Odaszánás és Isten iránti lelki nyitottság
Ének: 1:1.
Lekció: Apostolok cselekedetei 8:26-39.
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy az emberi beszédet alkalmasnak találtad arra, hogy általa Rólad beszélhessünk, a Te nagyságos dolgaidat egymásnak továbbmondjuk.
Tudjuk, hogy kimondott szavaink mögött ott lehet a Te Lelked vezetése, de a gonosz erői is. Tisztítsd meg ajkainkat és értelmünket, vidd végbe azt csodát, amelyet egykor prófétáddal is megtettél, segíts bennünket, hogy minél tisztábban mondjuk és értsük a Te igazságaidat!
Köszönjük, hogy olyan közel vagy hozzánk, hogy mindenütt kereshetünk és megtalálhatunk Téged: a nagy emberi mélységekben, a legnagyobb magasságokban éppúgy, mint az életünk szürke hétköznapjaiban. Segíts most bennünket ebben az órában, legyen találkozásunk Veled!
Segíts bennünket, hogy ki tudjuk mondani, meg tudjuk hallani mindazt, amit Te ma nekünk elkészítettél! Prédikáltasd szent Igédet, mely az örök életet munkálja bennünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.
Textus: Apostolok cselekedetei 8:30-31.
Kedves Testvérek!
Két ember találkozik ebben a történetben, akik közösen hajolnak a Szentírás egyik ószövetségi részlete felé, és olyan élményben lesz részük, amely – bár a bibliai szakaszban csak az egyikőjükről van kifejezetten kimondva, de biztos vagyok benne, hogy – mindkettőjükben jelen volt: örvendezve haladtak tovább az útjukon.
A Szentírás nekünk is rendelkezésünkre áll, sőt, mi már a Biblia újszövetségi részét is olvashatjuk, amely történetünk szereplőinek még nem állt, nem is állhatott a rendelkezésére. Egy dolog azonban azóta sem változott: ma is lehet erőt, örömöt meríteni a bibliaolvasásból, bibliatanulmányozásból. Mi, reformátusok azt állítjuk magunkról, hogy mi különösképpen is a Biblia népe vagyunk, de ez sajnos nem mindig látszik meg rajtunk az öröm, az örvendezés tekintetében. Ezért gondoltam úgy, hogy egy kicsit ennek a titkához igyekszem közelebb férkőzni ebben az igehirdetésben, mindenekelőtt a két főszereplő személyén keresztül.
1./ A bibliaolvasás első titkát az etióp kincstárnok adja elénk. Nem tudunk meg róla mindent, amire talán kíváncsiak lennénk, de a legfontosabb jellemvonásai előttünk vannak.
Ez az ember hazája pénzügyminisztere, tehát gazdag, tekintélyes, sikeres ember. Erre a zarándokútra szüksége is volt a pénzre, hiszen Etiópiából Jeruzsálemig tartó több mint 2000 kilométeres út az akkori közlekedési viszonyok mellett egy költséges, több hónapos utazás volt. Ő azonban nem sajnálja az időt, a pénzt, a fáradságot, egy belső vágy hajtja: imádni akarja Istent.
Bár maga a történet konkrétan nem említi, de feltételezhető, hogy Jeruzsálembe azért ment, hogy ellátogasson a templomhoz, annak istentiszteletén azonban idegenként nem vehetett részt. Ez a kudarc azonban nem téríti el őt eredeti szándékától. Hogy Istent megismerje, egy Ézsaiás-tekercset vásárol, ami számára két dolog miatt sem lehetett egyszerű:
– a kézzel másolt bibliai könyveknek csillagászati ára volt akkoriban,
– nem zsidóknak, idegeneknek nem szívesen adtak belőlük.
Hazafelé menet a hintóján a kor szokása szerint hangosan olvassa a nehezen megszerzett tekercset, valószínűleg az akkori világnyelven, görög fordításban, de nehezen boldogul a szöveg értelmezésével.
Ha egy szóban kellene megragadni ennek az embernek a lényegét, akkor ilyen kifejezéseket használhatnánk, mint szenvedélyesség, eltökéltség, odaszánás. Ez az ember láthatóan valóban tenni akar a lelkéért. A Biblia tanulmányozásának nélkülözhetetlen előfeltétele a magam odaszánása, erős belső elköteleződése.
2./ A kincstárnok hintója mellett akkor jelenik meg Fülöp apostol, amikor a legnagyobb szükség van rá. Róla sem tudunk meg túl sok mindent ebből a történetből, de a számunkra legfontosabb vele kapcsolatban is előttünk áll.
Fülöp egyértelműen a Lélek embere. Őt az Úr angyala indítja el, és Isten szava nem valami általános igazságot, valamilyen életelvet mond az apostolnak, hanem konkrét utasítást ad: egy égtájat, egy várost, egy országutat, ahova Fülöpnek mennie kell.
Abból is látszik, hogy Fülöp lelki ember, hogy szó nélkül engedelmeskedik a Lélek utasításának, pedig az engedelmesség itt teljesen értelmetlennek, logikátlannak látszik. Miért kell neki, aki az örömhír továbbadásában érdekelt egy elhagyatott országútra mennie, és miért nem egy város főterére vagy piacára, oda, ahol emberek is vannak, akikkel beszédbe elegyedhetne, akiket megszólíthatna?
Fülöp tud már valamit Isten Lelkének a munkájáról. Isten szava, ha végre megszólal az életünkben, akkor szinte mindig a teljes értelmetlenség érzetét kelti bennünk, ellentmondani látszik mindannak, amit addig élettapasztalatként magunkban felhalmoztunk. Fülöp tudja, hogy ilyenkor nem szabad a belső, emberi szavakra, az úgynevezett „józan észre” hallgatni, Istennek kell engedelmeskedni. Ő ezt teszi, és utólag igaza is lesz.
És ez az Isten lelkiségének az egyik alapvető szabálya: előbb engedelmeskedni, a hit kockázatát vállalni, és majd csak utána jön annak igazolása, hogy ez így jó is volt. Másként sohasem fogom megérteni a „Szeressétek ellenségeiteket!” jézusi felszólításának igazi értelmét, vagy a kereszthalál és a kereszthordozás evangéliumi lényegét. Előbb engedelmesség, aztán az igazolás!
3./ Két ember és két nagyon fontos jellemvonás: a kitartás és az Isten Lelke iránti elköteleződés. Ez a két tulajdonság az, amely aztán a Biblia helyes megértéséhez és végső soron a nagy „örvendezéshez” vezet.
a./ Kitartásra, odaszántságra azért van szükségünk, mert igazában nem könnyű megérteni a Biblia szavát. Érted is, amit olvasol? – kérdezi Fülöp az etióp pénzügyminisztert. Ő sem értette, de mi sem értjük. Az igazság az, hogy a Bibliát nem nekünk írták, még a legfiatalabb, az időben hozzánk legközelebb eső részét is 2 ezer évvel ezelőtt vetették először papírra. Elsőrenden nem mi vagyunk a Szentírás címzettjei. Aki a Szentírás titkaira akar lelni, annak valóban odaszánásra, kitartásra van szüksége. Jól tudták ezt a régiek!
A középkor szerzetesei használták a bibliaolvasáshoz a diótörés képét. Egy diót feltörni meglehetősen nehéz, energiát, erőkifejtést igénylő feladat, de érdemes, mert a kemény héj puha, tápláló gyümölcsöt rejt.
b./ Kitartásra, továbbá Isten Lelkére van szükségünk ahhoz, hogy megelevenítse számunkra az amúgy holt betűket.
Kierkegaard, a híres dán filozófus elkeseredésében egyszer azt találta mondani, hogy volt egyszer egy reformáció, amely az emberek kezébe adta a Bibliát, de ezzel mi már annyiszor visszaéltünk, hogy most egy új reformációra volna szükség, amely Isten nevében kiveszi az emberek kezéből a Bibliát.
Kierkegaard felháborodását Isten Igéjének Lélek nélküli emberi magyarázatai váltották ki. Sajnos ez nálunk, reformátusoknál gyakran jelentkező probléma. Nagy kísértésünk, hogy azt hisszük magunkról, hogy mi már értjük a Bibliát, tudjuk, mi a lényege, nekünk már semmilyen isteni segítségre nincs szükségünk, mi már felette állunk a Kijelentésnek.
Velük szemben azok fogják jól érteni a Bibliát, akik a már akár százszor olvasott történetei kapcsán is újra eljutnak odáig, hogy „érthetetlen számukra az Isten jósága, szeretete”.
Az etióp kincstárnok úgy hajolt Ézsaiás tekercse fölé, hogy hozta a maga elszántságát, istenkeresését, Fülöp apostol pedig az Isten Lelkére való hagyatkozását. Isten Igéje örömhírré lett számukra, ezért örvendezve mehettek tovább az útjukon. Ez nemcsak ott és akkor, hanem most és itt is lehetséges lehet! Velünk is megtörténhet! Ámen.
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk! Hűséges Istenünk! A veszteség, a bezártság, a betegség, a tanácstalanság terhe sújtott minket az elmúlt időben. Gyászolunk. A Te kezedbe ajánljuk azokat, akik elmentek. Mi pedig, akik itt maradtunk, Tőled kérünk vigasztalást.
Számba vesszük veszteségeinket, keressük egymást, az újrakezdés lehetőségét, és keresünk Téged, az élet Urát és megtartóját. Kérünk, Szentlelked által mutasd meg nekünk szándékodat, amikor meg akarjuk érteni azt, ami körülöttünk és bennünk történik.
Köszönjük, hogy megtartottál minket ebben a bajban és megpróbáltatásban.
Köszönjük, hogy vannak, akik ott állnak a betegek mellett. Ők naponta azért dolgoznak, hogy megmentsék életünket a járványtól. Adj nekik továbbra is erőt, kitartást, hitet és reménységet.
Adj nekünk is erőt és figyelmet, hogy meglássuk a bajbajutottakat, és segíteni tudjunk nekik.
Mutass utat nekünk, akik ezután jobban, szebben, nagyobb hittel és szeretettel akarunk élni.
Áldd meg egyházunkat, hazánkat és minden embert, akiknek életet ajándékoztál.
Jézus Krisztus, a Te Fiad által.
Ámen.
Ének: 200:1-6.
Áldás, békesség!
Zsoldos Tibor
