Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted.
/Ézsaiás 58:6-8/
Idézetek
A legtöbb vallásos ember a böjtöt vagy öncélú „jócselekedetnek” véli, vagy pedig olyan „fegyvernek”, amivel kikényszeríthet valamit Istentől.
/Gyökössy Endre/
A böjtölésnél az ember tudatosabb lesz befelé, a test felé, hogy mi a jó és mi a rossz és kifelé is: mit tesz a test jót-rosszat a világért.
A böjti időszakok nagyszerű idők az újraorientációra.
A pillanat intenzívebbé lesz, az érzékek tisztábbak ilyenkor.
/ARD-TV, 2004/
Történet
Buddha nagy élménye
Lelki eszmélődésének kezdetén Buddha rengeteg önmegtagadást gyakorolt.
Mígnem egy szép napon két muzsikus haladt el a mellett a fa mellett, amelyik alatt Buddha elmélkedett. Az egyik muzsikus azt mondta a másiknak:
– Ne feszítsd meg túlságosan a húrokat a szitárodon, mert elpattannak. De ne is hagyd őket lazán, mert akkor semmiféle hangot sem adnak. Maradj a kettő között!
Ezek a szavak Buddhát annyira mellbe vágták, hogy a lelkiélethez való hozzáállása forradalmian megváltozott. Meg volt győződve arról, hogy azok a szavak neki szóltak. Attól a perctől kezdve felhagyott az önsanyargatással, és könnyű, de mérsékletes életet élt. S az ő útját a megvilágosodás elnyeréséhez azóta is a „középső útnak” nevezik.
/Anthony de Mello: A szív ébredése/