Igehirdetés a Verestemplomban 2021. 06. 13.-án /Porkoláb András/

Lekció: Zsolt 107:1-16.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből. A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.

Imádság:

Mennyei Atyánk! Aki szeretsz és számon tartasz minket. Köszönjük, hogy ma is a te házadba, a Te közelségedbe hívtál bennünket. Kérünk légy jelen ma is lelki gyermekeidnek, akiké minden ígéret a keresztség által, akiket a szentség szökőkútjából magadhoz vontál. Légy jelen gyermekeidnek, akik alkalomról alkalomra részesülnek a testedből és véredből. Légy jelen azok számára akik szomjaznak a Te Igédre. Adj nekünk élő vizet, hogy soha többé ne szomjazzunk meg. Jöjj közel azokhoz is, akiket védelmedbe vettél, mert ha te vezetsz minket akkor elkerülhetünk bármilyen tévelygést és elfuthatunk a keresztyén hit ellenségei elől és tökéletesek lehetünk minden jó erényben. Légy jelen, hogy megvallhassuk Neked bűneinket. Minden elrejtett és eltitkolni vágyott vétkünket mellyel az ördög csapdába akar csalni bennünket. Kérünk adj nekünk feloldozást, vedd el tőlünk terheinket, bocsájtsd meg a mi vétkeinket a mi Urunk Jézus Krisztus segedelmével, aki él és megdicsőült, és az Atyával és Szentlélekkel az örök múlhatatlanságig. Ámen

Textus: Kolossé 1:12-14.

Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.

Igehirdetés:

Kedves testvéreim!

Sokszor még mi, gyülekezeti tagok, sőt lelkipásztorok is úgy gondolunk a keresztyén életre, mintha az valamilyen elérhetetlen cél, valami nagy lelki magasság lenne, amit néhány kiválasztott emberen kívül nem érhet el és nem kaphat meg más. Nagyon gyakran úgy véljük, akár tudatosan vagy tudat alatt, hogy a keresztyén élethez valamilyen felsőbbrendű teljesítmény, látványos lelki magasság tartozik. Akiben pedig ezt nem véljük felfedezni arra könnyen rásütjük, hogy még nem tért meg, még nem igazi a hite, fejlődnie, formálódnia kell, hogy emberileg azt mondjuk rá: na ez már rendben van.

Sokszor valamilyen titkos, elérhetetlennek tűnő hozzáállásban látjuk a keresztyén élet megvalósulását. Azért, hogy érthetőbb legyek mondok néhány példát: Egyszer egy ún. evangelizáción a prédikátor azt mondta az alkalmon jelen lévőknek, hogy a rendszeres úrvacsora vétel még kevés a teljes hithez, attól több kell, valami nagyobb és látványosabb.Erre néhányan sírva kérdezték másnap a helyi lelkészt, hogy akkor ők most nem is hívők? Valamit elrontottak? Természetesen nem, hiszen az úrvacsorában való részesedéstől nagyobb dolog nem történhet egy keresztyénnel. Az úrvacsorával való élés, az igehirdetés hallgatása és az imádság gyakorlása azok, melyek biztosítják kapcsolatunkat az Úristennel. Ezektől több és jobb nem kell és nem is lehet.

Másodszor azt is elmondhatjuk ezzel kapcsolatban, hogy ha körülnézünk magunkon, az egyházban, gyakran látunk felemelkedni és olykor – olykor le is hullani nagy prédikátorokat, akikért rajonganak az emberek, mintha ők valami felette nagy titkot tudnának, vagy valamilyen más, nagyobb bölcsességet szólnának. Pedig ugyanazt hirdetik, amit reménység szerint minden lelkész, az evangéliumot és nem valami különleges titkot. Ez pedig nem csak a kiválasztottak egy kis körének, hanem Krisztus minden gyermekének szól, és nincs benne semmi, amit emberekben kellene keresnünk.

Azt az evangéliumot szóljuk, amit Pál is hirdet a kolosséi gyülekezetnek, és itt ezen a helyen különleges módon teszi ezt, hiszen nem a jövőről beszél, sem nem nagy lelki vagy szellemi titkokról, hanem a jelenről. Nem elérhetetlen magasságokban járó emberekhez és ultra kegyes hívőkhöz szól az apostol, hanem egy egyszerű emberekből álló, talán néhány lelkes kis gyülekezethez. Azt mondja nekik: Adjatok hálát az Atyának, aki megszabadított.

Adjatok hálát! Ha belegondolunk, ez nem valami magasröptű gondolat, mégis ebben a fogalomban benne van az egész, a teljes keresztyén élet lényege. Később azt is el fogom mondani, hogy miért, de előtte beszéljünk egy kicsit magáról a háláról és a hálaadásról.

Először is elmondhatjuk, azt hiszem, hogy a hála soha nem a jövőnek szól, hanem mindig a múltnak vagy a jelennek, hiszen azért vagyunk hálásak, amit éppen kapunk vagy már megkaptunk. Ha valaki például segítséget ígér nekünk, azt szoktuk mondani: Hálás leszek, ha majd megteszed. Nem előre vagyunk hálásak hanem mindig utólag, valami értékesért, olyanért, ami fontos nekünk vagy kihúz minket a bajból, esetleg segít életünk továbbfolytatásában.

Adjatok hálát az Atyának! Ez a keresztyén élet alapja, hiszen a mi hálánk első sorban Istenre irányul, mert hisszük, hogy mindent tőle kaptunk és kapunk. A mai világban azonban nehéz ezt megélni, mert olyan sokan igényelnek hálát maguknak körülöttünk, sokszor visszaélve a helyzetükkel, hogy ha meghalljuk ezt a szót, akkor nem a felszabadulás, a megsegítettség érzése jut eszünkbe, hanem az alávetettségé és nem ritkán a megalázottságé. Mindenki hálát igényel magának sokszor még azért a munkáért is, amit kötelessége elvégezni. Azonban ma talán kikristályosodhat valami közöttünk abból, amit a hálaadás valójában jelent, hiszen hallottuk az igét: Adjatok hálát az Atyának! Mert Ő nem él vissza a helyzetével, nem a mi elnyomásunkra, hanem megszabadításunkra cselekszik, nem elvenni akar tőlünk, hanem nekünk ad és adott mindent. Nem számításból, vagy népszerűség növelésből, hanem az Ő szeretetéből adja nekünk a teljes keresztyén életet.

De mit is jelent ez? Kérdezhetjük jogosan!

A teljes keresztyén élet az, ami első renden nem rajtunk múlik! Ez most furcsán hangzik, de ha belegondolunk keresztyénné nem úgy lesz valaki, hogy elhatározza: na, holnaptól én hívőként élek, hanem sokkal inkább úgy, hogy az Isten közel hajol hozzá és megszólítja. Csak a megszólítás után lehetséges a hit, a követés. Az evangéliumokban láthatjuk, hogy a tanítványok is így lettek tanítvánnyá. Nem ők mondták Jézusnak, hogy mester követni fogunk téged, hanem éppen fordítva, Jézus szólította meg őket: Kövessetek engem!

A teljes keresztyén élet az, amiben meg tudjuk élni és el tudjuk fogadni, hogy Isten nagyobb, mint mi. Bár tudom, hogy ez nehéz dolog, főképp a mai emberek számára, mert ma rengetegen úgy gondolják, hogy náluk bizony senki sem nagyobb. Mégis ha megérezzük, miről van szó, rájövünk, hogy ez nem az ember lekicsinylése, hanem éppen ellenkezőleg, az ő megszabadítása. Mert a hatalmasság érzése, nem csak büszkeséggel, hanem nagyon sok teherrel is jár, ami alatt könnyen összeroppanunk. Isten ettől szabadít meg. A folyamatos törtetéstől, attól, hogy minden dolgunkat emberi módon akarjuk megoldani, attól, hogy a másik alá vagy fölé rendeljük magunkat, attól, hogy a hála érzet ne a kicsinységgel és a gyengeséggel kapcsolódjon össze.

Isten megszabadít minket az emberi életet megnyomorító görcsöktől. Így tesz alkalmassá bennünket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljünk és ne kelljen a sötétség hatalmában ragaszkodnunk minden kicsinyes emberi dologhoz, a hatalomhoz, önmagunk mindenáron való érvényesítéséhez.

A teljes keresztyén élet, Kálvin János után szabadon az amiben minden Istentől kapunk, kérünk és várunk és mindenért neki adunk hálát. Így részesei leszünk egy több ezer éves láncolatnak és láthatatlan módon összekapcsolódunk elődeinkkel, akik itt ezekben a padsorokban adtak hálát a mindennapi életért, a közösségért Isten minden jóságáért. Hozzá fohászkodtak a nehéz időkben, és az örömteli pillanatokban is.

Így leszünk részei az Isten világosságának, ami kézzel foghatóan mutatkozik meg az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, aki maga a világosság.Az apostol nagyon szemléletesen írja le mi az amit kaptunk, ami okot ad a hálára, ami most ebben a percben és életünk minden idejében elidegeníthetetlenül a miénk: ez pedig a megváltás és a bűnbocsánat.

Csodálatos módon ez a kettő is egyedül az Isten tette, nekünk csupán annyi közünk van hozzá, hogy mi vagyunk azok, akik részesedünk ebben az ajándékban. Nem a szépségünkért, az okosságunkért, vagy a jó képességeinkért, hanem azért, mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen hanem örök élete legyen. A bűnbocsánatban lehetőségünk van a megszabadult életre, melyben felelősséget vállalhatunk másokért és minden dolgunkért, a megváltásban pedig a keresztyénélet távlata, annak örökkévalósága van, ami felment minket a földi világhoz való ragaszkodás kényszere alól, és megmutatja, hogy ezen az időn és téren kívül sokkal több és jobb vár minket mint azt mi el tudnánk képzelni.

Adja az Úristen, hogy megérezzük: Krisztusban mindent megkaptunk, amire szükségünk van már most a jelenben. És ne nagy titkokat keressünk, hanem azt éljük meg ami a miénk, a világosság, bűnbocsánat és megváltás örömét. Ámen

Papi ima: Mindenható Isten! Dicsőítünk Téged, mert ismersz minket, mert tudod ha leülünk és felállunk és tudtod nélkül még egy hajunk szála sem eshetik le a fejünkről. Magasztalunk, mert ismered a terheinket, a gyengeségeinket, a szükségünket és nem hagysz minket ezekben, hanem szeretetedből belépsz a világunkba, mindannyiunk személyes valóságába és kiemelsz, megszabadítasz minket a terheinktől. Szerető Isten dicsőség legyen neked amiért várakozhatunk a Te megjelenésedre. Várhatjuk a Te kopogtatásodat házunk ajtaján és szívünk kapuján. Köszönjük, hogy eljössz és fényt hozol életünkbe, lámpást gyújtasz lelkünkben és részesedsz mindennapjainkban.

Add, hogy szeretetedben mi is részeltethessünk másokat, hogy meglássuk a gyászt, a szükséget, a szenvedést testvéreink életében és tudjunk értük és velük együtt imádkozni nekik segítséget nyújtani a nehéz időkben. Akár egy tál étellel, egy jó szóval, egy kedves gesztussal, egy kézfogással. (Így imádkozunk ma különösen is gyászoló testvéreinkért. Közöld velük kegyelmedet, szeretetedet és biztosítsd őket a feltámadás reménysége felől.) Dicsőség legyen neked igazságos Isten, mert nem hagyod, hogy szemünket elhomályosítsa a világ ragyogása, hanem megmutatod nekünk az igazi igazságot, melyben elválasztható a gonosz a jótól, a lelki a sátánitól, az igaz a hamistól. Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Ámen