Advent 4. vasárnapja
Lekció: Zsidók 10:5-10.
5Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; 6égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél. 7Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem.” 8Előbb azt mondta: „Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem akartál, nem is kedveltél” (ezeket a törvény szerint mutatják be), 9de azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: 10az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.
Textus: Lukács 1:39-45.
39Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, 42és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. 45Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Igehirdetés
Advent 4. vasárnapja van. Ez a nap egyben a Karácsony előtti nap. Itt vagyunk az ünnep küszöbén. A legnagyobb kérdés bennünk az, hogy vajon milyen lesz a Karácsony. Karácsonyok sora jut az eszünkbe, jók, rosszabbul sikerültek, vagy átlagosak. Nem tudjuk miért, de mindannyiunknak fontos, hogy milyen lesz a Karácsony. Talán a gyermekkorunk Karácsonyaihoz nyúlik vissza a vágyunk az igazi Karácsony után. Az is lehet, hogy az hat ránk, hogy megfordul az éjszakák s a nappalok hosszúságának az aránya és nőni kezd a fény. Egy biztos, a Karácsony nagyon erősen hat ránk. Erősen hat az egész világra. A mai evangélium alapján még erősebben is tudunk fogalmazni. A Karácsony nagy hatással van a világokra. Mindegyikre. Gyermekkoromban minden évben szerepeltem karácsonyi műsorban vagy kórustagként, vagy a betlehemes szereplőjeként. Mély nyomot hagyott bennem egy visszatérő mondat, amely arról szólt, hogy az ég és a föld Karácsonykor eggyé vált. Nem lehetne jobban összefoglalni az evangéliumok karácsonyi történeteit. Az Úr és az angyalai úgy rendezik az eseményeket, mintha köztünk élő mindennapos dolgozók lennének.
E két világ, a menny és föld mellett egy harmadik is megjelenik az evangéliumban: íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. A Karácsony az összes létezésben, a teljes világban, sőt a világokban történik. Talán ezért fontos nekünk az, hogy milyen lesz a Karácsony. A találkozások, a beszélgetések, az, hogy a sok tennivaló miatt tudunk-e igazán együtt lenni, hogy az ünnep feszültségét legyőzi-e az ünnep meghittsége. Vagy éppen az ünnep magányát legyőzi-e a testté lett Istennel való közösség. A szereplők, akiket a mai evangéliumban láttunk mindent legyőztek magukban, hogy Isten akaratát kövessék. A lekció gyönyörű mondata fejezi ki őket: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem. A Zsidó levél írója a zsoltárok könyvének mondataiban a megtestesülő Fiúisten hangját hallja meg. A Zsoltárok 40. részében mai fordítás szerint így van: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.
9Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem. Ez az engedelmes Fiúisten. Emiatt az engedelmesség miatt nevezi Jézus Krisztust, a Szentháromság 2. személyét Fiúistennek a keresztyénség. Ez az ő belső viszonyuk lényege. Ez az engedelmesség annyira átjárja azt a legelső Karácsonyt, hogy minden szereplője ugyanilyen engedelmessé válik. Abban telik kedvem Istenem, hogy akaratodat teljesítem. Amikor a Fiúisten belép a földi létezésbe, Márián keresztül, ezt halljuk: Íme az Úrnak szolgálóleánya, történjék velem a Te beszéded szerint. Amikor a Fiúisten elhagyja ezt a világot, előtte így szól: ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. Ez az engedelmesség irányítja Máriát, Erzsébetet, a magzat Keresztelő Jánost, Józsefet, aztán ez hozza el a pásztorokat, a napkeleti bölcseket. Minket is ez az engedelmesség hív a mi Istenünkhöz, hogy vele találkozzunk. A Fiúisten engedelmessége. Ez magyarázza meg, hogy az angyali üzenet után Mária nem Józsefhez megy, vagy a szüleihez, hogy próbáljon magyarázkodni a terhességét illetően. Erzsébethez indul, akiről szólt az angyal: Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37mert Istennek semmi sem lehetetlen. Olyan nagy csoda az, ahogyan Isten tudja, kinek mit kell mondania, hogy felismerje az útját. És az engedelmesség lépései következnek egymás után. Mária 3-4 napos utat tesz meg Erzsébethez a meredek hegyeken át. Egyben meglátogatja a magzat keresztelő Jánost is. A legfontosabb út azonban az, amelyre a Fiústen vállalkozik, aki nemcsak hegyeken kel át, vagy hosszú időt gyalogol. Embernyi méretű, magzatnyi képességű, szülőkre ráhagyatkozó magatehetetlen, jelentéktelen létezésbe zsugorodik össze. Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem. Tőle ezt kérte az Akarat. Az Atyaisten akarata. Olyan útra hívta, amely kemény tapasztalatokon át vezetett. Ez az engedelmesség másik oldala. Könnyű engedelmeskednünk akkor, ha olyat kérnek, ami könnyen megy. Ami nem megterhelő. A Karácsony szereplőinek engedelmessége azonban nem ilyen.
Máriát zavarba hozta Isten akarata, Józsefet nem avatta be a szándékaiba, egyszülött Fiát pedig nem védi meg, hiába volt ártatlan. Így írja valaki: Isten megtiszteli őket ezzel. Azzal, hogy Isten nem félti tőlük azt az arcát, amit nehéz elviselni és elhordozni. Isten minket is komolyan vesz és megtisztel önmagával, amikor az akarata ilyen meredek utakra hív minket. Pedig nem ezt várjuk tőle. Azt várnánk, hogy ne hozza zavarba Máriát, hogy Józseffel előre beszélje át, mi hogyan fog történni, de különösen is, hogy védje meg a kegyetlen emberektől az Ő ártatlan Fiát. Mi pedig azt várjuk, hogy szép, mozdulatlan, kínosan mozdulatlan békés Karácsonyunk legyen. Olyan, ahol a családtagok nem merik megmutatni egymásnak az igazi arcukat, csak a karácsonyi mosolygósat. Ahol nem lehet beszélni arról, amiről kell, csak arról, amiről szabad. Ha az emberek valódi arcát nem merjük látni, hogyan nézünk Istenre? Ezek a kérdések állnak az engedelmesség túloldalán. Itt már súlya van ennek a mondatnak: Abban telik kedvem Istenem, hogy akaratodat teljesítsem. Ennek az Akaratnak az emberi vannak előttünk a Karácsony napjaiban. Mária, József, Erzsébet, Keresztelő János. De közöttük a Fiúisten. Aki elindul a menny boldogságából és megérkezik a hideg Betlehembe. Amely nem a tél miatt, hanem az ember miatt olyan nagyon hideg. És ahogyan János evangélista olyan nyersen mondja evangéliuma elején a görög nyelven át: az Ige hússá lett. Hússá, amely érzi a hideget, amely ki van téve a világnak, amely törékeny és gyenge. Ilyen útra indult el a Fiústen és mi holnaptól kezdve ezt ünnepeljük.
Azért, hogy együtt ünnepeljenek a családok, az egymáshoz tartozó emberek, ma már útra kell kelni. Az élet úgy szétszórta a családokat, hogy szinte nincs olyan család, amelyből mindenki egy helyen élne. A karácsony arra készteti az embereket, hogy keljenek útra és győzzék le ezt a távolságot. Azokat a távolságokat is, amelyek nem kilométerekben mérhetők. Hanem lelki értelemben. Sokan élnek úgy egymás mellett, hogy közben hatalmas távolságot élnek meg. Ez a távolság ugyanúgy lehetetlenné teszi a közös ünneplést, mint a fizikai. Az utak legyőzésében is tanít minket a mi Igénk: Mária megérkezik Erzsébethez. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Elég nagy elválasztottság az, amiben Jézus és Keresztelő János, mint magzatok vannak. Mégis találkoznak. Mégis érintkeznek. Keresztelő János magzatként felujjong anyja méhében, mert megérzi a Megváltó közelségét. A mennyei létezéshez képest a mi mostani életünk olyan, mint egy magzati lét. Bezárva egy ilyen világba, ahol Istent nem láthatjuk közvetlenül. Mint a magzat az anyát. Csak hihet abban, hogy ő van. Ebben a magzati, homályos létezésünkben mégis mennyi olyan pillanat van, amikor megérezzük Isten közelségét. Úgy, mint keresztelő János Jézus közelségét. Akkor mi is felujjongunk. Mert a közelségre vágyunk. Közelségre Istennel és bizony az embertársainkkal is. Azokkal is, akikkel messzire kerültünk egymástól. Az engedelmesen elinduló Fiúisten minket is indulásokra hív. Sokan lesznek holnaptól a templomokban világszerte.
Imádkozzunk azért, hogy akik Istenhez örömmel jönnek ilyenkor Karácsonykor, egymás felé is el tudjanak indulni. Ezt kérhetjük Önmagunk számára is most a Karácsony küszöbén. Mert fontos, hogy milyen lesz az ünnepünk. Hogyan telik a Karácsonyunk, hogy sikerülnek a találkozások és a beszélgetések. Mit tehetek én személyesen ezekért? Azért, hogy 2018 Karácsonya az emlékeim között fontos helyet kapjon. Vezessen ebben minket mindnyájunkat ez engedelmes Fiúisten szeretete. Aki így szerette az Ő Atyját. Aki így szeretett minket teremtményeit. Hogy egy lett közülünk. És benne újra találkozzunk azzal az Istennel, akinek annyira hiányoztunk. Ővele, az Ő szeretetével és az Ő engedelmességével lépjünk be holnap a Karácsony ünnepébe. Hogy igazán találkozzon a szívünk, a lelkünk azzal, hogy az Isten testté lett, közöttünk lakott és mi láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
