Szentháromság utáni 17. vasárnap

1 Jn 4

7Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. 9Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.12Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
13Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben;16és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 17Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 18A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 19Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket

Mt 21,33-46

33Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített, azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott. 34Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 35A munkások megfogták szolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek. 36Ekkor újabb szolgákat küldött, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 38De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség. 39Majd megragadták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40Amikor megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal? 41Ezt felelték neki: Rosszért rosszal fizetve elpusztítja őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják neki a termést a maga idejében. 42Megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben”? 43Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit. 44És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.
45Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46El akarták fogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.

Ösz van. Az az idő, amikor napról napra elveszíti a természet a díszét. Még utoljára szebbé válik, mint az év bármelyik időszakában, de aztán lehullanak a levelek. Arról beszél nekünk ez az idő, hogy nincs itt maradandó városunk. Bármennyire is sikerül berendezkedünk itt a mi városunkban, örök hazánk az égben vár minket. Jézus példázatában gonosz szőlőmunkások jelennek meg, akikben felismerhetjük azt az önmagunkat, aki még nem tudta, hogy nincs itt maradandó városunk. Vagy azt az önmagunkat, aki olykor elfeledkezik erről. Ahogyan ma látjuk ezeket az embereket, akik berendezkednek a gazda kertjében és végleges otthonuknak tekintik, ne másokkal azonosítsuk magunkban őket. Sok ember az eszünkbe juthat erről a példázatról. Nehezebb út, hogy magunk számára legyen tükör ez a példázat, de Jézus akkor is és most is ezzel a szándékkal mondja el.

A szőlőmunkások bérbe veszik a gondosan elkészített szőlőskertet. Nem ők fáradtak érte. Mindent készen kaptak. Mi is az ő viselkedésük lényege? Ők elfeledkeznek magukról, mert a gazdájuk nincs jelen. Mivel nincs ott, ők úgy értelmezik, mintha nem is létezne. Milyen különös valósága ez a mi Istenhitünknek. Mert Isten nem érzékelhető formában van itt számunkra, ez lehetőséget ad, hogy legyenek emberek, akik azt mondják, hogy ő egyszerűen nem létezik. Mennyi hívőt győzködnek az ilyenek. Hol lenne Isten? Látta már? És a nyugat életében eljött a felvilágosodás. A kamasz lázadás minden rend ellen, így Isten ellen is. Az ember könnyen elfeledkezik magáról, ha úgy érzi nincs jelen Isten. De ez az istenkapcsolatot is jól leleplezi. Isten szerepe az volna, hogy fékezze az embert? Hogy jógyerek maradjon mellette az ember? Hogy mint egy szigorú szülő állandóan mellette üljön és figyelje minden mozdulatát? Az Isten ellen fellázadó nyugat így értelmezte Istent. Pedig Jézus példázatában nem így szerepel. ! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített, azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott. 34Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. Olyan jól érzékelteti Jézus a teremtés gondosságát ezekben a mondatokban. Ez nem egy átlagos szőlőskert. Úgy készíti a gazda, olyan gondosan, hogy a bérlőinek otthonos legyen, hogy szeressenek benne lakni és dolgozni. És mikor elküldi szolgáit a neki járó termésért, talán alig várja, hogy átélje, teljesült, amit megálmodott. Ő a saját kezével készített egy szőlőskertet, úgy, hogy öröme legyen benne annak, aki abban dolgozik, biztosan ugyanilyen gondossággal kap majd ő is a szőlője terméséből.

De nemcsak ebben jelenik meg a szerető Atya képe. 35A munkások megfogták szolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek. 36Ekkor újabb szolgákat küldött, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 

Jézus a megtérésre nem haragos és indulatos szóval hív. Egyszerűen felmutatja az Atyának ezt a szerető arcát: 37Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. Annyi kérdést föltehetünk Istennek. Miért üld újabb szolgákat? Miért bízik ezekben a gonosz emberekben? Miért nem áll bosszút rajtuk? Ha egyszer már megtörtént a tragédia, miért kísérletezik tovább velük? Azért, mert a szőlősgazdában az az Isten jelenik meg, aki nemcsak a szőlőskertet alkotta meg nagy gondossággal, de bizony a gonosz szőlőmunkásokat is. Ők is kezének alkotásai. Hát hogyne tenne meg mindent, hogy ezek a szőlőmunkások felébredjenek, hogy belássák, hogy a gazda szándékát megértsék és együtt működjenek vele. És utoljára a fiát küldte el hozzájuk. Abban bízott, hogy ez a naívnak is nevezhető szándék megmozdít a szőlőmunkásokban valamit. Átváltoztatja őket belülről. Elveszi a szívük keménységét és megértik, hogy Isten nem féltékeny arra amijük van. Szeretné velük együtt élvezni a közös munka áldásait.

Testvérek mi magunk is bérlők vagyunk ebben az életben. Bérlők a családban, a munkáinkban a hivatásunkban. Bérlői vagyunk saját testünknek is. És mivel nincs itt maradandó városunk, egy idő után minden, amit béreltünk visszakerül utánunk a bérbeadóhoz. Magunk mögött hagyunk mindent, úgy, mint egy család az albérletét. Vajon mi marad utánunk. Felélt, lelakott, vagy tönkrement bérlemény? Akárhogyan is alakul, nekünk tudnunk kell, hogy nemcsak a bérlemény érdekli a gazdát. Nemcsak az, hogy mi hogyan viselkedünk, mit teszünk. Jók vagyunk-e, vagy éppen gonoszak. A gazdát a bérlő is érdekli. Annyira érdekli, hogy újra és újra keresi, megszólítja, és a legnagyobbat is megteszi, saját fiát is elküldte érte. Ahogyan János apostoltól hallottuk: 9Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent.

Kedves Testvérek! Isten nem a kötelességeinket kéri számon, a szeretetünket várja. A válaszunkat arra a lépésére, hogy ő az egyetlenét értünk küldte. Mert abban bízik, hogy ez a közeledése átformál bennünket. Mindenki aki megélte a megtérés ajándékát ezt az utat tette meg. Válaszolt Istennek erre a hatalmas szeretetére. Vajon ma szabad vagyok-e arra, hogy válaszoljak rá. Az Ő hívására, aki mindig megmarad nekem. Aki az egész életemben az egyetlen tulajdonom, maga Isten. Az egyházi idő vége felé, az egyházi év utolsó vasárnapjai, ahogyan az őszi természet erre fordítják a figyelmünket. Jézusra, aki visszatér a világ végén, nem elítélni, hanem megmenteni. Kimenteni ebből a széthulló világból és átmenteni az örökbe, ahol a szüntelen szeretet vár ránk. Amikor ebben a mi mai életünkben valami keveset meg tudunk élni abból a szeretetből, amelyet megígért nekünk az Atya, megpróbálunk mi is szeretni. 11Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.12Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Ámen

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig