Sem a napot, sem az órát nem tudja senki…
Lekció: Márk 13:24-37.
Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig. Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt! Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
Textus: Márk 13:32-33.
Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő.
Kedves Testvérek!
Az evangéliumok egyik legnehezebben értelmezhető fejezete az, amelynek egy részletét bibliaolvasó kalauzunk mai napi olvasmányként elénk hozza. Egy olyan műfajban szólal meg itt Jézus, amely egyébként nem volt rá jellemző.
1./ Hangvételében, stílusában annyira elüt ez a fejezet Márk evangéliumának a többi részétől, hogy a teológiai irodalomban külön nevet is adtak neki, amely így hangzik: „evangéliumi apokalipszis”. A második kifejezést kell itt most egy kicsit a magunk számára tisztáznunk. Az apokalipszis görög szava egy összetett szó, amely tulajdonképpen egy képet hoz elénk: az összetétel második fele, „kalümma” azt jelenti, hogy fátyol, lepel, takaró. Képzeljünk el egy sűrűn szőtt leplet, amely az arcunk előtt van, és amitől nem látunk semmit. Az „apo” előtag pedig azt jelenti, hogy valaki ezt a leplet elhúzza a szemünk elől, és akkor láthatjuk az egyébként láthatatlan dolgokat. Az apokalipszis lényege tehát az, hogy valaki – Isten, Jézus Krisztus – elvonja a szemünk elől a fátylat, így felfedi, leleplezi előttünk a valóságot. Ez a „látás”, ez a „fellebbentett valóság” a Bibliában minden esetben a legvégső dolgokra, a világ végének a történetére vonatkozik. Ez tehát a mai témánk.
2./ Jézus kora a zsidóság életében egy rendkívül intenzív apokaliptikus időszak volt. Nem Jézus megjelenésével kezdődött a végső dolgok iránti érdeklődés, már azt megelőzően, jó 100 évvel korábban kezdtek az emberek egyre inkább a világ végének a dolgai iránt érdeklődni. Nem nehéz kitalálni, mi állhatott ennek a növekvő érdeklődésnek a hátterében. Az akkor élt emberek egyre feszültebb légkörben élték az életüket. A feszültség legfőbb oka a megszálló Róma volt, amely olyan gazdasági, vallási viszonyokat teremtett a palesztinai térségben, amelyek a kétségbeesésbe kergették a zsidó népet. A környező népek is meggyötörték Isten választott népét, volt úgy, hogy a zsidók templomát is tisztátalanná tették, de azért mindent egybevetve a legtöbbet a római elnyomás rontott az emberek közérzetén.
A hatalmas birodalommal szemben a kegyes zsidók többsége érthető módon tehetetlennek gondolta magát, ezért – ahogy a korábbi vészhelyzetekben is mindig – most is az őket korábban már többször is megszabadító Isten megjelenésében bíztak. Ez fűtötte azt a messiás-várást is, amely Jézus személyét is a középpontba emelte egy pillanatra. Az emberek titokban mindenfelé az Isten által elküldött hadvezérről beszéltek, annak eljöveteléről fantáziáltak, a megszabadítás menetrendjéről írtak könyveket. Ez táplálta bennük a reményt, hogy talán hamarosan jobbra fordul majd a sorsuk.
3./ Önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogyan tekintsünk mi ma, 2021-ben az apokaliptikus világszemléletre? Van ennek a témának egyáltalán még aktualitása a mi korunkban? Ahogy már mondtam, az apokaliptikus gondolkodásra ott nő meg az igény, ahol az emberek kezdik nem érzi jól érezni magukat ebben a világban. A mi világunk pedig egyre kevésbé az a hely, ahol egyre szélesebb tömegek jól érezhetik magunkat. Az az embernek az érzése, hogy a mi korunk egyre inkább arról szól, hogy egyik félelemből a másikba esünk.
Minden mélyebb utánagondolás nélkül is tudjuk ezeket a félelmetes eseményeket sorolni: mindenfelől terrortámadásokról jönnek a hírek, most a járványhelyzet és az annak következtében megroppant gazdaság, a munkanélküliség problémája okozza talán a legtöbb félelmet, de a pusztuló természet, az egyre kibírhatatlanabb felmelegedés és a felgyorsult, egyre hektikusabb életvitelünk is fokozódó nyugtalanságot kelt bennünk. Benne van a levegőben az, hogy valami változni fog, valami véget fog érni, de nem tudjuk, hogy mi lesz utána, egyáltalán lesz-e még utána valami?
Rengeteg embernek, a gyülekezetünkben is többeknek sajátja az apokaliptikus világszemlélet, amely ma már nem feltétlenül a Bibliából táplálkozik, hanem a világból, és elsősorban a világhálón keresztül terjed szét mindenfelé.
4./ Mit mondjunk erre Bibliával a kezünkben? Itt van Márk evangéliumában ez az egész 13. fejezet. Hát nem azt bizonyítja ez is, hogy Jézus is apokaliptikus volt, a végidők kutatója és ismerője? Látszólag igen, valójában azonban az én látásom szerint ennél bonyolultabb a helyzet.
Amikor Márk evangéliumát megírták, az már jó 40 évvel a Jézus-esemény után történhetett. Akkor az éppen aktuális, mindenkit felkavaró hír az volt, hogy a rómaiak az ellenül lázadó zsidókat leverték, Jeruzsálemet pedig elpusztították (Krisztus után 70-ben). Ha már Jeruzsálem is oda, nem áll küszöbön a világ vége? Nem most fog visszajönni Jézus, hogy megítélje a bűnös világot? Erre, a keresztyéneket annyira foglalkoztató kérdésre Márk mindenképpen válaszolni akart újonnan megírt evangéliumában. Ezért azt tette, hogy Jézus különböző helyen elhangzott mondataiból, kicsit megmásított szavaiból összeollózott egy apokaliptikus fejezetet, amelyet mi már egyáltalán nem értünk, de ami az első olvasók számára valamiféle eligazítást adott a közeli jövőre nézve. Mindez azonban számomra nem jelenti azt, hogy Jézus apokaliptikus, a végidők tudósa lett volna!
Ennek bizonyítására elég annyit tennem, hogy felvillantom az apokaliptikus és a jézusi gondolkodás és magatartás közötti alapvető különbséget.
Az apokaliptikus abból indul ki, hogy a világ egyre csak bűnösebb, rosszabb lesz, míg végül már teljesen megérik az isteni ítéletre. Itt már eleve minden meghatározott, emberileg nincs mit tenni, azt az egyet leszámítva, hogy figyelni kell a „jeleket” és számolni a napokat. Aki az apokaliptikának a híve az passzív, tétlen marad. Itt már nem számít a felebarát, mindenki csak magát mentheti meg.
Ilyen volt Jézus? Rá ennek éppen az ellenkezője volt jellemző! „Isten országa” eljöveteléről beszélt, amely azt vallotta, hogy az már itt is van „közöttünk”. Aki részese ennek az „Isten országának”, az onnan isteni erőket, világosságot kap, amelyeknek segítségével képes lesz arra, hogy alakítsa, formálja, emberibbé tegye ezt a világot.
A sokféle mondatból, amelyek ebben a 13. fejezetben olvashatók, nem véletlenül választottam ezt a kettőt:
Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok!
Ezekben a mondatokban érzem leginkább Jézus lelkületét, szellemét:
– Egyfelől, itt hallunk először és utoljára arról, hogy Jézus valamit nem tud. Sokak számára egyenesen botrányos volt ezt hallani. Engem egyáltalán nem zavar, sőt, egyenesen arra bíztat Jézus „nemtudása”, hogy ne tegyek valamit, ne az apokaliptikusok értelmében kutassam az „idők jeleit”, mert az teljesen értelmetlen és felesleges.
– Másrészt viszont engem felráznak Jézus szavai arra, hogy „vigyázzak és virrasszak!” Jézus kulcskifejezései ebben a fejezetben nem az apokaliptikusokénak felel meg. Náluk a központi szavak ezek voltak: „figyelj”, „számolj”! Itt viszont nem kevesebb, mint ötször ismétlődik ez a szó: „vigyázzatok”! „Vigyázzatok, virrasszatok!”. Ez számomra nem a félelem fürkésző tekintete, hanem a tájékozódás, a tisztánlátásra törekvő ember cselekedete. „Ember, ne aludj! Légy ébren! Figyeld a világ eseményeit, nézd azokat Isten szemével”! Ahol jó ügyet látsz, állj mellé, ahol rosszat, harcolj ellene! Én megsegítelek ebben!”
5./ Befejezésül egy rövid történetet szeretnék elmondani, ami valószínűleg azért is juthatott eszembe, mert ezekben a napokban szomorú évfordulója van ennek az eseménynek. Kereken tíz évvel ezelőtt történt az a szörnyű merénylet, amikor egy szélsőséges nézeteket valló norvég férfi országa fővárosában, Oslóban, 2011 nyarán egy autóba rejtett pokolgépet robbantott fel, amely 8 ember halálát okozta. Aztán két órával később egy tengerparthoz közeli szigetre ment, ahol egy ifjúsági politikai csoportosulás tagjait gyilkolta válogatás nélkül. Összesen 77 ember halálát okozta, amikor a rendőrség elfogta. Elítélték, azóta is börtönben van.
Az esemény érthető módon megdöbbentette Norvégiát, ahogy a világ közvéleményét is. Érthető módon az egész ország mély gyászba süllyedt. Azokban a napokban az egyik internetes fórumon egy 18 éves lány így fogalmazott:
„Ha egyetlen ember gyűlölete ekkora pusztítást tud okozni, mire lehet képes sokak szeretete?” Ezt a gondolatot karolta aztán fel a norvég király is, aki néphez intézett beszédében így fogalmazott: „A gonosz megölhet egy embert, de a jót nem győzheti le.”
Aki egy ilyen helyzetben ki tud mondani ilyen mondatokat, abban már Jézus szelleme munkálkodik, az már hordoz magában egy szeletet az „Isten országából”.
Az ókori bölcsnek, Konfuciusznak a mondata összefoglalja mindazt, amiről ebben a mai igehirdetésben beszéltem: „Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget”. Isten Lelke gyúljon lángra bennünk, s ha már korábban meggyulladt, égjen erősebben, hogy fényforrás legyen mind magunk, mind mások számára is!
Áldás, békesség!
Zsoldos Tibor
