Szentháromság utáni 5. vasárnap-2017

Jak 1, 16-24

16Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.19Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,20mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. 21Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. 22Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.

 

Mt 13,1-23

1Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján, 2de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.3Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni, 4és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat. 5Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; 6de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat. 8A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9Akinek van füle, hallja!10A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? 11Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg. 12Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 13Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek, 14és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 15Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”16A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották.18Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! 19Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. 20A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, 21de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik.22A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. 23A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

A mai evangélium éppen abban az időben szólal meg, amikor a nyár közepén a gyümölcsérések idejében vagyunk. Amikor láthatjuk, hogy mennyi minden születik egy kis magból. Jézus sokszor fejezi ki az emberben levő kegyelmi életet a természet képeivel. Sőt, a kegyelmi élet működését is párhuzamosnak mutatja be a természet működésével. Milyen különös titok ez, hogy bennünk az isteni élet úgy működik, mint a természet. Ugyanolyan finom, bonyolult létezés mindkettő. Így a bennünk levő Isten országa is eszünkbe jut egy aszfaltrepedésben kinőtt virágról, egy hatalmas érintetlen erdőről, vagy egy magasba emelkedő hegyről. Jézus ugyanis erről a bennünk levő isteni életről, kegyelmi életről, Isten országáról beszél. Amely a kezdetét vette bennünk akkor, amikor az első mag gyökeret eresztett bennünk. Az első Ige, amely megfogant a szívünkben. És azóta mennyi Igét hallottunk, vagy olvastunk már. Most is éppen a magvetés történik bennünk. És a sok mag közül, ami keresi a szívünket, mennyi esik az útfélre, mennyi a sziklás talajra, a tövisek közé, de bizony sok hull a jó talajba is és gyökeret eresztve élni kezd és végül termést hoz. Különös mag az Isten Igéje. Mert nemcsak egy jó tanács, amit ha megfogadunk, jól járunk vele. Vagy nemcsak Istenről szóló üzenet, amit ha megjegyzünk, többet tudunk Istenről. Az Ige az a bennünk levő isteni életet növeli, élteti, amelyről olyan jól fejezi ki egy könyvcím: több a puszta a létnél. Ez a belső isteni életünk jut majd teljességre a halálunk után, de íme, már most jelen van nekünk.

Sok mindent kiemelhetünk ebből a példázatból. Számomra az a kapcsolat hangsúlyos most, ami a magvető és a föld között van. Az a kölcsönösség, amely összeköti a magvetőt és a földet. Ha kettejük közül valamelyik hiányzik, nem lesz életadás. Ez a kölcsönösség van köztünk és Isten között. Ahogyan ma itt vagyunk és elkészítettük a szívünket a mai istentiszteletre, vártuk az Igével való találkozást és az egymással való találkozást. És megérkezett hozzánk a magvető is, amikor megszólalt az Ige. És nyitott szívvel igyekszünk befogadni a magokat, mert szeretnénk, ha gyümölcsöt teremnének bennünk. Érezzünk csak bele, menni mindennek együtt kellett lennie ahhoz, hogy ez így legyen. Hogy el tudjunk jönni ma, vagy kezdhetjük korábbról is, hogy egyáltalán Isten hívását felismertük és megéreztük. De bizony annak is úgy kell lennie, hogy amikor most itt vagyunk, a szívünknek befogadóvá kell válnia az Igére.

Íme, kiment a magvető vetni. Jézus meg is teszi, amit mond a példázatában. Ezzel indul az Ige: 1Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján, 2de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.3Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban. Rá kell csodálkoznunk arra, hogy Istennek van mondanivalója nekünk. De nemcsak, hogy mondanivalója van, akar is hozzánk beszélni. Sokat foglalkoztam az elmúlt években a templomunk történelmével, amely majdnem 300 évet ölel át. Mindig amikor a templom múltjáról olvasok, összeköttetésbe kerülök a régen idejártakkal, akikkel Isten ugyanúgy beszélni akart, mint most mivelünk. Isten beszélni akar velünk. És ezen a ponton tudunk a legjobban kapcsolódni Jézus példázatához, mert mi is hasonlítunk Istenre. Mi is szeretnénk sokakkal beszélni. Akarjuk elmondani mindazt, ami valami új életet teremt közöttünk. Csehov egy novellát írt egy kocsisról, Jonáról, akinek meghalt a fia. Jona nem akar semmi mást csak valakinek elmesélni a fájdalmát. Semmi nem érdekli csak a fájdalom és a bánat, ami a fia elvesztése után megmaradt. Régóta nem volt már utasa, ezért őt és a lovát belepte a fehér hó. Végül estefelé egy katona „kér” fuvart Jonától. Jona közli vele, hogy meghalt a fia, de a katona nem figyel rá. Csak kötelességből kérdezi, meg hogy miben halt meg a fiú. Mikor Jona mesélni kezd, a katona idegesen ráförmed, hogy siessenek. Miután leszállította a katonát, megáll egy vendéglő előtt. Ismét hó lepi el őt és a lovacskáját. Végül három fiatalember száll be a kocsiba és fuvart „kérnek”. Jona nekik is szeretni kiönteni a szívét, de ők sem hallgatják meg. Jona miután leszállította őket visszament a szállásra. Egy fiatal bérkocsisnak próbálja elmondani a bánatát, de ő sem hallgatja meg. Jona kimegy a lovához, és neki mondja el, ami a szívét nyomja.

Mi is sokszor hasonlítunk Jonára, amikor nem hallgatnak meg minket. Amikor nem ér célba a mondanivalónk. És bizony Jézus példázata azt mondja, hogy Isten is sokszor hasonlít Jonára, amikor nem hallgatjuk meg. Jézus amikor önmagát, vagy a Szentháromságot a magvetőhöz hasonlítja, arra hív meg minket, hogy érezzünk együtt ővele, mint magvetővel. A 2000 évvel ezelőtt élt emberek mindegyike vetett magot. Ismerték annak a bosszúságát, hogy milyen, amikor a madarak kicsipkedik, amikor a tövis megfojtja a növényt. És az eredmény a sikertelenség. Mi mai emberek leginkább Jona példája nyomán tudunk együttérezni Istennel. Akinek annyi mondanivalója van felénk, de mi sokszor vagyunk rá süketek. Úgy, mint mások a mi mondanivalónkra. Bűnbánatot kell tartanunk amiatt, hogy sokszor sietve hallgatjuk meg az Urat, mint minket egy családtagunk. Vagy olykor azt mondjuk neki, most nincs időm, majd visszahívlak. Vagy mennyiszer halogatjuk a beszélgetést vele, mert félünk a tartalmától és sok minden más kifogást találunk, csak ne kelljen beszélgetni. Sok gyászolóval találkoztam már a szolgálatom során és köztük mennyi olyan volt, aki úgy búcsúzott el, hogy siratta a meg nem történt beszélgetéseket. Leéljük egymás mellett az életünket úgy, hogy nem beszéljük meg amit kell, hogy nem mondjuk ki, amit muszáj. Nézzünk Istenre, a mai példázat magvetőjére. Aki mindenhová szórja a magot, szüntelenül mindenkinek beszél. Bízva abban, hogy a mindenki között lesz néhány olyan, ahol jó talajra talál és gyökeret ereszt, majd virágba borul és termést hoz a mag. Az Isten Igéje.

De mindehhez mi magunk is kellünk. Kell hozzá a talaj, a mi emberi szívünk, amely tudjuk, hogy néha útfél, néha sziklás talaj, néha tényleg jó föld. És nagyon sokszor akkor válik jó földdé, ha az élet mélyen beleszánt. Mint a felszántott föld, így válik a szívünk termékeny talajjá az Ige előtt. Jakab apostol erre is mondja ezt: szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Szükségünk van a szelídségre, amely segít elfogadni. Kinyílni arra, amit az Ige hozni akar nekünk. És kinyílni az életünk körülményeire is, amelyek sokszor tesznek termékenyebb talajjá minket.

Ma a magvető példázata egy különleges folyamatot tár elénk, amelynek egy célja van, hogy nőjön bennünk Isten országa. Az a kegyelmi élet, amely már nem az ösztönök világa. Hanem az Isten által irányított világ. Hogy minél jobban ilyen legyen a belső életünk, Isten érkezik, hogy vesse szívünkbe az Ige magját. Vajon milyen talajra talál most bennem? Mit tehetek azért, hogy ne legyek útfél, vagy tövises, vagy sziklás? De az is lehet, hogy elég megköszönnöm, hogy még mindig jön, hogy újra vetni akar. Hogy benne vagyok a tervében. Foglalja össze mindezt egy ima, amely Jézus példázatára íródott:

 

  • haladj keresztül földemen
  •      ma friss a jóakarat szántása bennem 
         ma rádöbbentem 
         hogy csak egyszer élek 
         s az egész élet 
         egy kevés idő
  • jöjj hamar 
    jöjj hamar magvető Jézus
  •      és vesd belém 
         az örök élet igéit

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig