugyanez a nép 500 évvel korábban a babiloni fogság után megéli, hogy végre hazatérhettek az írástudók babilonból. Ezsdrás vezetésével felolvassák Isten törvényét. Ez már 50 éve nem történt meg Jeruzsálemben a fogság miatt. 5Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt.
Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. 6És amikor Ezsdrás áldotta az URat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az ÚR előtt. az egész nép sírva hallgatta végig a törvény szavait. Ugyanazt a népet két állapotában láthatjuk ma. A fogság utáni nép kiéhezve követi Istenét, 500 évvel később a nép Názáretben nem érti, miről beszél neki Isten. Micsoda tükör nekünk ez a két állapot. Nekünk, mai Isten népének. Nekünk, mai magyaroknak, mai keresztyéneknek, akikhez ugyanúgy hűségesen jön Isten és szól. Minket milyennek talál? Olyanok vagyunk, mint a názáretiek, eltelve a komforttal, a megszokásainkkal, felháborít minket minden, ami kimozdítana. Vagy olyanok vagyunk, mint a fogság utáni nép, akik megélve a hiányt a legteljesebben nyitottak Istenre? Talán egyik sem vagyunk és talán mindkettő.
Mert ha megvan is a komfortunk, sok babiloni fogság ér minket életünk során, hogy kimozdítson, hogy kinyisson minket. Megdöbbent bennünket a Ráday utcai tűz, amely egy nagy tragédia. Megráz minket, amikor velünk történik valami hasonlóan nehéz. De talán még megrázóbb az a tény, hogy ezek az események ébresztenek minket. A názáreti álmos, bezárt állapotból a fogság utáni nép vágyakozása felé. Názáretben, ahol nincs vak, sem szegény, sem fogságban lévő, ott hiába szólal meg ez a hatalmas üzenet: Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Ez az üzenet oda való, ahol szükség van és hiány és üresség. Ahogyan az Úrasztala is azoknak való, akik éheznek és szomjaznak.
Mi lehet tehát az az üzenet, amelyet Isten korábbi népének a kétféle arca üzen. Vagy erről a két arcról mit mond az Úr? A názáretiek megbotránkoznak és el akarják pusztítani Jézust, miután leleplezte magát. Jézus azonban nem akarja elpusztítani őket. A fogság utáni nép sírva hallgatja végig a törvény felolvasását, mire ezt mondja nekik Ezsdrás: Az ÚRnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírva hallgatta végig a törvény szavait. 10Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunk szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való örvendezés a ti menedéketek!
Mi emberek, mi a nép túlzottan is odaadjuk magunkat annak, amiben vagyunk. Ha jó dolgunk van, túlzottan belekényelmesedünk, ha bajba kerülünk, túlzottan kétségbeesünk. A megjelenő Isten ilyen környezetben találja magát. Krisztus előtt 500 körül, időszámításunk első évtizedeiben és 2019-ben is. Ma erről az emberi tulajdonságunkról, erről az ösztönünkről tudunk beszélni Istennek. Aki ennek ellenére is hűségesen jön, szüntelenül szól, állandóan keres. Nem sértődik meg és nem húzódik vissza. Szól és az Ő szava várja, hogy hol van számára olyan föld, ahol gyökeret verhet és sokszoros termést hozhat.
Bárhogyan vagyok ma itt, éhesen, vagy szomjasan, közömbösen és unottan, annál az Istennél vagyok, aki velem találkozni akar. Kiszolgáltatja magát nekem, úgy ahogyan az Úrvacsorát szolgáltatja ki. Mindenkinek, aki elfogadja, legyen bármilyen ember is az. Ezért hozhatjuk el hozzá nemcsak a vágyakozásunkat, de a közömbösségünket, keményszívűségünket, a kételyeinket is. Amelyekből nemcsak ma itt mibennünk van bőségesen, de az evangélium szereplőiben is. És amikor rácsodálkozunk arra, hogy mi lett Péterből, Tamásból, a magdalai Máriából, akkor egyre jobban bízhatunk Isten átformáló erejében. Aki nemcsak azzal formál, hogy beleenged minket megrázó eseményekbe. De formál azzal a rendületlen szeretettel hogy mindig jön és újra szól. Hogy szüntelenül táplál és szeret.
Egyszer egy csoportjátékban azt a feladatot kaptuk, hogy valahogyan érjük el azt, hogy a társunk nyissa ki az ökölbe szorított kezét. Próbáltam erővel, különféle technikával, de csak egy segített, a simogatás. Ma talán ez a tapasztalat várt itt minket Isten közelében. Hogy a simogató szeretet meg tud minket nyitni. Hogy a tápláló szeretetet vágyat tud bennünk ébreszteni. Őutána, aki nemcsak ott Názáretben nyilvánította ki az övéinek, hogy beteljesedett, hanem a keresztfán az egész világot átölelve. Krisztusnak ez az ölelése szüli a keresztyén lelkeket, ez juttat el minket a megtérésünkig. Az ölelés, amely mindenkié.
Tudjunk ma hálát adni azért, ha már átengedtük magunkat ennek a ölelésnek, de tudjunk könyörögni, ha még távol vagyunk tőle. Mert bármilyenek vagyunk is, nem változik meg annak az igazsága, hogy megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, 13mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, 14aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé.
