Virágvasárnap
Lekció: Ézsaiás 50:4-7.
4Az én Uram, az ÚR megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. 5Az én Uram, az ÚR megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. 6Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. 7De az én Uram, az ÚR megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent.
Textus: János 12:12-24
12Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!
14Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15„Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
16Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 17Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi! 20Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. 21Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Uram, Jézust szeretnénk látni.22Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. 23Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.
Igehirdetés
A virágvasárnap egy nagy megérkezés a számunkra. Megérkezünk együtt a Nagyhét kapujához, és a mai istentisztelettel belépünk ezen a kapun. Minden mögöttünk levő út ide vezetett, a nagyböjt hetei ezt a megérkezést készítették elő. Mindezt azért, hogy nézzük és lássuk a Fiúisten és az Atyaisten szeretetét, amely a keresztben emelkedik a magasba.
A virágvasárnap és a nagyhét többféle szinten is nézhető. A felszínesebb szemlélés az eseményeket figyelheti. Amelyek önmagukban is nagyon mozgalmasak. Sokat tudunk meg a világ működéséről, az emberről, aki először ujjong, utána gyilkos indulat szállja meg, a politikáról, amely látja, hogy ártatlan az elítélt, de nagy a nyomás. Szóval ezen a felszínes szinten nagyon sok a látnivaló, tökéletes tükör annak, aki igazán ismerni akarja az élet mozgatóerőit.
Van azonban egy mélyebb szintje virágvasárnapnak és a nagyhétnek. Ezen a szinten azt kísérhetjük végig, ami a Fiúisten és az Atyaisten között zajlik. És a lényeg az itt történik. Ezen a szinten, ebben a kapcsolatban. A mi megváltásunk üzenetét itt találjuk meg. Aki a felszínesebb szinten figyeli Jézus drámáját, az annyit lát, hogy az ártatlan és bűntelen Jézussal hogyan bánik a tömeg, a politika, a vallás vezetői. És hogy ő benne marad ebben a kiszolgáltatottságban és nem teszi meg azt, amit Pilátusnak mond: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére.
A felszínes szemlélők mondhatják, virágvasárnappal minden jól indult, Jézus eljut a sikerbe, amiért előtte megdolgozott, elismerik, Jeruzsálem királyként ünnepli. Sajnos aztán utána rosszra fordul minden. A mi megváltásunk azonban nem egy jól indult történet kudarca. Nem az ünnepelt híres Jézus népszerűségének süllyedése. Nem nézhetjük az ő útját a mai híres emberek pályájához szokva. Jézus nem a bevonulásáról mondja ezt: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Ezt a kereszthaláláról mondja. Amelyhez ma bevonul.
Nagyon sok minden történik Jézus körül, de mi az ő tanítványai arra kapunk meghívást, hogy arra figyeljünk, ami őbenne zajlik. És őbenne az történik, hogy virágvasárnap megérkezik az ő gyilkosához Jeruzsálemhez, akiért vállalja a szenvedést és a halált. Azért, hogy Jeruzsálem, az Isten szerelmes városa újra közel lehessen az Istenhez. Jézus nagyon sok mindent tett a mögötte levő három évben. Tanított, gyógyított, Istenhez vezetett, bemutatta azt a szerető istenarcot, amelyet addig senki sem ismert. Az ő igazi szolgálata mégsem ezekben állt.
Az Ő valódi szolgálata az, hogy bevonul ma Jeruzsálembe és átadja magát. Látszólag az emberi gonoszságnak, valójában azonban az Atyaistennek. Erről hallottuk a lekcióban: Az én Uram, az ÚR megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.
5Az én Uram, az ÚR megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. 6Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. 7De az én Uram, az ÚR megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent.
Vagyis, az igazi történés az Atyaisten és a Fiúisten között zajlik. Nem is kérdés, hogyan érthetjük mindezt önmagunkra. A mi életünk is annyira mozgalmas, hegyek és völgyek váltakoznak. Emberek arcai vannak közel, vagy halványodnak el. Különösen most, amikor hatalmas veszteség érte a gyülekezetünket gondnok úr halálával, most igazán átérezzük a kiszolgáltatottságunkat. Együttérzünk az ő kiszolgáltatottságával, amelyben egyik pillanatban még velünk volt, a következőben már elveszítettük.
A mai vasárnapon három család van velünk, akik az elmúlt héten búcsúztak. Számukra is erőt és vigasztalást kérünk az Úrtól. Az életünk mélységeiben ugyanaz a magány van, mint Jézuséban. És ez nem egy vigasztalan magány, hanem az Istennel együtt megélt magány. Mert nagyon sok mindent, amin átmegyünk csak mi tudunk, csak mi értünk, és az Isten. Így ketten. A fájdalmunkat senki más nem érzi, csak mi, arról csak beszélhetünk valakinek. Ugyanígy van ez az örömünkkel is. Életünk nagy kis és nagy fordulóit sem érti senki igazán rajtunk kívül, csak az Isten, aki úgy hisszük és úgy érezzük, hogy osztozik velünk a tapasztalatainkban.
Így hitte az az Úr szolgája is, aki jóval Jézus születése előtt ebbe kapaszkodott: 7De az én Uram, az ÚR megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Ma különösen is Jézus hangját halljuk ebben a mondatban. De egyben igyekszünk mi magunk is utána mondani, vele mondani ezt a mondatot. És utána menni abban a titokzatos megadásban, amely a Szentírás egyik legnagyobb mondata: 24Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. A búza átalakulásában van a mi hitünk. A mienk, akik sokszor megéljük, hogy a föld hideg és nedves és hogy mi ebbe belehalunk.
Ezt éli meg minden búzaszem a földben, és minden ember az életútjában. Hogy jön valami, ami erősebb és nagyobb nálam és nem kerülhetem el a fájdalmat és a halált. A búzaszemnek is nehéz a föld, amelyben ugyan szétmállik, de aztán egy új élet fakad belőle és nagyobb lesz és szebb, mint előtte. Milyen nagy kár-írja egy igemagyarázat, hogy éppen akkor, amikor Isten elkezdi velünk az ő átalakító munkáját a legtöbb ember azt mondja, ha Isten lenne, ez nem történne meg velem. Jézus az ellenkező irányba visz. A szenvedésében azt látja, most teljesíti be a szolgálatát, most igazolódik rajta minden prófécia, ami az Ószövetségben előre meg lett írva.
Ma virágvasárnap tudok-e az Úr Jézus nyomában járni? Igent mondani arra is, ami a legnehezebb. Ami fájdalmat hoz, de megtapasztalhatom benne Isten erejét? Ezzel a kérdéssel lépjünk be ma együtt a nagyhétbe sok millió keresztyénnel együtt, akik ma templomokban, otthonaikban a Jeruzsálembe bevonuló Krisztust imádják, úgy, mint mi. Egy rövid írás hadd szólaljon most meg a nagyhétről:
Mária aggódva kérdezte távozó Fiától:
– Mi lesz veled, édes Fiam ezekben a napokban?
Jézus így válaszolt:
Anyám! – vasárnap: király leszek,
hétfőn: meg hazátlan, vándor,
kedden: nagy próféta,
szerdán: igen olcsó; 30 ezüst pénzért adnak el,
csütörtökön: kenyér leszek,
pénteken: – ó, Édesanyám – ezt a napot, szeretném elrejteni előled!
szombaton: mag leszek, földbe vetnek,
de vasárnap virág leszek, minden nép számára,
– szép termő ág.
Imádkozzuk testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor hűségesek maradjunk!
- Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed árán váltottál meg bennünket, hallgass meg Urunk!
- Tegyél készségessé mindannyiunkat a kereszt hordozására és a kegyelem közvetítésére, hallgass meg Urunk!
- Szenvedésed és feltámadásod erősítse hitünket, reményünket, szeretetünket, hallgass meg Urunk!
- Add a gyászoló családoknak vigasztalásodat és erődet. Segítsd őket, akik éppen a Húsvét ünnepében élik majd meg a hiányt és az ürességet. Gyógyítsd szívüket és enyhítsd fájdalmukat.
- Magunkért is könyörgünk hozzád, akik gyászoló gyülekezet vagyunk és gyülekezetünk egyik vezetőjének a hiányában éljük napjainkat. Erősíts minket is és segíts, hogy a hiány mellett eljussunk a hálára, amit gondnok úrért és szolgálatáért érezhetünk
- Segíts, hogy a nagyhét ünneplésével meg tudjuk mutatni a világnak Húsvét ünnepének örömét, jelentőségét, hallgass meg Urunk!
- Megváltó kereszthalálod által adj örök életet elhunyt testvéreinknek, hallgass meg Urunk!
pap: Urunk, Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből vállaltad a kereszthalál gyötrelmét. Taníts minket áldozatos szeretetre, önfeláldozásra, hogy részünk legyen örök dicsőségedben! Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké!
