Szentháromság 4. vasárnapja
Lekció: 1 Mózes 18:1-10.
1Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a déli hőség idején a sátor bejáratában üldögélt. 2Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, 3és így szólt: Uram, ha elnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! 4Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! 5Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! 6Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három mérték finomlisztet, és süss lángost! 7Majd kiszaladt Ábrahám a csordához, fogott egy szép és zsenge borjút, odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. 8Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa alatt, amíg ettek.
9Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. 10Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és feleségednek, Sárának akkor már fia lesz!
Textus: Lukács 10:38-42.
38Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. 40Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! 41Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.
Nagy csodálattal figyelem az evangélium olvasásakor, hogy annak idején a tanítványok, mint szemtanúk milyen történeteket örökítettek meg. Biztosan csak azokat a legfontosabbakat, amelyeknél ők maguk valami lényeges üzenetet kaptak, hatalmas dolgot élhettek meg. Azért is lehet ez így, mert az evangéliumokban nem volt hely minden egyes eseménynek, vagy szónak, amit Jézus kimondott, vagy megtett.
Ennek a tükrében különösen is érdekes a Mária és Márta története. Hol van ez egy gyógyítási történethez, vagy egy markáns vitához, amely Jézus és a farizeusok között zajlik. Lehet, hogy van köztünk olyan, aki csalódottan azt érzi, eljöttem istentiszteletre és mi közöm nekem két nő vitájához. Ez a történet azonban mindig foglalkoztatta a keresztyénséget. Különbözőképpen is magyarázták az idők során. A hagyományos magyarázatoknak azonban van egy nagy bűne. Az, hogy azok nem a Mária és Márta történetét magyarázták, hanem a Mária, vagy Márta történetét. A világunk nagy bűne ez.
Az egymást kiegészítő erők közé vagyot tenni. Választásra kényszeríteni mindenkit a világon. Olyan dolgok között, amelyek egymás kiegészítésére szolgálnak. Így a házasságokban választani kell, ki a jobb, a férj, vagy a feleség? Melyik testvér a legügyesebb? Melyik a jobb bolti eladó? Melyik a jobb lelkész? Melyik a jobb presbiter? Sok kérdést tehetnék még fel. A világunk a választásra, az agresszióra ösztönöz ott is, ahol annak a jelenléte idegen. Mária vagy Márta személye közül mindig az adott kor, a háttérben levő lelkiség alapján ítélték el, vagy emelték ki az egyiket vagy a másikat.
Nem olyan magyarázatot szeretnék idehozni, ami a legjobb az összes közül, mert talán még a magyarázatokra is igaz, hogy mindegyikben van igazság rész. Az érdekel egyedül, hogy mit éltek meg a tanítványok Mária és Márta házában, ami miatt Lukács evangéliumában itt szerepel ez a történet. Különös látni, hogy két testvér, két nő békésen megvannak együtt, amíg egy idegen, egy vendég be nem lép hozzájuk. Megváltoztatja kettőjük kapcsolatát egy harmadik megérkezése. Talán ez természetes is.
Mindketten megkereseik a viszonyukat ehhez a harmadikhoz, a vendéghez, az idegenhez és mindketten máshogyan viszonyulnak hozzá. És nem ez a máshogyan viszonyulás okozza a gondot. Alapvetően semmi baj nincs azzal, hogy az egyik felszolgál, a másik hallgat. Ez akár a mi két belső irányunk is lehet. Ha vendég jön, ki kell szolgálni, de ha meg sem hallgatjuk, csak megetetjük volt értelme a találkozásnak? Ide azért érdemes egy kis kitérőt tennünk, mert ez nagyon jellegzetesen a mi családjaink problémája.
Az anyáké, akik csak sütnek főznek, amíg a gyermekük, vagy a vendég ott van és arra sincs idejük, hogy megkérdezzék a vendéget, hogy van. Így ír erről valaki: Márta gondoskodik arról, hogy Jézus jól érezze magát, de ezzel belekényszeríti a vendég szerepébe, akinek jól kell magát éreznie. Márta egyáltalán nem figyel a vendég igényeire, hanem egy meghatározott szerepbe kényszeríti a vendégét, amelyből nem lehet kitörni. Melyikünknek ne lenne ilyen tapasztalata. Aztán Márta szemrehányása is nehéz. Azt akarja, hogy az ő működését erősítse meg Jézus. Mondja ki, hogy ő a jobb. Máriával szemben, aki pedig teljesen kinyílik Jézusra. Mindketten adnak. Márta gondoskodást, Mária figyelmet.
Mindketten akarnak kapni is. Márta igazolást, Mária pedig mindazt, amit Jézus magával hozott ide. A két erő szépen megférne egymás mellett. Láthatjuk úgy is, mint a bennünk levő két pólust. A tevékenység és a meghallgatás pólusát. Van, hogy bennünk is egymásnak feszülnek az erők. Mit tegyek most? Milyennek kellene lennem? Önmagunkon belül, de a kapcsolatainkban is olyan nagy szükségünk van Jézusra. Aki egy mondatával békét teremt. És talán ez az , ami miatt az evangéliumba került ez a történet. A finom s nem bántó mondat miatt. A szabadság miatt, amellyel Jézus megoldja ezt a helyzetet. Mivel Márta a hangosabb, Máriát kell megvédenie az Úrnak. Tehát nem az a kérdése a mai evangéliumnak, hogy melyik a fontosabb a tevékenység, vagy a hallgatás?
Az a kérdés, hogy hogyan élhet két erő egymás mellett a másik elnyomása nélkül? Milyen fontos kérdése ez az emberi kapcsolatainknak. Amelyekben mi mindig választani akarunk. Jézus sem választ. Nem azt mondja, hogy Mária a jobb ember. Tükrözi Márta viselkedését: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Nem a tevékenység, a gondoskodás a probléma. Hanem az, hogy aggódva és nyugtalankodva teszi, mert igazolást vár. Ugye én csinálom jól és nem Mária? Pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Életünk iránymutatója ez az egyetlen mondat. Mert mennyi mindent teszünk egy életen át úgy, hogy közben elveszítjük a pillanatokat.
Egyszer így panaszkodott valaki: elmegy mellettem az élet. Márta mellett elment Jézus. Mert az aggódás, a gond volt az ő igazi vendége. Velük beszélgetett. Mária pedig megtalálta azt az egyet, ami lényeges. Megélni azt a pillanatot, ami lehet, hogy soha nem jön vissza. Nagymamám halála után annyi mindent megkérdeztem volna tőle. Családfát, történeteket, saját receptjeit. A mai Igénk szerint ezt az elmulasztást még Istennel is megtehetjük, ha engedünk az aggódásainknak és a nyugtalanságainknak és helyettük nem figyelünk az Úrra. Aki itt van. Aki életünk vendége és még mindig jön és újra kopogtat.
Mennyire más az a vendéglátás, amiben a három idegen eljön Ábrahámhoz és Sárához az élet forróságában, a gyermektelenség csüggedtségében. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, 3és így szólt: Uram, ha elnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat!4Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! 5Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! És Ábrahám megtapasztalta amit egy vers olyan szépen mond az imáról, ez az idő az, amit adni tudok neked Uram, és nem tudom, hogy benne te vagy az én vendégem, vagy én a tiéd.
Ez a tapasztalat vár ránk az imában, a baráti beszélgetésben, a családi asztalnál, ahol gondoskodás és meghallgatás egyensúlyban akarnak lenni. Úgy, mint a mi nyugtalan szívünkben. Legyen vendégünk az Úr, hogy egyensúlyt teremtsen, hogy megérintsen ott, ahol kell, hogy megnyugtassa azt, ami nyugtalan. Hogy ne kelljen választani többé, hanem Jézustól jogot nyerjen a létezésre mindenki és bennünk is minden. Kevésre van szükség, valójában csak egyre. S hogy mi ez az egy? Talán az, hogy Mária és Márta és Jézus egy házban lakik. Megosztás nélkül bent a szívünkben. Jöjjön el hozzánk mindannyiunkhoz ezzel a csodával életünk vendége Jézus, a Béke fejedelme.
