Szentháromság utáni 7. vasárnap-Bemutatkozó szolgálat

Textus: 23. Zsoltár 6.

Énekek:

 

Olyan jó ezt a zsoltárt hallani: Te vagy a jó pásztor, mi a nyáj asztalt terítesz nekünk. Olyan ritkán érezzük mindezt: egyedüllét, tanácstalanság, élettel való elégedetlenség, éhség. Segíts úgy figyelni Rád, érezzünk, értsünk meg valamit a titkaidból. Szól hozzánk, kerüljünk közelebb Hozzád!

 

17 évvel ezelőtt ez a zsoltár volt a búcsú igehirdetésem alapigéje. Akkor ez 6 itt töltött év végén hangzott el ez az Ige és hozzá kapcsolódó igehirdetés. Arra gondoltam, most bemutatkozásra is 23. zsoltárt hozom, mert ahogyan búcsúzásra, arra isalkalmas, hogy rajta keresztül egy kicsit én is bemutatkozzam, a magam hitét is megfogalmazzam.

Ez a zsoltár mindenekelőtt egy jelentős gondolkodásbeli különbséget hoz elénk. A modern ember az időhöz való viszonyában azt mondja: előttem van a jövő, arra figyelek, oda összpontosítom az energiáimat, hátam mögött a múlt, amivel meg már nem is érdemes olyan nagyon foglalkozni.

Az ószövetségi kor embere teljesen másként szemlélte az életet. Azt vallották, hogy számukra azok a dolgok adottak, amelyek már megtörténtek velük, vagyis az elmúlt idők, a megélt vagy elmesélt események. Azt látjuk, arra van rátekintésünk. A jövő ismeretlen még előttünk. Az elmúlt idők vannak előttünk, és a jövő mögöttünk. Olimpiai és világversenyeket is rendeznek evezős sportban, amikor a céllal háttal ülnek a csónakba a versenyzők, úgy húzzák az evezőket. Van egy cél előttük, de látni jobbára csak a már megtett utat látják. A menetiránynak háttal haladnak előre.A 23. zsoltár is valami hasonlóról beszél. A zsoltáros, valószínűleg élete vége felé, szembenéz az addigi élettörténetével, a megtett úttal,Istent keresi és megtalálásboldog öröméről ad számot ebben a zsoltárban.

Két jellemzője van ennek az életútnak.Az egyik: nehéz volt. nem szűkölködöm. A „szűkölködés”volt akkoriban jellemző: félsivatagos vidéken a föld nehezen adta meg a termését. Arról hallunk, ellenségei vannak, több is; „halál árnyéka völgyéről” is szó van, ami valami nagyon nagy bajra utal.

A másik:két egyszerű, szemléletes pozitív kép ebbenfoglalja össze az addigi élettörténetét. A két kép: pásztor és nyáj(„Az Úr az én pásztorom”), a másik pedig a vendéglátás képe: „asztalt terítesz nekem, ellenségeim szeme láttára”. Nehéz, leterhelt élet, a mérleg mégis pozitív. Érezzük, az elsőből nem következik a második, itt valami titok van. Hogy lehetséges ez?

1./ Az első titok itt van, hogy „egyszerűség”. A bonyolult, sokszor átláthatatlan élet a szembenézésben egyszerűvé lesz. Két lehetőségünk van. Gyökössy Endre: az élet vagy egyszerűen borzasztó, vagy borzasztóan egyszerű.Ahogy haladunk előre, merrefelé halad az életünk?Egyszerűbbé, vagy egyre bonyolultabbá lesz?

Az ember elveszíti nem egy „illúzióját”, élettel kapcsolatos reménységét. Ez természetes. A kérdés: marad-e egy-két olyan ügyem, amelyre odateszem az életenergiáimat? Ahol elveszítem a pozitív céljaimat, ott az élet egyre kibírhatatlanabb, feszültségekkel teljesebb lesz.

2./ Hogyan lehet egy szűkölködéssel, ellenségekkel, halálos veszélyekkel teli életet pozitívan értékelni, reményteljes képekbe összefoglalni?

Mindenekelőtt egy önéletrajz gondolkodtatott el ebben a témában. Idősebbek ismerhették, közeli kisfaluban, Hencidán volt lelkész Szabó Andor. Sok nyelven beszélő tudós pap volt, akit hite és szellemi képességei miatt az egykori cselédfaluba száműztek. Egy ragyogó teológiai karrier helyett az Isten háta mögöttifalu lelkészsége. Pár évvel a halála előtt írta meg az önéletrajzát, amelynek már maga a címe is a 23. zsoltár szellemiségét idézi: „Feltámadásaim”. Elcsüggedés, megkeseredés helyett, feltámadások. Rádöbbent, mekkora bölcsessége volt Istennek, hogy őt oda helyezte, mert ezzel valószínűleg sok és nagy bajtól óvta meg, amibe erősen fejlett igazságérzete belesodorta volna. Ha Pesten, akár más városban marad, „elvitt volna 1956, s talán már nem is élnék”. Az általános közegyházi nyomás miatt állandóan lázongott, de ha kiment a természetbe, ott oldódtak a feszültségek.„A természettel való közvetlen kapcsolat nyugtatóan hatott ránk.”

Két dolog érezhető meg. Egy ember áll előttünk, aki túljutott az „áldozat szerepen”, végtelen panaszkodás fázisán. Isten közelében egyre mélyülő önismeretre jutott, és közben Isten munkálkodását is egyre finomabban látta. Nem büntetésből van ott, hanem „megóvás céljából”. Erő fakadt: cikkek, könyvek, egy tanulságos önéletrajz.

Befejezésül még ehhez a saját, személyes élményemet. Ezen a területen nekem is van valamiféle megtapasztalásom, az első igazi istenélményem.

Úgy kerültem a teológiára, hogy Istennel kapcsolatban több kérdésem volt, mint válaszom. Az összes problémám ebben a kérdésben csúcsosodott ki:hogyan vezet az Isten? Honnan lehet ezt megérezni? Nem hallottam isteni hangokat, nem volt angyali jelenésem. Az egyik teológiai könyvben találtam valamit, ami útbaigazított. Isten legtöbbször nem úgy vezette kiválasztottait, hogy a nagy kereszteződésekben súgott nekik, hogy merre kell tovább menni, hanem megadta nekik a 23. zsoltár írójának a bölcsességét: a megtett útra való visszanézés lehetőségét, Isten jelenlétének a felismerését. Hirtelen ott értettem meg, nem véletlen az az út, amelynek eredményeként én végül a teológiára kerülhettem. Ott és akkor hirtelen Isten jelenlétét éreztem meg az életemben.

„Az életet előrefelé lehet élni, de csak visszafelé lehet megérteni.” Nem teljesen, nem mindent, de talán egyre jobban, és a legjobban Istennel számolva lehet megérteni. És ebből a megértésből erő származik, békesség. Van egy reménységünk, egy látomásunk a mennyek országáról, de ez a cél főleg a bajban gyakran elhalványodik előttünk. Szabad ilyenkor a megtett útra nézni.

Az az Isten, aki eddig megsegített, ezután sem hagy magamra.

Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.

 

 

Köszönjük, hogy emlékezettel ajándékoztál meg bennünket. Mindaz, ami megtörtént, valamennyire mindannyiunknak rendelkezésünkre áll. Segíts bennünket, hogy ezt komolyan vegyük! Csendesítsd a csalóka érzéseinket, amelyek a már mögöttünk lévő életutunkkal kapcsolatban oly gyakran megakadályoznak abban, hogy Téged meglássunk. Végy el tőlünk mindenféle elégedetlenséget, önigazolást, amely félreviszi a tisztánlátásunkat.

Segíts úgy előre néznünk, ahogy a zsoltáros is teszi: Te, aki eddig is megsegítettél minket, ezután is velünk leszel, kíséred életünket! Legyen ez így egyéni életünkkel, de a gyülekezet életével is a reménységünk. Áldj meg bennünket: „jóságod és szereteted kísérjen bennünket tovább. Ámen.

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com
www.facebook.com


Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16.00 óráig