Igehirdetés 2019. december 29.

„Az ajtó előtt állok és zörgetek…”

Lekció: Jelenések 6:1-17.

1És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: Jöjj! 2És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.
3Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: Jöjj! 4És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.
5Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fekete ló, és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. 6És hallottam, mintha egy hang szólt volna a négy élőlény között: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!
7Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: Jöjj! 8És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által.

9És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10És hatalmas hangon kiáltották: Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? 11Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.

12És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete gyászlepel, a hold pedig egészen olyan lett, mint a vér, 13és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; 14az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. 15A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, 16és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, 17mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?

Textus: Jelenések 3:20.

20Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.

Kedves Testvérek!

Meglehetősen furcsa a hét közepén hallott karácsonyi evangélium után a Jelenések könyvéből felolvasott részletet olvasni a hét pecsét feltöréséről, az apokalipszis lovasainak a pusztításairól a mára rendelt újszövetségi igeszakaszban. Teljesen más hangulata van a Jelenések apokaliptikus sorainak, mint az Újszövetség bármelyik más iratának.

1./ Mindenekelőtt azt illene tisztáznunk, mit jelent az, hogy apokaliptika, apokaliptikus mű? Maga a görög szó azt jelenti: a „fátyol fellebbentése”. Az apokaliptika lényege ez: a világ hatalmasságai, erői összefognak az Isten ellen, egy kozmikus véres harc robban ki, amelyben végül Isten legyőzi az ellenségeit. Ez a végső győzelem az, amiről a „fátyol fellebben”.

Mindig olyan korszakokban fordultak a hívő emberek az apokaliptikához, amikor úgy érezték, hogy összeomlanak és rájuk dőlnek addig szilárdnak hitt világuk alappillérei. A Jézus körüli évszázadok ilyen vészterhes időszakok voltak a zsidóság számára, amelyek számtalan apokaliptikus zsidó művet ihlettek. A Jelenések könyvének szerzője ezeket a zsidó műveket alapul véve írta meg a maga apokalipszisét. Nem véletlen, hogy ez a mű valamikor éppen az első század végén született meg. A fiatal egyház ekkor már túl volt a Néró-féle keresztyénüldözésen, a könyv megszületése idején pedig éppen Domitianus császár lépett fel drasztikusan a keresztyének ellen.

Ebben a helyzetben nem csodálkozhatunk azon, hogy a keresztyének körében is megfogalmazódott az a gondolat, hogy olyan gonosz lett körülöttük a világ, hogy már úgy érezték, biztosan elérkeztek a véghez, a szörnyen véres nagy utolsó háborúhoz, amelynek végén a feltámadott Krisztus megsemmisíti a gonosz minden hatalmát. Ennek a gondolatnak a lecsapódása tehát a Jelenések könyve.

2./ Ha figyelmesen hallgattuk a két idézetet, akkor erős ellentétet ismerhettünk fel bennük. Az elsőben, a hosszabb Igerészben a „Bárány”, vagyis a feltámadott Krisztus erőszak alkalmazása által érvényesíti önmagát. Ez a Krisztus nagyon más az evangéliumok szelíd Názáreti Jézusához képest. Míg a másikban, a híres ajtó-Igében viszont ugyanazzal a szelíd Jézussal találkozunk, akit már az evangéliumokból is megismertünk. Mit gondoljunk erről a kettősségről?

Van olyan magyarázat, mely szerint Jézus először szelíden jött el, ez volt a Názáreti Jézus, aki szelídségében egészen odáig elment, hogy még a kereszthalált is magára vállalta. Ugyanez a Jézus, már feltámadott Krisztusként még egyszer eljön majd, de akkor jaj lesz azoknak, akik nem hódolnak meg előtte.

Én nem vallom ezt a kettős személyiségű Jézus-teológiát: most ilyen, akkor pedig majd olyan lesz. Engem ebben a kérdésben ez az Ige igazít el: „az Isten szeretet”, Jézus Krisztus életútjában számomra Isten legnagyobb szeretete lesz nyilvánvalóvá. Én nem vitatom, hogy ezen a szereteten belül ne volna büntetés vagy fegyelmezés, de azt gondolom, hogy Jézus személye az isteni szeretet legtökéletesebb kifejeződése. Éppen ennek a felénk megnyilvánuló isteni szeretetnek elmélyítésére választottam a mai igehirdetés központi témájául a jól ismert ajtó-Igét.

3./ Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.

Valaki egyszer azt mondta, hogy ez a kép az ajtó előtt álló és zörgető Jézusról olyan szép, hogy egyenesen a tékozló fiú és az irgalmas samaritánus példázata mellé kellene odatenni. Érdemes legalább egyszer alaposan átelmélkedni ennek a képnek az apró részleteit.

a./ Itt van mindenekelőtt ez a szó, hogy „zörgetek”. Jézus „nem tör ajtóstól a házba”, megáll a lelkem ajtaja előtt és zörget. Az 1850-es években Holman Hunt angol festő vászonra vitte ezt az ajtó-Igét. A képnek ez lett a címe: „A világ világossága”. Jézust látjuk rajta, a „világ világosságát”, amint kezében tart egy lámpást, és a gazzal már benőtt ajtó előtt áll és kopogtat. A kép egyik szemlélője felrótta a művésznek, hogy rosszul festette meg az ajtót, mert annak hiányzik a kilincse. Hunt ezt válaszolta bírálójának:

Ennek az ajtónak csak belül van kilincse. Vagy megnyitod te a szíved ajtaját belülről, vagy kívül marad Jézus. De ő nem fogja az ajtót rád törni, és nem fog erőszakkal a házadba lépni.

Egyetértek a festővel: a lelkünk ajtaja valóban egy olyan ajtó, amelyet belülről lehet megnyitni.

b./ Aztán ott van ez a kettő, hogy „az ajtó előtt állok és zörgetek” és a „meghallja a hangomat”. Meggyőződésem szerint nem ugyanaz a kettő. Van olyan, hogy Jézus „zörgetése”, és azután van az is, hogy „Jézus hangja”. Voltak, vannak mindannyiunk életében olyan események a negatív vagy a pozitív tartományban egyaránt, amelyek által Jézus „zörget”, bíztat, fel akar rázni bennünket, hogy keressük az Istent, keressük a Benne elérhető teljesebb életet, és aztán ennek a „zörgetésnek”, ha meghallottam és komolyan vettem, az lesz a folytatása, hogy „meghallom Jézus hangját” is.

c./ Jézus „zörgetése” akkor lesz még hangsúlyosabbá, amikor mellé teszünk egy másik ajtó-Igét, méghozzá a Biblia legelső lapjairól. Amikor Káin már Ábel meggyilkolását fontolgatja magában, figyelmeztetésképpen megszólítja őt Isten ezekkel a szavakkal:

Ha (pedig) nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta! (1. Mózes 4:7b).

A „bűn leselkedik” a lelkem ajtaja előtt, alattomosan, névtelenül betör az életembe, Jézus ezzel szemben alázatosan „zörget”, kérlel, és nem titkolózik. És ha valaki végül megnyitja előtte az „ajtót”, akkor „bemegy ahhoz és vele vacsorál”.

Keleten a mai napig nagy tekintélye van a vendégszeretetnek: akivel egy asztal mellett leülhetek, azzal különleges bizalmi helyzetbe kerülök. Ez történik ott, ahol valaki meghallja Jézus zörgetését és hangját és megnyitja előtte azt a bizonyos csak befelé nyíló ajtót.

Kezdjük érezni, milyen finomságai vannak a Krisztusban földre jött isteni szeretetnek? Sokkal finomabb szövésű, mint ahogy azt mi magunktól gondolnánk. Vallom: ezen az úton érthetem és érezhetem meg igazán Isten és Jézus közelségét az életemben.

Áldjon meg bennünket az Isten ezzel a lelkülettel, amikor lezárjuk ezt a lassan végéhez érő évet, és ezzel a lelkülettel várjuk Istent a jövő esztendőben is!