Húsvét ünnepe
Lekció: Ézsaiás 25:6-9.
6Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborral, zsíros, velős falatokkal, letisztult újborral. 7Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. 8Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az ÚR! 9Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!
Textus: Lukács 24:1-12.
1A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. 2A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, 3és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. 5Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? 6Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, 7hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia. 8Ekkor visszaemlékeztek szavaira, 9és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, 11de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. 12Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
Húsvét evangéliumi leírásaiban egy lényeges folyamat látható. Az üres sír meglepi a tanítványokat és az asszonyokat, ők pedig mélységesen elcsodálkoznak ezen. 2A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, 3és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Erre Péter elment, és csodálkozott magában a történteken. Célba ér Isten húsvéti megdöbbentése. Akik Jézushoz tartoztak, teljesen bele voltak szűkülve ebbe az egész történetbe. Nem ment tovább az életük.
Senki nem indult el dolgozni, vagy új barátokat keresni, vagy csak egyszerűen kipihenni a nagyhét szörnyűségeit. Mint az igazi gyászolók beszűkültek arra, hogy az ő szeretett Mesterüket kivégezték és emiatt ők elvesztették és gyászolni kezdtek. Elmentek a sírhoz kora hajnalban és magukkal vitték az elkészített illatszereket. Tették mindazt, amit ilyenkor kell. De hiába. Isten meglepte őket. Azzal, hogy a Fiát feltámasztotta és dicsőségébe visszaállította. Így mondták a fénylő ruhás férfiak az asszonyoknak: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, 7hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia.
Mi, akik ma ünnepeljük Jézus feltámadását, talán irigységgel nézhetünk ezekre az emberekre. Nemcsak azért, mert ők élték át, amiről mi itt olvasunk. Nemcsak azért, mert Isten tettei ennyire egyértelműek lettek a számukra. Azért irigyelhetjük őket, mert ők egészségesen tudtak válaszolni arra, amit Isten tett. Meglepte őket, ők pedig tudtak meglepődni. Készek voltak arra, hogy elcsodálkozzanak. Nekünk ez nehezebben megy. Gyermekkorunkban tudtunk csodálkozni, vagyis teljesen, 100 százalékosan átadni magunkat annak, amit csodáltunk. Ma amikor látunk valamit, vagy valakit, rögtön gondolkodni kezdünk, belső munkát végzünk, már rögtön az értékelésnél vagyunk. A tanítványok napok, vagy hetek múlva jutottak el az értékelésre.
És ezért megkapók a húsvéti történetek. Mert az emberek kinyílnak arra, amibe kerülnek. Az Isten pedig jól tudja, hogyan működnek és finoman, gondosan állítja eléjük a feltámadást. Egy igemagyarázó olyan szépen írta ezt: Isten az üres sírral egy finom jelet hagy a tanítványoknak, olyat, mint a szerelmes a kedvesének. Tényleg így történt. Az üres sír egy olyan tapasztalat volt, amiről sok mindenre következtettek. De még nem maga áll eléjük Jézus, hanem két férfi, hogy terelje az értékelésüket. Emlékezzetek vissza. Mi azt gondolhatjuk, velünk nem történik ilyen tapasztalat.
Mi nem tapasztaljuk meg így a feltámadást. Nem találkozunk Isten ilyen meglepetéseivel. Pedig ez nem így van. Tegnap a hajnali istentisztelet egyik megkereszteltje arról beszélt, hogy róla születése után lemondtak a szülei és nevelőintézetben nevelkedett, onnan nevelőszülőkhöz került, akik visszavitték, hogy nekik nem ilyen gyerekre van szükségük. Most egy párkapcsolatban él, ahol életében először tapasztalta meg azt, hogy milyen amikor igent mondanak rá és valaki végre szereti őt. Egy másik keresztelendő arról beszélt, hogy abban tapasztalta meg Istent, hogy a nagyon korán megszületett gyermeke egészséges és olyan, mint minden más kisgyermek.
A múlt héten egy 101 éves testvérünktől búcsúztunk, akinek az özvegye megmutatta nekem egy 14 évvel ezelőtt írt imádságát, amelyben megköszöni Istennek, hogy még egy évet kapott és a betegségéből meggyógyult. Ez mind feltámadás. Az életünk a személyes sorsunk tele van a feltámadással. Van sok halál is, de van ugyanennyi feltámadás is. Ám mi kevés időt szánunk arra, amire Péter: Erre elment, és csodálkozott magában a történteken. Nem a lehetőségeket kutatta, hogy mi történt, nem azt kereste, hogy akkor most ő mit csináljon, vagy hogyan váltson életmódot. Elment és csodálkozott. Mi vajon mostanában mi fölötti csodálkozást mulasztottuk el.
Milyen csodát vettünk természetesnek? Isten milyen meglepetésén nem lepődtünk meg? Ha találunk ilyen elmulasztott rácsodálkozást magunknál, ne bánkódjunk miatta, mert itt van éppen most egy újabb meglepetés. Ézsaiás így ír róla: 6Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát.7Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. 8Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! Mire csodálkozhatunk itt rá?
Arra, hogy Isten az Ószövetségben megüzente népének, hogy házigazdájuk lesz egy olyan vendégségben, amelyet azon a hegyen, Jeruzsálemben készít el, ahol Fia teste kenyér és Fiának vére bor lett a benne hívők számára. Ma, akik együtt vagyunk erre a vendégségre kapunk meghívást. Arra a vendégségre, amelyre vajon rácsodálkozunk-e igazán? Amelyről ugyan Kálvin azt mondta, valóságos, titokzatos egyesülés Jézussal, de az idők során olyan sok mindenki olyan sok mindent mondott. És emlékezéssé szürkült az egyesülés. Az egyházunknak nem véletlenül ezt a kincsét kezdte ki az idők vihara, mert ebben van számunkra a legnagyobb kegyelem. Isten legnagyobb meglepetése ma itt áll. Ki tudunk-e nyílni rá úgy, mint az üres sír tapasztalatára a Jézust szeretők?
Merünk-e rácsodálkozni, mint az asszonyok és a tanítványok a húsvét minden mozzanatára. A csoda ugyanis az ő csodájuk volt. A feltámadt Jézussal nem találkozott Pilátus, Heródes, de a főpapok sem. Azért lehetett ez így, mert egyetlen csoda sem öncélú. Nem önmagáért van. Hanem azért, amiért Jézus és az övéi között történt: ez tette igazivá, élővé, elkötelezetté a kapcsolatot közöttük. Az Úrvacsora csodájának sincs más célja. Az egységre jutás csodájában valóban egységre jutni Jézussal, aki testével és vérével újra és újra be akar lépni emberségünkbe, emberségünk mélységeibe. Hogy elvigye oda azt a fényt, amely bevilágított a sírboltba, amely elől a követ elhengerítve találták. Legyen ez a tapasztalatunk a Húsvét. Merjük teljesen átadva magunkat rácsodálkozni Isten meglepetésére. És ebben a csodálkozásban úgy újjászületni, mint az apostolok. Ebben vigyen minket magával a Szentlélek Isten.
