Régóta csak álomnak nevezhető a kistemplomi orgona megszólalása, vagy tökéletes állapotba hozatala. Nemcsak évekről, évtizedekről beszélhetünk itt, de szinte az orgona születésétől eltelt 130 évről.

A kistemplomi orgona három manuál billentyűzettel és egy pedálbillentyűzettel, 51 sípsorral épült. Köztük van olyan, amelyik az elmúló késő barokk hangzást hordozza még, de vannak teljesen a romantikához alkalmazkodott sípsorok is. Jelentős a nyelvsípsor állománya, 11 ilyen van az orgonában, ezen felül 4 sípsoros harmóniummű.

Az orgona történetének különlegessége, hogy építője Kiszel István jelentős összeget kapott a Debreceni Református Egyházközségtől arra, hogy Európa nagyvárosaiban tanulmányozzon korszerű hangszereket. Nancy és Genf két orgonáját választotta ki erre a célra. A hangszert 1862-ben kezdi építeni, a 70-es évek közepén már használják, de csak 1882-ben adják át, Kiszel mester halála után. Innentől kezdve viszontagságos a sorsa. Eredeti sípsorait vagy kilopják, vagy az egyházközség értékesíti a nehéz időkben. A legfelső mű a 2. világháború óta már sohasem szólalt meg, végül a 80-as években végleg elhallgat a hangszer. 2016-ban azonban elkezdődik az újjászületés. A 2017-es Reformációs Emlékév programtervező bizottsága az ország többi hasonló sorsú református orgonái közül kiválasztja, hogy az emlékév programjainak keretében támogassa a felújítást. Ez indította el azt a folyamatot amelynek során a hangszer újra megszólalt és jelenleg használatban van.