Gondolkodjatok!
Lekció: Efézus 4:17-24.
17Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. 18Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük. 19Mivel erkölcsi érzékük eltompult, bujálkodásra adták magukat, mindenféle tisztátalanságot művelve mohóságukban. 20Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; 21ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: 22vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
Textus: Filippi 4:8.
8Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!
Kedves Testvéreim!
Egy kicsit elrejti a magyar fordítás ennek az Igének a valódi jelentését. Egy hosszú felsorolást ezekkel a szavakkal zár le Pál apostol: ezt vegyétek figyelembe! Néhány másik magyar bibliafordítás ezen a helyen – szerintem helyesen – árnyaltabb, erőteljesebb kifejezést használ:
arra irányuljanak gondolataitok
arra figyeljetek
ezekről gondolkodjatok
A Pál apostol által írt eredeti görög levélben ezen a helyen a „logika” szónak az egyik változata szerepel, aminek a jelentését senkinek sem kell külön magyaráznom. Így azt gondolom, mindenki számára világossá vált az, hogy a mai igehirdetésben a gondolkodás lesz a központi szavunk.
1./ Pál mindenekelőtt arra biztat bennünket, hogy Krisztusban hívő emberként gondolkozzunk. Nem annyira magától értetődő a felszólítása, mint amennyire talán először gondolnánk.
a./ Vannak sokan, akiknek a hitét, vallásosságát nem a gondolkodás, hanem szinte kizárólagosan az érzelmek határozzák meg. Az Istennel való találkozásnak, egy istentiszteletnek természetesen az egész embert a maga teljes valójában megragadó érzelmi élménynek is kell lennie, de ezt az élményt aztán mindig meg kell próbálni az értelem számára is megragadni, mert ezáltal mélyül el, lesz velünk igazán eggyé. Természetes, hogy a szavak az isteni lényeg megragadására mindig elégtelennek bizonyulnak, de a hit érzelmi és értelmi oldalának mindig követnie kell egymást. Az érzelmek hullámzása fölöttébb kiszolgáltatottá, törékennyé teszi a hitet.
Azt persze mindehhez hozzá kell tenni, hogy a hitbeli élménynek az elbillenése az érzelmek irányába nem igazán a reformátusok problémája, inkább a Hit Gyülekezetéé és más szentlelkes mozgalmaké. Nálunk olyan mértékben átbillennek a dolgok az értelem oldalára, hogy nekünk valamiképpen a hitnek az érzelmi oldalát kellene kicsit komolyabban vennünk.
b./ Mi reformátusok, általában a protestánsok a gondolat, a teo-lógia, az Istenről szóló beszéd, a tételesen gondolatokba foglalt hitvallások egyháza vagyunk. Kell-e egyáltalán nekünk a gondolkodásról prédikálni? Azt gondolom, igen.
Nálunk legtöbbször éppen ott van a probléma, hogy a gondolkodás helyett egyszerűen hagyjuk, hogy előre elkészített gondolatokat ültessenek belénk. Elfogadunk tan-, illetve hittételeket, anélkül, hogy egy kicsit is megerőltetnénk magunkat, és elgondolkodnánk rajtuk. Az ilyen hit ugyanúgy felszínes és ingatag, legalább annyira, mint a másik oldalon a csak az érzelmekre támaszkodó párja.
Bár ennek ma nincs igazán rangja a gyülekezeteinkben, híveink körében, de én arra bíztatok mindenkit, hogy szeressük és keressük az igazságot. Istennek nagy ajándéka számunkra a gondolkodás képessége: igenis képesek vagyunk arra, hogy a gondolkodás útján megtaláljuk a segítő, a gyógyító igazságot.
2./ Pál egy egész hosszú felsorolást ad arról, hogy miről gondolkodjunk:
…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes…
Ahelyett, hogy külön-külön magyaráznám az apostol által továbbgondolásra ajánlott témákat, célravezetőbbnek tartom, ha az egészet egyetlen közös meghatározásban foglalom össze. Itt tulajdonképpen arról van szó, Pál arra bíztat bennünket, hogy pozitív dolgokról gondolkodjunk.
Az emberek jelentős része úgy hiszi, hogy a gondolatok, a fantázia képei valójában olyan jelentéktelen dolgok, mint például a légbuborékok, amelyek egy pillanatra láthatóak, de aztán szétpukkannak, és a semmibe tűnnek. Közel sem ilyen egyszerű a dolog! A gondolatainknak, a fantáziánk képeinek ereje, hatalma, messzire nyúló hatása van az életünkben. Ez egyfelől esélyt, másrészt veszélyt jelent a számunkra.
A negatív témák, a negatív gondolatok, az elégedetlenség, a sértődés, a lemondás, az önsajnálat, a betegségek felé terelnek szinte észrevétlenül is bennünket. A pozitív gondolatok pedig erőt, lelkesedést, életörömöt csepegtethetnek belénk.
Azt mondják a téma ismerői, hogy a gondolatok szinte észrevétlenül eluralkodhatnak felettünk, szinte beprogramoznak bennünket, amennyiben „gondolati mintákká” lesznek. Ez alatt azokat a saját bejáratú igazságainkat értik, amelyek a neveltetésünk és a tapasztalataink alapján az életünk során fogalmazódnak meg bennünk. Ezek olyan személyes alapigazságaink, amelyek mentén az egész életünket éljük. Itt is vannak felemelő és lehúzó minták. Mindegyikre mondok egy-egy példát:
„Velem mindig csak rossz dolgok történnek”.
„A szorgalmas munka meghozza a maga eredményét.”
Érezzük a kettő közötti különbséget! Talán azt sem kell különösebben fejtegetnem, hogy a mai magyar valóságban melyik „gondolati mintával” találkozunk sokkal gyakrabban, melyek jönnek hozzánk is sokkal közelebb.
3./ És hogy ugyanakkor milyen nagy hatalma van a pozitív gondolatoknak, arra nézve két példát szeretnék még elénk hozni.
a./ Az egyik példa Pál apostolé. Az egész Szentírásnak az egyik legderűsebb, legörömtelibb irata a Filippibeliekhez írt levél. Néhány sorral előbb írja az apostol: „Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek”. Ezt az örömöt sugárzó levelet az apostol börtönből írta, lehet, hogy abból a római börtönből, ahonnan már nem szabadult ki élve. És mégis tele van ez a levél szívet melengető pozitív gondolatokkal. Sötét háttér, ragyogó örömhír.
b./ A másik példa időben közelebb van hozzánk. A napokban volt a Holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. Több haláltábort is megjárt a híres bécsi pszichológus Viktor Frankl. Önéletrajzi írásában olvashatunk azokról az embertelen körülményekről, amelyek közepette már szinte ő maga is csak a halálra készült. Az agya tele volt fájdalmas gondolatokkal, amelyek egyre mélyebbre taszították. És ekkor, egy ponton, így mondja: „cselhez folyamodtam”:
…hirtelen beleképzelem magamat egy jól kivilágított, szép és meleg előadóterembe, ahol a szónoki emelvényen állok, előttem érdeklődve figyelő hallgatóság kényelmes karosszékekben – és én beszélek, beszélek, és előadást tartok a koncentrációs táborok pszichológiájáról.
Ott, a földi pokolban aztán ez lett ennek a tudós embernek az éltető pozitív gondolata. A pszichológus valóban túlélte Auschwitzot, és valóban megírta a koncentrációs táborok pszichológiáját. A könyvének ez lett a címe: „…mégis mondj igent az Életre!”
Ezen a ponton nekem Jézus jut eszembe, aki gyógyításai előtt rendszeresen így fordult a hozzá folyamodó betegekhez: Ne félj, csak higgy!… és csak ezután gyógyította meg a hozzá forduló betegeket. Lehet, hogy ez képezi azt a kinyújtott kart, amelynél fogva a fuldoklót kihúzzák az örvénylő vízből.
„Nincs több problémád, mint másnak, csak többet gondolsz rájuk!” – mondta egyszer valaki. Lehet, hogy nálunk is itt van a baj.
Közelít a böjt időszaka. Lehet, hogy érdemes lenne egyszer egy olyan böjtöt tartani, amelyben megpróbáljuk a gondolatainkat megvizsgálni, és a pozitívekre koncentrálni, mert könnyen lehet, hogy Isten azoknál fogva akar megszabadítani, felszabadítani bennünket!
