Szentháromság utáni 2. vasárnap

1 Pt 1,14-19

14Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, 15hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban,16mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
17Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, 18tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, 19hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén

Mt 10,26-33

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 27Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! 28Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.
29Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? 30Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. 31Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.
32Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

Jézus mondatai, amelyeket annak idején a tanítványainak mondott azt a kérdést teszik fel nekünk, mit gondolunk, mennyit érünk mi? Különösen a mi világunkban, ahol az érték az egyik legfontosabb mérő. Ebben a világban vajon mennyit ér az életünk? Mi erről a tapasztalatunk? Jézus az emberi megtapasztalás lényegi kérdéséről beszél itt. Ugyanis amikor ellenséges emberi erővel találkozunk azt hisszük, még egy veréb is értékesebb nálunk. Mennyi ilyen tapasztalatunk van. Átéljük másokkal való konfliktusokban, munkahelyen, amikor észre sem veszik, amit csinálunk, családban, ahol néha semmilyen figyelmet nem kapunk, olyankor, amikor csak teher vagyunk valaki számára. Az a mi legnagyobb gondunk és terhünk, hogy ilyenkor azok szemével látjuk magunkat, akiknek éppen nem sokat érünk. Vagy semmit sem érünk. Az első hónapjaiban levő csecsemőről azt mondja a személyiségfejlődés tudománya, hogy önmagáról semmilyen tapasztalata nincs, egyedül az anya tekintetén keresztül. Milyen különös, hogy ez a jellemzőnk egész életünkben megmarad, hogy mi másokon keresztül keresünk tapasztalatot önmagunkról. Hogy mi mindenkinek elhisszük, amit rólunk mond, amit nekünk visszatükröz. Innen értem meg az időseket, akik attól félnek, hogy életük utolsó idejében családtagjaik gondozására szorulnak. Sokáig azt hittem, hogy a másra utaltság nehéz nekik. De nem. Annak a lehetősége nehéz nekik, hogy a családtagjaik szemében magukat tehernek lássák meg.

Éppen ezért újra álljunk meg a kérdés mellett, hogy mennyit érek én?  Mennyit ér az én életem. Mindaz, ami engem jelent. Ha úgy működöm, hogy minden tükörnek hiszek, hitelt adok, ma különösen is engedjem közel magamhoz ezt az Igét: nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, 19hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

Így is mondhatjuk ezt a mai istentiszteletünkön, hogy engedjük közel magunkhoz azt a tükröt, amit itt az Úrvacsorában önmagunkról kapni fogunk. Mert itt Isten tápláló szeretetével találkozunk. Nem egy szokást, egy liturgiai formát végzünk itt. Ahhoz az asztalhoz jövünk, ahol az az Isten táplál minket, aki megtervezett, megformált, a föld egy pontjára minket elhelyezett és az innen kezdődő úton, a földi vándorlásunk idején pedig ezt tudhatjuk róla: 29Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? 30Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. 31Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.

Jézus ezt akkor mondja el tanítványainak, amikor kiküldi őket a világba az emberek közé. Oda, ahol igazán megtapasztalhatják önmagunkat, mit tanítványok. Mint Krisztus követei. És sokszor ott van az evangéliumokban, hogy Krisztust sokszor nem fogadják szívesen az emberek. Ha a tanítványok nincsenek ezzel tisztában, ha a missziós szolgálatukban magukat érzik elutasítva, magukat kezdik értéktelennek és fölöslegesnek megélni, annak végzetes következményei lehetnek. Ezért tisztázza velük Jézus, hogy bármit tapasztalnak meg a világban, az emberekkel való találkozásokban, ne felejtsék el azt az egyetlent, akinek mindig értékesek, mindig fontosak maradnak, a Szentháromság Istent. Ezen a mai istentiszteleten velünk is ez az Úr szándéka. Hogy átélve az Ő asztalánál a tápláló szeretetet, az igent mondó ragaszkodást ezt vigyük el magunkkal. Járjon velünk ennek a tapasztalata a következő héten. És segítsen minket abban, hogy meglássuk az emberekkel kapcsolatos tapasztalataink lányegét, hogy azok mennyire bonyolultak, mennyire összetettek. Ne féljetek az emberektől! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 28Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában. Sokszor találkozunk emberekkel, akik azt mutatják, hogy tőlük függünk. Hogy az életünk az ő jószándékuktól, vagy elutasításuktól függ. Valóban vannak emberek, akik valamit elvehetnek tőlünk. Akiknek valami fölött van hatalmuk. Olyan nagy üzenete van annak, ami a Jób könyvének elején szerepel. Amikor Isten megengedi a Sátánnak, hogy próbára tegye Jób hitét, ez a mondat hangzik el:  Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! Ez a mi igazi valóságunk. Bármink, mindenünk elveszhet, mi magunk azonban nem. Mert a valamink ugyan a mi kezünkben van, amíg lehet. Mi magunk azonban Isten kezében vagyunk. Akinél minden hajunk szála számon van tartva.

Az elmúlt héten a Brassó környéki hétfalusi csángók templomaiban jártam. Nincs közülük olyan, amelyiken ne lenne ott a pelikán madár. Az a madár, amely magát megsebezve táplálja a fiókáit. Leülve az egyik ilyen templom padjába beleéreztem abba, hogy aki ide jár és hetente látja ezt a képet, micsoda vigasztalást meríthet belőle. A mi templomunkban ugyan nincs ilyen kép, vagy szobor, de van Úrasztala. Amely ugyanezt az önmagát is megsebző szeretetet mutatja nekünk. Annak az Istennek az ittlétéről, vágyakozásáról szól, aki hibátlan és szeplőtlen Bárány létére is magát adta, hogy az övéi legyünk. Hogy vele egységre jussunk. És ebben az egységben életünk legyen őbenne. Olyan életünk, ami fölött csak neki van  hatalma, aki ránk bízta ezt az életet. Az ő tekintetével lássuk most magunkat ezen az istentiszteleten. Amely segít, hogy ne értékeljük túl vagy alul önmagunkat. Hanem lássuk magunkat annak, akinek ő. Őhozzá tartozó gyermekeknek. Akikről ő minden percben gondot visel. Itt a válasz arra a kérdésre, hogy mennyit érünk mi. Hogy mennyire vagyunk mi értékesek. Ez a válasz épüljön be mélyen a szívünkbe. És segítsen minket abban, szent félelemmel éljünk földi vándorlásunk idején, 18tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattunk meg atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből, 19hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. ámen

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig