A csoda
Textus: Máté 1:18-25.
18Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. 19Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. 20Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. 22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.
24József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, 25de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
Kedves Testvéreim!
Úgy gondolom valamennyien elmélkedtünk már azon, hogy ugyanabból a történetből, hogyan lehet évről-évre újabb gondolatokat kiemelni. Valószínűleg már mindannyian éltünk át változást, kerültünk új státuszba vagy állapotba, így megtapasztalhattuk azt, hogy minden példázat, evangéliumi történet más-más élethelyzetben mást jelent számunkra, máshová tevődik a hangsúly, eltérő részletekre hívja fel a figyelmünket Isten, Szentlelke által. Így 2019 szentestéjén megérinthet bennünket ennek az ÖRÖMHÍRNEK a csoda mivolta. Hiszen a karácsony története valójában ’csodatörténet’ és számomra ez az első alkalom, amikor talán kicsit közelebb érezhetem magamhoz a kisgyermek Jézus születésének csodáját – mivel jómagam is áldott állapotban vagyok. Talán ez lehet az oka annak is, hogy újra és újra megfogalmazódik bennem és megfogalmazódhat mindenkiben a kérdés: hogyan lehetséges ez? – és ez a legkevésbé sem a kötekedős, kételkedős, hitetlenkedős kérdés, hanem inkább az igazi, gyermeki elcsodálkozás, rácsodálkozás.
Mennyi bökkenő lehetett volna az események folyásában és valószínűleg volt is a háttérben sok kimondatlan érzés, de mégis úgy maradt ránk a történet, hogy abban kételkedés nincs. Nézzük most meg részletesen a történteket:
Van egy fiatal jegyespár, akik még házasságkötésük előtt állnak és kiderül, hogy a menyasszony áldott állapotban van. Mekkora szégyen lehetett ez Máriának és magyarázkodhatott szegény, sőt bizonyára József sem fogadhatta örömmel ezt a hírt. Kiváltképpen azért, mert a jegyesség akkoriban sokkal komolyabb elkötelezettséget jelentett, mint ma, hiszen csak az egyik fél halála, vagy válás szüntethette azt meg. A helyzet kínos, sőt botrányos voltát akkor értjük jobban, ha nem tévesztjük szem elől annak a kornak a mainál sokkal szigorúbb erkölcsi mércéit, hiszen Máriát meg is kövezhették volna, ha kitudódik, hogy nem Józseftől terhes. De a minimum büntetés a nagy felhajtással járó, ország-világ előtt történő válás lett volna. József mindenesetre úgy gondolhatta, hogy jegyese házasságtörésben vétkes. Azonban igaz, istenfélő ember lévén nem akarta Máriát kitenni a válás nyilvános kimondásával együtt járó megbélyegzésnek, megszégyenítésnek, hanem próbálta megtalálni a legkedvezőbb módot arra, hogy a jegyességet felbontsa. Talán az is benne volt döntésében, hogy szerette őt. Viszont, amint az Úr angyala megjent neki álmában, már nem kételkedett, gondolkodott tovább arról, hogy miként bocsássa el Máriát, hanem teljesítette, amit az angyal parancsolt neki. József viselkedése emberi mértékkel mérve elég meglepő, hiszen melyik férfi kezelné ezt a helyzetet ilyen higgadtan. Ebből a megnyilvánulásból is a csodát lehet kiemelni, amit Isten tehetett József szívében, hogy higgyen és akképpen cselekedjen.
Mindeközben Mária, akinek méhében fejlődött az új élet, folyamatos bizonytalanságban várhatta, hogy mi történik vele, hogy József, hogyan fog bánni vele. Nagyon elhagyatott és kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen ha József nem hisz neki és elbocsátja, akkor nem nagy eséllyel talál férfit, aki befogadna egy fiatal, egyedülálló, várandós anyukát. Azonban Lukács evangéliumából tudjuk, hogy Mária Jézus születésének hírére meglepően bár, de pozitívan reagált, ami ismételten csak Isten csodálatos munkája volt. Hiszen egy ilyen váratlan fordulatra, egyszerű emberként, Isten beavatkozása nélkül nem lehet jól reagálni.
Így, ha már részleteiben megvizsgáljuk a történetet, láthatjuk, hogy tele van botrány lehetőségével, kínos helyzetekkel, fájdalommal, csalódással, bizonytalansággal, kilátástalansággal, szorongással és emellett mégis tele van felülmúlhatatlan isteni nagy CSODÁKKAL. Milyen érdekes ilyen szempontból elemezni a mi Urunk Jézus Krisztus születését. Mondjuk ki, hogy egyáltalán nem érkezett kiegyensúlyozott és tökéletes időben és helyen. Sőt egyáltalán nem olyan egyértelmű, nem olyan tiszta és problémamentes ez a születés emberi szempontból, mint azt várnánk. Jézust későbbi szolgálata során is megvádolták azzal, hogy paráznaságból született (Jn. 8.41). De mégis Isten az ő Fiának eljövetelét ilyen körülmények között engedte megvalósulni. Nem kímélte meg Józsefet a csalódástól, Máriát a rosszindulatú pletykáktól. Ebből is láthatjuk, hogy Isten munkája nem a mi elképzeléseink, terveink szerint halad előre. Hiszen mennyivel egyszerűbb lett volna már akkor is, ha házasságban fogan, de nyilvánvalóan ez itt az igazi csavar, hogy biztos legyen a Szentlélektől való születése. Talán sok ilyen tényezőt tudnánk még mondani, hogy ha azok nem lettek volna, mennyivel könnyebb lett volna. Viszont én hiszem azt, hogy ez a történet nem véletlenül maradt ránk így, és nem véletlenül született a kis Jézus akkor és oda, úgy, ahová kellett.
Istenünk már a földre jövetelével is tanítani akar bennünket, példát ad elénk. Hiszen mennyiszer gondoljuk azt, hogy egy gyermek születése nem éppen a legideálisabb időpontra esik, vagy nem a legjobb körülmények közé jön. Vagy pont ellenkezőleg, mert eltervezzük, hogy mikor szeretnénk családot alapítani, – ami manapság nagyon divatos, – ’csak miután biztos egzisztenciával rendelkezünk, majd utána vágunk bele’. De a valóság sokszor eltér attól, amit mi emberi számítással szeretnénk. Mert lehet nekünk biztos megélhetésünk és boldog kapcsolatunk, ha Isten nem áld meg bennünket az anyaméh gyümölcsével és lehet, hogy úgy érezzük, még nem jött el az ideje, még nem készültünk fel, de Isten mégis másként gondolja.
Pontosan ezért is csodálatos ez a történet, hiszen József sem így tervezte, hogy ilyen botrányos helyzetben nősül meg, de mégis így alakult. Sőt biztos vagyok benne, hogy Máriának sem ez volt gyerekkori álma, hogy fiatal jegyesként házasságtörőként pletykáljanak róla, de mégis így alakult. Mert Isten így döntött, így tervezte és az emberi terveket fölülírva, Ő Mária méhében házasságon kívül fogant és jött a földre Fia által.
József és Mária frusztrációjához nem ritkán hasonlót élhetünk át mi is. Elbocsátanak a munkahelyről, nem vesznek fel az egyetemre, megcsalnak, átvernek, figyelmen kívül hagynak, nem hagynak kibontakozni, visszatartanak, kigúnyolnak a hitünk miatt, stb. A kínos, a botrányos, a fájdalmas vagy nem egyértelmű helyzetek minket is megpróbálnak, mint, ahogy őket is. Bár a történet inkább Józsefre összpontosít én még is fontosnak érzem kiemelni, hogy Mária sem lehetett könnyebb helyzetben, sőt… Ilyen kilátástalan szituációkban, mi is arra hajlunk sokszor, amit József szándékozott tenni: csendben lépjünk ki, hagyjuk magunk mögött. Tehát feltűnés és zavar nélkül essünk túl rajta és felejtsük el. De Istennek azonban sokszor más szándéka lehet. Amikor megpróbálsz csendben, elmenekülni, gondolj Jézus Krisztus születésének körülményeire. Van, amikor az ilyen események mögött Isten titokzatos munkája bontakozik ki és vannak helyzetek mikor fel kell mernünk vállalni azt, amit Isten vár tőlünk, még ha kényelmetlenséggel jár is.
Történetünk csodák sorozata, amint azt már többször is említettem. Viszont nem csak Jézus fogantatása volt csoda, bár természetesen az a legkiemelkedőbb csoda, hanem úgy gondolom mindannyiunknak, akik világra jöttünk, a születéstörténete önmagában csoda. Megválaszolatlan rejtély. Lehet terveztek minket, lehet nem. Lehet örültek nekünk, lehet nem. Lehet nagyon vártak minket, de az is lehet, hogy csak belenyugodtak érkezésünkbe. Erre a kérdésre a válasz, hogy hogyan és miért jöttem a világra – Isten titkaihoz tartozik. Hiszen ki tudja megválaszolni azt, hogy miért van az, hogy az egyik hónapban nem fogan meg a trónörökös, a másikban pedig igen. Ki tudja megválaszolni, hogy miért lesz valaki kislány vagy éppen kisfiú. És most természetesen nem az orvostudományban szeretnék elmélyülni, mert bár sok mindent tudunk már, hogy melyik hormon vagy szerv felel miért és stb., de a csodát megmagyarázni, hogy parányi kis sejtekből, hogyan fejlődik ki egy új élőlény úgy gondolom, hogy nem lehet és nem is feladatunk. A mi feladatunk talán az lehet a karácsonyi történet kapcsán, hogy próbáljunk minél közelebb kerülni Isten titkaihoz, próbáljuk meg megtalálni a nehézségek, botrányos helyzetek közepett is Isten terveit, a mi életünkre nézve. Hiszen lehetünk gyerekek, tizenévesek, fiatalfelnőttek, középkorúak vagy idősebbek Istennek mindig, minden új, esetleges nehéz helyzetben, körülményben célja van a mi életünkkel, ahogyan célja volt az ő Fiának születésével, az Ő ’emberrélételével’.
Isten adjon nekünk erőt, bölcsességet, hogy a hétköznapokban átélt csodák között tudjuk felkutatni titkait és életünkre vonatkozó céljait!
Végezetül pedig egy verset szeretnék megosztani:
Füle Lajos
NEM TERMÉSZETES
Az nem természetes,
hogy egy kisgyermek épen érkezik
CSODA!
Az nem természetes
hogy egy kisgyermek felnő és ép marad,
CSODA!
Az nem természetes,
hogy mindnyájunkért áll a Golgota,
hogy kicsi és nagy eljuthat oda…
CSODA! CSODA!
Ámen
