Szentháromság utáni 19. vasárnap

Jelenések 2,12-17

A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: 13Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónja van, de ragaszkodsz a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik. 14De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanításához ragaszkodnak, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. 15Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanításához ragaszkodnak. 16Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával. 17Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.

Mt 22,15-21

15Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni. 16Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? 18Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem?19Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 20Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? 21Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 22Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.

Az egyházi év utolsó vasárnapjaiban vagyunk. Ezek a vasárnapok az Igékkel mind arra mutatnak, hogy a világunk, a létünk, ez a földi élet viszonylagos. Nem tart örökké. Isten határt szab a létezésének. Eljön majd az az idő, amikor ezt mindannyian megtapasztaljuk. Ezért az Egyház ebben az időszakban erre készít minket, de nemcsak készít. A valóságban tart minket azzal, hogy életünket ennek a tudatában rendezzük be. Így éljünk a családban, erre figyelve végezzük munkánkat és viseljük hivatásainkat. Az is lehet ugyanakkor, hogy van idő, amikor vigaszt nyújt az a tudat, hogy ez a világ nem tart örökké. A mai evangéliumban megdöbbenthet minket az a környezet, amelyben Jézust látjuk. Hogy ő a mindennapi életét olyan emberek között élte, akik mindent megtettek azért, hogy ő eltűnjön a mindennapokból. Tőrbe akarják csalni okosan kigondolt kérdéseikkel. Közben hízelgő szavakkal igyekeznek megvenni. Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Döbbenetes az, hogy ezek az emberek a legmagasabb rendű dolgokat, a legszentebb szavakat is saját gyilkos indulatuk szolgálatába állítják. Sok ember van ma is, aki hasonlóan ilyen környezetben dolgozik, szolgál, éli a mindennapi életét. Az ilyen környezet azonban gyilkol. Elérte a célját a testet öltött Istennel is ez a környezet, végre sikerült kiirtani őt a közéletből, legalábbis 3 napra látszólagosan. De vajon mi hogyan éljük meg az ilyen környezetet? Jézusnak nem kellett sokat tennie azért, hogy kivívja ezt az indulatot a társadalom vezető vallási rétegéből. Csak egy dolgot kellett tennie, meg kellett sérteni az érdekeiket. Vannak emberek, akik igyekeznek úgy élni, hogy senkinek se sértsék az érdekeit. Így élni viszont lehetetlen. Milyen nagy üzenete van ennek az egy megjegyzésnek, amit az evangélista tesz: 18Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt. Milyen különleges lenne, ha mi is felismerhetnénk az emberek igazi szándékait velünk kapcsolatosan. De tegyük hozzá, még a magunk szándékaival sem vagyunk igazán tisztában. A világnak erről a megsebző indulatáról beszélt a jelenések könyve is: 13Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónja van, de ragaszkodsz a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet. Az első keresztyéneknek ezek a mondatok nagy erőt adhattak. Különösen azért, mert ebben a mondatban van egy szó, ami az eredeti szövegben erős mondanivalót hordoz. Tudom, hol van a lakóhelyed. A lakóhelyre két kifejezést használ az ógörög nyelv. Az egyik az állandó lakóhelyet, a másik az átmeneti lakóhelyet jelenti. Az Igében ez az utóbbi szerepel. Tehát valami ilyesmi a jelentése, tudom, hol kell átmenetileg élned, ott, ahol a Sátán trónja van. Ez az átmenetiség jelentett vigasztalást az első, üldözött keresztyéneknek. De jelenthet ez nekünk is vigasztalást. Hogy életünknek a megsebző körülményei, amelyek felőrölhetnek, nem tartanak örökké. Ezért fontos az egyházi év utolsó vasárnapjain a figyelmünket arra a világra fordítani, amely felváltja majd ezt a mostanit. Az örök élet világára figyelhetünk és arra, hogy afelé tartunk, hogy megvalósuljon Jézus ígérete, íme, én újjá teremtek mindent. Éppen azért, amikor berendezkedünk ebbe a világba és igazodunk ennek az érdekeihez, ne felejtsük el, hogy ez a világ nekünk átmeneti lakóhelyünk. Ezt igyekszik az egyház a lelkészei tudatában is tartani, azért nevezik a lelkész lakását parókiának. Amely abból a görög szóból van, ami átmeneti lakóhelyet jelent. De nemcsak a lelkészeknek átmeneti a lakóhelyük ebben a világban. Minden embernek.  

Mindez a néhány gondolat arra vezethet minket, hogy Jézus az emberré lett Isten egy ugyanolyan világban találta magát, amilyen a miénk. És amikor ennek a világnak a hangjai eljönnek hozzá, hogy tőrbe csalják, ő megáll velük szemben. Nem akar megfelelni ezeknek a hangoknak, csak egyvalakinek az ő mennyei Atyjának. Nem azért adja meg a kérdésre a legtökéletesebb választ, mert okos, mert igyekszik ide is és oda is megfelelni. Azért ad ilyen választ, mert ő a mennyei Atya képviseletében van. És Ő azt mondja, amit az Atyától hall. Nagy tétje volt a válaszának. Ha azt mondja, hogy nem kell adót fizetni a császárnak, a császár elleni lázítással vádolhatnák. Ha azt feleli hogy igen, kell adót fizetni, akkor ezzel elismeri az idegen, elnyomó római hatalmat és ez sok ellenérzést váltana ki az emberekben. Milyen különös, hogy mi mai emberek mennyire hasonlók vagyunk azokhoz, akik Jézust körülvették. Várták Jézus válaszát azok, akik őt egy politikai szabadítónak akarták őt. De azok is várták a válaszát, akik konzervatív nézeteket vallottak. Mindenki az adott társadalmi rendben hallotta ezt a kérdést. Csak Jézus Krisztus nem. Az Atyaistentől hozzá ez a válasz érkezik. 19Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 20Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? 21Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Nem politikai ez a válsz. Ezt a teremtő Isten mondja a teremtményének. Annak, aki a képmását hordozza magán. Így hát, a pénzt, mivel azon a császár képe van, a császárnak kell adni. De az embert magát, egyedül az istennek, mert ő pedig az isten képét hordozza magán. Jézusnak ez a mondata ma mihozzánk is szól. Akik talán ugyanúgy el vagyunk foglalva a világunk politikájával, a környezetünk érdekeivel, az ellenséges, vagy barátságos megnyilvánulásokkal. És sokszor adjuk át magunkat ezeknek. Ne feledkezzünk meg róla. Hogy a mi lakóhelyünk egy ideig a miénk. Teljes létezésünknek csupán egy szakaszában. Egy részében. És addig, ha itt is élünk ebben a világban, a mi tulajdonosunk egyedül az Úristen. Ha nehéz is ezzel szembesülnünk, de ebben az igazságban találunk igazi szabadságra. Így érkezzen el hozzánk az Ige: 17Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig