Szentháromság vasárnapja

2 Móz 34,4-9

Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, majd korán reggel fölment a Sínai-hegyre, ahogyan megparancsolta neki az ÚR, és kezében vitte a két kőtáblát.
5Ekkor leszállt felhőben az ÚR. Mózes pedig odaállt mellé, és segítségül hívta az ÚR nevét. 6Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! 7Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait is három, sőt négy nemzedéken át.
8Mózes sietve a földig hajolt, leborult, 9és ezt mondta: Ó, Uram, ha elnyertem jóindulatodat, járj közöttünk, Uram! Mert bár keménynyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!

Jn 3,16-18

16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében.

Egyszer egy gyerekcsapat a hittanóráról ment hazafelé, ahol Istenről tanultak. Az úton arról kezdtek társalogni, hogy ha mindenkinek két neve van, egy család- és egy keresztneve, akkor Istennek miért van csak egy. A jókedvű gyerekek elkezdtek második nevet keresni Istennek. Az első ötlet az volt, hogy legyen Isten második neve Nap, mert az meleget ad, világít, elűzi a sötétet. Rögtön ezután következett a második gondolat: legyen Isten neve Föld, mert az táplál és eledelt ad. Majd jött a harmadik felvetés: legyen Isten Víz, mert víz nélkül nincs élet. Miközben így ötleteltek, egyszer csak egy édesapa jött velük szemben a járdán, aki ölében vitte kisgyermekét. Amint elhaladtak mellette, összenéztek, és mindannyian ugyanarra gondoltak: legyen Isten neve Apa, hiszen ő úgy szeret bennünket, mint apa a gyermekét.

Milyen különlegesen felismerték ezek a gyermekek Isten legfőbb jellemzőjét, tulajdonságát. Ez pedig az, hogy Isten a kapcsolataiban ismerhető meg igazán. Az emberekkel való kapcsolataiban, a szentháromság személyeinek egymással való kapcsolatában. Éppen ezért ez a vasárnap az, amikor megáldjuk a házaspárokat. Azokat, akik éveket és évtizedeket jártak végig egymás mellett. Házasságukban hasonlóvá váltak a szentháromság Istenhez. Nem lehet többé értelmezni őket a hozzájuk tartozó ember nélkül. Jézust sem lehet értelmezni az Atya nélkül. A Szentlelket a másik két személy nélkül, akiktől származik. Ugyanígy a férj nem értelmezhető a felesége nélkül, sem a feleség a férj nélkül. Istenhez hasonlóvá váltak, aki örök létezésében Szentháromság. Ez a mi keresztyén hitünknek a legnagyobb titka. De nemcsak ez. Még egy sajátossága van a keresztyén hitnek. Ez pedig az, hogy Isten nemcsak az önmagán belüli kapcsolataiban értelmezhető igazán. Hanem Isten az emberrel való kapcsolatában értelmezhető igazán. Annyira szereti teremtményét, hogy a vele való kapcsolat meghatározza őt. Ilyen más vallásban nincs. De éppen erről szól a gyermekek története. Gondolkodnak Istenről, a tulajdonságáról. De amikor meglátják az apát a gyermekével, a kettőt együtt, akkor értik jutnak el az igazi istenismeretre. Önmagában az apa csak egy férfi. Lehet, hogy nem is olyan szimpatikus, az is lehet, hogy észre sem vették volna a gyermekek. De az ölében volt a gyermeke. Ettől más minőséget kapott. Ezt a más minőséget látjuk mi keresztyének a mindenható Istenben onnantól kezdve, hogy azt mondja az Úr, alkossunk embert a magunk képmására. Többes számban van ez. Innentől  kezdve Isten a saját életét nem érzi függetlennek az ember életével. Pedig érezhetné. Istennek semmiben nincs ránk szüksége. Egy valamiben igen, hogy minket tett a szeretete tárgyává. Mellettünk döntött. Mint a férj a feleség mellett és a feleség a férj mellett. És ez az egész közös történet az emberrel olyan sok mindent magába foglalt. A lekcióban a vándorló nép életének egy jelenetét láttuk, Mózes fölment a hegyre és amíg Isten leírta neki a tízparancsolatot, bálványszobrot öntött magának a nép és azelőtt áldozott, nem az Istene előtt. Az egész Szentírás olyan, mint egy házasság, sok félresikerült, félreértett, egymástól való eltávolodást mutató esemény váltakozik az egységre talált, a szeretettel teli, a bár örökké tartana pillanatokkal. Mert Isten és ember története, illetve egy házasság története az igazi elköteleződő szeretet története. Mennyire megsebezhette a szerető Isten szívét az amit Izrael tett. És Isten másodszor is lediktálja a tízparancsolatot és képes az újrakezdésre. És itt ebben az Igében már van egy válasz a gyermekek kérdésére, mi Isten neve: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy. Isten neve ez az Ószövetségben. Már ott. Mi akkor a neve az Újszövetségben?

Az, amit elmond a róla legjobban beszélő evangélium a János 3,16. úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ha valaki meg akarja tudni, mit hiszünk mi keresztyének Istenről, ebben van a válasz. Szerette, adta, el ne vesszen. Nemcsak a türelme hosszú és nemcsak megbocsátó és irgalmas. Ezek is elhordoznák a házasság gondjait. De itt ennél több van. A keresztyén házasság onnan merít, hogy szerette, adta, el ne vesszen. A keresztyén házasság az Úrasztala előtt születik, amely mindig megmutatja, hogy a szeretet nem választható el az áldozattól. A kettő együtt jár. Milyen nagy titok Isten részéről az, hogy ez az áldozatot hozó szeretet nem tűnik el és nem lesz visszavonva, amikor méltatlanná válunk rá. Amikor elkerüljük, vagy ellene teszünk. De hát így van ez a házassági esküben is, hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök vele szenvedek és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog sem boldogtalan állapotában holtomig vagy holtáig hitetlenül el nem hagyom.

Keresztyén testvérek, Isten azért teremtett meg minket a maga képmására, hogy az ő szeretetét magunkban hordozzuk. Ne a miénkkel szeressünk, hanem az övével. Mert bennünk ugyanaz a Szentlélek lakik, akivel a Fiú szereti az Atyát és akivel az Atya szereti a Fiút. Egy szerzetest megkérdeztek egyszer, hogy mit mondana a házasoknak, mi a fő üzenete feléjük. Ő azt mondta, minden házaspár kapcsolatában van egy isteni szint. A házastársaknak kötelességük leszállni kapcsolatuknak erre az isteni szintjére, ahol Isten szeretetével szeretik egymást. Ha ezt gyakran meg tudják tenni, minden fájó, bántó ellentét eltörpül közöttük, mert az nem örök.

Ez a vasárnap, a szentháromság vasárnapja Isten teljes nevére emlékeztet minket. Arra, hogy ez a név Atya Isten, Fiú Isten, Szentlélek Isten. És arra, hogy Istennek a neve összefonódott a mi történetünkkel, az emberek sorsával. Mert Isten a saját nevét egy egészen hosszú úton tárta fel előttünk. Azt a mély titkot, hogy ő szentháromság. Táplálkozzon minden emberi kapcsolatunk ebből a mély titokból. Hogy amikor felismerjük a mi Istenünk igazi nevét, a sajátunkat is pontosan meg tudjuk mondani.

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig