Szentháromság utáni 6. vasárnap -2017

I Móz 50, 14-21 14Miután József eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele apja temetésére. 15Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!16Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: 17Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki.18Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! 19De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? 20Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. 21Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vígasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük. 22József Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe.

Mt 13,24-43 24Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. 27A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? 28Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.

A búza és konkoly példázatában Jézus együttérzésre hív minket. Együttérzésre önmagával. Hogy mi, akik annyit bosszankodunk a világnak ezen a jellemzőjén, hogy van benne jó és gonosz ember, hagyjuk el egy időre a saját nézőpontunkat és merjünk belehelyezkedni az övébe. Egy írónő is megtette ezt és a következő sorokat írta erről a példázatról:

mennyire mély az emberi gonoszság

     előre gyűjteni a hitvány magot 
     és várakozni a rontás idejére 
     vagyis megvárni 
     míg a másik végez 
     és fellélegzik 
     és elkezd örülni

     azután kiszórni 
     rá a friss vetésre 
     csakhogy jobban fájjon

mennyire mély az emberi gonoszság

     és mennyire gonoszak 
     azok az alkalmas pillanatok

Így lett abból a jó teremtésből, ami Isten egyedülálló műve volt, búza és konkoly lakóhelye. És mi tapasztaljuk és abban vagyunk, hogy nagyon össze tud kuszálódni, összeakaszkodni a búzák és a konkolyok sorsa, vitái, kiengesztelhetetlen történetei. Ha már belehelyezkedtünk Isten szemszögébe és onnan nézzük a vetés megrontását, nézzük onnan a következményeit is. Azt, ahogyan mi, akik ma élünk ebben a vetésben hogyan harcolunk, küzdünk, mennyi energiát fordítunk a szerintünk konkolyok szidalmazására és leleplezésére. És hogy ez mennyire eredménytelen és értelmetlen, épp ezt mutatja maga a példázat, amelyben nem kerül szóba az, hogy a búzák győzzék le a konkolyokat, vagy szorítsák ki a búzatáblából. Nem áll ez a módjukban. Pedig mennyire szeretnénk. Rendezni a világot, megtisztítani a rokonságot, kigyomlálni az egyházat. Ebben is maradjunk benne Isten szemszögében, aki különleges módon jelenik meg ebben a példázatban: A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig. Itt a példázat középpontja. Benne a központi üzenet Istenről. Aki a mindenhatóságát könyörületével és irgalmával mutatja meg. És az a példázatban Jézus Krisztus kérdése felénk, hogy mi tudjuk-e őt ebben az irgalomban utánozni. Egy olyan világban szólal meg ez a kérdés, ahol mindenki, aki hatalmat kap leszámol az ellenségeivel. Ahol az erő és a lehetőség birtoklói csak magukra gondolnak. Mennyire más Isten. Akiben nem uralkodik el a harag a gonosz vetése miatt. Aki nem retteg attól, hogy mi lesz, ha a búza és a konkoly az aratás után összekeveredik. Hiszen a példázat egyik lényeges alapja az, hogy a konkoly magja szinte teljesen hasonlít a búzáéhoz, nagyon nehéz megkülönböztetni a kettőt, a konkoly viszont mérgező növény. Ettől a mérgezéstől sem ijed meg az Úr. Ő a mindenhatóságát arra használja, hogy türelmet és irgalmat árasszon ebbe a világba. Azért is teszi ezt az Úr, mert olyannak teremtett minket, akik nemcsak konkolyok, vagy nemcsak búzák vagyunk. A mesékben van ez így. Csak jó és csak rossz szereplők léteznek. Az élet nem ilyen. Könnyű lenne azt mondani, hogy mi akik itt vagyunk a templomban mi vagyunk a búzák és megpróbáljuk elviselni, elhordozni a nem hívő konkolyokat. Az élet nem ez. Isten országa nem így van. Hanem úgy, hogy Isten türelme minket is türelemre akar nevelni. És hogy a mi valamilyen önismeretünk is türelemre akar nevelni. Mert mi mindannyian egyszerre magunkban hordozzuk a búzát és a konkolyt. És nekiállhatunk nyugodtan a vetés megtisztításának, de mi lesz, ha kiszaggatjuk vele együtt a búzát is? Mindez annak a dolga, akihez ma az Úrvacsorában megyünk. Jézusnak. Akinek ez az asztala, amelyen a kenyér és a bor van egy különleges üzenetet hordoz. Azt, amit József mondott ki a testvéreinek, akik konkoly módjára őt el akarták fojtani egy életre: 20Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt. Ez a mondat Jézus mondata is. Aki alávetette magát a világ konkolyvetésének, a gonoszat tervezőknek, de Isten szava volt az utolsó és feltámasztotta őt. Isten szava az utolsó. Ebben a példázatban is. A búzák sokszor elkeserednek, mert úgy érzik, a konkolyoké a világ. De így ér véget Jézus példázata: 30Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe. Eljön majd az aratás, amely talán elsősorban miattam várat még magára. A bennem levő konkolyok miatt. Amelyekből Isten országában lehet búza. Ha a magvető úgy akarja. Ha engedem neki. Ha rábízom. Neveljen mindannyiunkat ő maga irgalomra, aki első az irgalomban. Juttasson el minket az irgalomra sokak iránt, akik most eszünkbe jutottak a konkolyról. És juttasson el irgalomra önmagunk iránt. Türelemre önmagunk iránt. Hogy megértsük, ránk nem a szétválasztás, nem a bíráskodás, nem az elrendezés lett bízva, hanem sokkal több. Isten irgalma és végtelen türelme. E kettőt mélyítse el bennünk a test és a vér, amely ma be akar lépni lelkünk búzatáblájába. Hogy ott formáljon, alakítson. Önmagához hasonlóvá. Merjük őrá bízni ezt a világot, gyülekezetünket és saját teljes lényünket. Ámen

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig