Szentháromság utáni 22. vasárnap
Lekció: Jób 14:1-17.
1Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal. 2Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. 3És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?! 4Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. 5Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át, 6akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak! 7Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. 8Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, 9a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete. 10De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz? 11Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat, 12de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból. 13Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám. 14Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik. 15Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. 16Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet. 17Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd.
Textus: Lukács 21:5-19.
5Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: 6Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.
7Ekkor azt kérdezték tőle: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez megtörténik? 8Ő pedig így válaszolt: Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Eljött az idő! De ti ne kövessétek őket! 9Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég.
10Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, 11mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.
12De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. 13De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. 14Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, 15mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. 16Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, 17és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. 19Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.
Az egyházi év utolsó előtti vasárnapján vagyunk együtt. Amikor Jézus szavai az utolsó ítéletről szólnak. Arról, hogy még a számunkra legkedvesebb dolgok is elpusztulnak majd ebben a világban, vagy arról, hogy eljön az idő, amikor a világ rendje nem minket szolgál, hanem ellennünk fordul. Egyszóval a mostani nyugodt életünk, amelyért annyit küzdöttünk teljesen bizonytalanná válik. Krízisbe kerül. Nehéz csak gondolni is erre. Mégis nagyon fontos. Mert segít a ragaszkodásainkban, vagy életünk hatalmas küzdelmeiben, amelyek mind a világ végéhez képest jelentéktelenek.
Mai kis szorongásaink, vagy félelmeink eltörpülnek amellett, amit majd az hoz, amikor megrendülnek a világ tartóerői és semmivé válik körülöttünk ez a világ. Eljön ennek a pillanata. Ha nem úgy, hogy meglátjuk az egész világgal együtt az Emberfiát visszaérkezni az idők végén, akkor bizony a halálunk pillanatában. Most amikor olyan távolinak érezzük ezt az egészet, az utolsó ítéletet, vagy a saját halálunkat, talán elképzelhetjük úgy, mint egy mesét. A mese mindig arról szól, a hagyományos mesék legalábbis, hogy a jó győz a rossz fölött. Ilyennek gondolhatjuk mi is az utolsó életet.
Ugyanezt mondja a Jelenések könyve is. Életünk kríziseiben azonban megtapasztaltuk, hogy ez mégsem ilyen egyszerű. Nem úgy van, mint gyermekkorunk elképzeléseiben, vagy akár a nagy mozifilmekben, hogy a rossz kialakít valami legyőzni valót és egy nagy katarzison keresztül a jó legyőzi azt. Életünk megpróbáltatásai nem erről szólnak. Nem a jó és a rossz küzdelméről. Sőt, sokszor nem mi magunk vagyunk a jó főhősök a nehéz helyzeteinkben. Hanem pont mi vagyunk akik hibáztunk, akik elragadtattuk magunkat, akiknek ebből most valamit tanulniuk kell. Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy előttünk áll a hatalmas, az igazi nagy küzdelem.
Az a küzdelem, amivel befejezzük az utunkat itt a mi mostani földi jelenünkben. Erről beszélt az akkori embereknek is. Őket is és minket is megmozgat ez a nehéz kérdés. De rögtön van egy nagy vigasztalás abban, ahogyan Jézus beszélget az emberekkel erről. Vagy ahogyan most velünk beszélget a szívünkben minderről. És látja a kétségeinket, az ellenállásunkat, a félelmeinket mindezzel kapcsolatban. A vigasztalás pedig abban áll, hogy éppen ő beszél nekünk erről. Aki azt ígéri, hogy mindezek közben megtart minket. mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. 19Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket. Isten még ezen is átvisz minket. Azon, hogy a világ recsegve ropogva összedől, vagy éppen azon, hogy megvádolnak és elítélni akarnak minket, szembefordul velünk minden hatalom, amely a mi védelmünkre született.
Bármi megtörténhet velünk. Sokszor érezzük ezt a földi vándorlásunk során. Hasonlítunk a kiszolgáltatottságunkban Jóbra. Aki mindenét elveszítette. Mindent és mindenkit, ami és aki az övé volt. Ennek a mélységéből hallottuk a szavait a lekcióban: Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal. 2Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. 7Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. 8Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja, 9a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete. 10De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz? 11Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat, 12de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból. Jób itt nemcsak elmélkedik. Ezt tapasztalja meg. Azt látja, hogy nincs tovább. Ismerjük mi is ezt a tapasztalatot. A világvége sokszor megtörténik az életünkben.
Sok kis világvége tanít és formál minket. Amelyek útja mindig ugyanaz, mint Jézusé. Végigjárjuk, mint ő a kiüresedés útját. Tehetetlenül hagyjuk, hogy maga alá temessen az, ami velünk történik. Várjuk Isten feltámasztó akaratát. Aki az egész világ számára azt tervezi, amit a Jelenések könyve így mond: Íme, újjáteremtek mindent. Péter apostolban ez olyan hitet ébresztett, hogy 2. levelében ezt írta: el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. 13De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik. Milyen különös, hogy az Ószövetség közepén lévő könyv lapjain Jób szavaiban is megjelenik ez a hit. egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik. 15Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. 16Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet. 17Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd. Bennünk vajon ott van-e ez a hit? Hogy minden világvégében ígéret van. Ígéret arra, hogy Isten gondoskodik. Jób beszédében hatalmas üzenet van.
A legnagyobb elesettségben is tudja nézni a saját hitét. Fáj neki mindaz, ami történik, de nem ragad bele. Nem az köti le minden figyelmét és gondolatát. Fantáziál Isten szabadításáról. 15Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. 16Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet. Jézus is ugyanerre hív mai szavaiban. 9Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg. 14Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, 15mert én adok nektek szájat és bölcsességet. Csak az tudja mindezt megtenni, akit nem kötnek le a körülmények. Akit nemcsak az határoz meg amiben van.
Meghatározza a hite is. Csak az tud nem megrettenni a félelmetes dolgok között, vagy nem védőbeszédet írni és saját igazát védeni, hanem Istenre hagyatkozni. Vagyis, az tapasztalja meg Isten erejét, aki még a magáéra sem támaszkodik. Aki elfogadja, hogy a világa nem örök. Aki belátja, hogy az ő eszközei is végesek. Annak a sírjába ragyog be a húsvét hajnalának a fénye. A teljes ürességben, a semmiben történik meg a feltámadás. Ezt az utat járta meg Jézus és minket is erre az útra hív. Legyünk éppen most bármilyen krízisben. Vagy legyünk éppen a legnagyobb biztonságban.
Ne feledkezzünk meg a világunknak a viszonylagosságáról és közben Isten megtartó szeretetéről. A Brassói Fekete templom toronyórájának két számlapja körül latin írás olvasható. Az egyik ezt jelenti így múlik el a világ dicsősége. A másik számlap felirata ez: Isten Igéje örökre megmarad. Zárjuk mélyen a szívünkbe mi is ezt a két mondatot. Életünk kis világvégéi közben és abban a nagyban szükségünk lesz mindkettőre. Ezzel a hittel búcsúzzunk el a mostani egyházi évtől és induljunk két hét múlva Advent útjára. Ámen
