Szentháromság utáni 18. vasárnap

Textus: János 15:1-2 és 5.                             
Talán nem csak én vagyok így vele, ez a kép elsőre inkább tanácstalanná tesz, mint segít. Nem élek bortermő vidéken, nincs mezőgazdász múltam, nagyvárosi környezetben létezem. A legtöbben nehezen tudunk mit kezdeni közülünk ezzel a képpel. Ha azonban belemélyedünk, hiszem, fontos dolgokat érthetünk meg magunkra, Istenre nézve is.
Három összetevője van ennek a képnek: Jézus a szőlőtő, a tanítványok, Jézus követői a szőlővesszők, a szőlősgazda, a kertész pedig maga Isten. A szőlőtő, a szőlő törzse (göcsörtös, görbe), abból hajtanak ki a szőlővesszők. Mit mondhat nekünk ez a kép Istenről, magunkról?
1./ Mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy az egészséges emberi élet valahova betagozódott, becsatlakozott élet, ahogy a szőlővesszők a tőkéből nőnek ki, onnan kapják azokat a tápanyagokat, amelyek a növekedésüket, gyümölcstermésüket biztosítják.
Nem lehet teljes emberi életet élni a bennünk lévő életerőkkel. Vannak ezek, messzire lehet eljutni velük, sok marad bennünk kihasználatlanul, de ha még a bennünk szunnyadó energiákat is mozgósítani tudnánk, még az is kevés lenne a valóban sikeres élethez. Kevés. Alapmeghatározás:
Emberi erőkkel nem lehet istenivé válni, csak isteni erőkkel lehet emberivé válni. Isten Jézus Krisztusban egy olyan erőforrást adott, amelybe lehet becsatlakozni, életerőket venni: „aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”. „Semmi”, kegyetlen szó. Értékes, győzelmes életet Istenbe betagozódva lehet élni.
2./ A folytatásnak is bőven lehet tanulsága. Ha megmaradunk Krisztusban, akkor azt várhatnánk, hogy onnantól kezdve folyamatosan kibontakozó, növekedő lesz az életünk. A jézusi kép másról beszél: Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, – a szőlősgazda – lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.
A Krisztusban maradt szőlőtőnek szüksége van a tisztításra, metszésre. A szőlő természeténél fogva egy burjánzó növény. Képes a palesztinai térségben 5-6 méterre is elfutni a tövétől. Ezzel a folyamattal mindössze egyetlen baj van, az életerők nem a gyümölcs kialakítására és növelésére mennek, hanem a burjánzásra. Ezért szokták a szőlőt visszavágni. Ha az időjárás olyan volt, akkor nyáron szinte hetente kellett „>”, félméteres-méteres túlnövéseket levágni. Így terem gyümölcsöt. A szüret után pedig, a mi vidékünkön télre a hajtásokat teljesen, egészen a talajban lévő tőig visszavágják.
Amikor tavasszal megmetszik, akkor „sír” a szőlővessző. Az életnedvek már mozgásban vannak, megjelennek e visszavágott vesszőkön, de aztán begyógyul a seb, a szőlő teremni fog.
El tudjuk ezt az egészet úgy fogadni, mint az Istennel együtt járó ember életprogramját? Fájdalmas kimondani, de ha valóban érintkezésbe kerültünk Istennel, ha kaptunk valami látomást a mennyek országáról, akkor az „meglódítja az életerőket, a fantáziát”. Jó lenne ebből már most valamit, minél többet megvalósítani. Isten visszavág sok emberi jószándékot, akarást. Nem csak a rossz ágakat, az elszáradtakat, teljesen ép hajtásokat is visszavágja ilyenkor a kertész.
Sokszor nem értjük Istent. Összetévesztjük a metszést a büntetéssel. Ez a kép segíthet nem is annyira megérteni, de elfogadni, valamelyest megérezni, hogyan munkálkodik rajtunk Isten.
3./ Még valami. Hallottam egy igehirdetésben, hogy a fákkal ellentétben a szőlőben belül történik az életnedvek áramlása. A gyümölcsfáknál a kéregben zajlik mindez. A legbelső részek már nem alkalmasak a szállításra. A szőlőnél másképp, ott belül van az igazi élet.
A keresztyén hitnek a „belül” az igazi jellemzője. A hívő ember krisztusi erők belső áramlásában él. Ez a mi korunkban egyáltalán nem magától értetődő dolog. Egy olyan világban élünk, ahol a test és lélek viszonyában ma egyértelműen a testen van a hangsúly. Az egészség, a testem épsége az áhított cél. Mi áttesszük a hangsúlyt – természetesen nem elhanyagolva és lekicsinyelve a testet – a másik oldalra, a lélek oldalára. A testnek egyébként is az a legjobb, ha lélekben erős.
4./ Ha ezt a képet, a szőlőtő és szőlővesző hasonlatát úgy igazán magunk előtt látnánk, abból talán még akár egy komoly szemléletváltás is bekövetkezhetne az életünkben. Otthoni emlékeimből is mondhatom, a szőlő rendkívül komoly gondoskodást igényel. Gondolkodtál már azon, hogy Istennek mennyi útja van, amelyen gondoskodik rólad? Nem úgy van-e, hogy általában csak a panaszainkat fogalmazzuk meg Istennel szemben? Nem kellene itt legalább egy kicsit szemléletet váltani? Mennyi mindent megtesz az Isten azért, hogy gyümölcstermő”szőlővessző” legyek.
„…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Másrészt viszont: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig