A krisztusi gyülekezet néhány jellemzője
Lekció: Márk 2:1-12.
Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben? Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, vedd az ágyadat és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!
Textus: Márk 2:3-5.
Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.
Kedves Testvérek!
A hosszabb igeszakaszban felolvasott bibliai történetnek, ha nem is a legközpontibb, de valószínűleg a legképiesebb részletét olvastam újra előttetek. A legképiesebb, azaz a leginkább az emlékezetünkbe idézhető részlete ez a történetnek. Jézus egyetlen más gyógyításánál sem hallhatunk arról, hogy négy ember hordágyon cipelve szeretné egy béna embertársát hozzá vinni, és miután erre más lehetőséget nem találnak, a tetőt megbontva, azon keresztül eresztik a Mester lábai elé a béna embert, hogy gyógyítsa meg őt. Szokatlan bár, de mint a történet végén kiderül, sikeres módja lesz ez végül a Jézushoz való eljutáshoz és gyógyuláshoz.
Ez tehát az a látványos részlet, amely felől az egész történetet szeretném értelmezni. Mit üzenhet nekünk, amolyan újrainduló gyülekezetnek ez a történet? Három gondolatot szeretnék kiemelni a magunk számára.
1./ Az első, ami megragadta a figyelmemet az az, hogy egy beteg mellett 4 segítőről hallunk. Négyen próbálnak meg összehangoltan egy magatehetetlen, béna embert odavinni Jézushoz. Ha magunk elé képzeljük a jelenetet, egyértelmű lesz számunkra, hogy egy hordágynak a cipeléséhez 4 emberre van szükség: ha közülük csak egy is hiányzott volna, közel sem biztos, hogy időben odaérkeznek Jézushoz, különösképpen akkor nem, ha messziről kellett elindulniuk.
Aki próbált már egymaga bárkit is valóban Istenhez vezetni, az önkéntelenül is megáll és elgondolkozik ennél a részletnél. A másik ember megterhelt élete a saját életterhem mellett sokszor olyan nehéznek tűnik, hogy nem bírom el, ha valaki a problémájának teljes súlyával rám támaszkodik. A történetben szereplő segítők egy másik, a krisztusi utat járták: nagy volt a teher, de nagy volt az összefogás is a szerencsétlen ember megsegítésére.
Emlékszem egy munkahelyi esetre, ahol az egyik munkatárs súlyos magánéleti problémájából fakadóan szinte teljesen tehetetlenné vált úgy a munkájában, mint a magánéletében. És emlékszem arra is, hogy ott körülbelül hárman voltak mellette, a közelében, akik többnyire felváltva segítették őt, és amikor az egyiknek már túl sok volt, akkor átvette a segítő szerepét a másik. Több mint egy évnek kellett eltelnie, míg az az elesett ember valahogy kezdett hasonlítani a korábbi, az emberibb önmagához.
Sokszor érzékeljük, más negatív dolgait továbbadni, kiteregetni, az nagyon hatékonyan működik négy, de még annál több ember között is. Egy krisztusi gyülekezet igazi mércéje az, amiről ez a történet is tudósít bennünket: emberek annyira a jó megvalósulását tekintik a legfőbbnek, hogy képesek akár többen is összefogni azért, hogy másokon, a bajbajutottakon segítsenek.
Valaki, az egyik magyarázója ennek a résznek, s négy segítőt játékosan, fantáziadúsan négy tulajdonsággal ruházta fel. Ezekre gondolt: együttérzés, együttműködés, ötletesség, kitartás. Ezeket a jellemvonásokat kellene erősítenünk magunkban Isten közelében.
2./ A másik jellemzője ennek a négy embernek az, hogy határozottan eltökéltek abban, hogy Jézushoz vigyék ezt a béna embert, és akkor egyszerre szinte megoldhatatlannak látszó akadályba ütköznek.
A kapernaumi ház, ahol Jézus tanít, már tele van emberekkel és körben, az udvaron és valószínűleg az utcán is emberek tolonganak. A palesztinai házak Jézus idejében lapos tetejűek voltak, a legmelegebb nyári éjszakákon az átforrósodott lakrész helyett a családtagok gyakran a tetőn éjszakáztak, ezért a ház oldalában többnyire egy külső lépcső is vezetett a tetőre. Valószínűleg ezt látva jött a bénát cipelőknek az az ötlete, hogy betegüket felvigyék a tetőre. A keleti házak teteje többnyire faágak fonadékából készült, amit egy vékonyabb agyagréteggel borítottak be. Az ilyen egyszerű tetőszerkezetet nem volt nehéz megbontani.
Ezek az emberek valóban bírtak az előbb említett ötletességgel, és nem nyugodtak addig, amíg minden akadályt legyőzve el nem jutnak a céljukhoz, Jézushoz. Egy mondás szerint „a hit találékonnyá tesz”. A gyenge hit könnyen feladja már az első nehézségek láttán, de az erős, kitartó hit a legnehezebb helyzetekben is képes érvényesülni, láthatóvá válni, magának utat törni.
Van még egy érdekes, a gyülekezetekben mindenütt megfigyelhető köztes helyzet. Lehet a dolgoknak egy olyan összjátéka is, amikor valaki kinyilvánítja magát elesettnek, „bénának”, olyannak, akit hordozni kell, és ugyanabban a gyülekezetben van segítő, diakóniai lelkületű ember is, és akkor ez a kettő egymásra talál. Mindkettő megkapja azt, amit akar: az egyik adhatja, a másik kaphatja a szeretetet, a gondoskodást. Nincs is ezzel baj, csak ez az egész egy örökös körforgássá lehet anélkül, hogy lenne belőle Krisztushoz járulás. A bibliai történet segítői nem adták fel a végső célt: a hitük találékonnyá tette őket, minek köszönhetően betegüket végül mégis a gyógyító Jézus elé vihették.
3./ Érdekes a történet folytatása. Amikor a segítők a megbontott tetőn keresztül leeresztik Jézus lábai elé a béna embert, azt várhatnánk, hogy Jézus azonnal kimondja a gyógyítás szavait: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!De nem ez történik. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.
Külső probléma, de Jézus a belsőt, a lelket szólítja meg először. Onnan kezdve kezd el gyógyulni ennek az embernek az élete, és a gyógyulás majd onnan sugárzik kifelé.
Valahol olvastam egy nagyon frappánsan megfogalmazott mondatot, így hangzik: A leértékelt belső világ felértékelésére volna szükség.
Az a baj, hogy napjainkra jócskán leértékelődött a „belső világunk” értéke: a lelkünk állapota, rezdülései, netalán viharjai vagy fájdalmai nem kapnak elég figyelmet. A hangsúly a kifelé, a világ felé forduláson van. A modern ember alapvető nyomorúsága leledzik abban, amit Jézus egyszer így fogalmazott meg: az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall (Máté 16:26).
Amint látni lehet, a felújítási munkák sem tüntettek el egy alapvető problémát a Kistemplomban, azt, hogy maradt a körülbelül két, két és fél méteres méteres szintkülönbség a templom és a város szintje között: mi itt a templomban ennyivel mélyebben vagyunk.
A templomokra itt a városban, de szerte az országban és másutt is legfőképpen az jellemző, hogy úgy építik őket, hogy legalább egy-két lépcsőfokkal, de a bemenetelnél felfelé kelljen menni, hogy az oda belépőben az tudatosodjék, hogy most ő egy kicsit közelebb került az „éghez”.
A Kistemplomnál tehát ez nem így van. Jelképesen számomra mindez azt fejezi ki, hogy minden belépésnél egy kicsit arra biztat bennünket Isten, hogy befelé, a lelkünk mélységei felé tekintsünk Istennel, mert onnan indul ki a gyógyulásunk, megtisztulásunk. Ott lehet találkozni magával Istennel.
A megújult templomban áldjon meg bennünket Isten a lelkünk folyamatos megújításával! Ámen.
Áldás, békesség!
Zsoldos Tibor
