Szentháromság utáni 16. vasárnap - 2017

A Példabeszédek könyve a bölcsességirodalom remekműve. Rövid mondásokkal, közmondásokkal találkozunk benne, amelyek az életben való eligazodásra, a bölcs életre tanítanak bennünket. Egy ilyen rövid mondást vizsgálunk meg közelebbről a mai igehirdetésben.
Utálja az Úr a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog.
A kereskedelem területéről vett képet hoz elénk ez a mondás. Az ókorban az áruk mérlegelésénél általában kerekded formájú köveket használtak mérlegsúlyként. A mérleg egyik serpenyőjébe tették a súlyként használt követ, a másikba a lemérendő árut, és amikor a két serpenyő egyensúlyban volt, akkor érték el a kívánt mennyiséget a serpenyőbe tett áruból.
A kétféle súly, vagy hamis mérleg ebben az esetben azt jelenti, hogy a mérlegsúlyként használt kövekből a kereskedők előszeretettel pattintottak le kisebb darabokat, vagyis meghamisították a súlyokat, ami egyértelmű csalás, hiszen így a mérlegelés során kevesebb árut kapott a vevő, több pénzt a kereskedő. Egyértelmű csalás. Nem véletlenül hangzik a kemény ítélet: ezt „utálja az Úr”. A kereskedelem, a gazdaság sajnos ma sem mentes az ehhez hasonló csalásoktól. Sok mindent lehetne erről mondani, de ha ezen a vonalon mennénk tovább, könnyen semleges terepen maradnánk, én pedig szeretném ezt a képet a hamis és az igazi súllyal személyessé tenni!
Nemcsak a kereskedelemben, de a személyes kapcsolatainkban is állandó mérlegelésben vagyunk. Van bennünk egy láthatatlan belső mérleg, amelyre minden emberi kapcsolatunk rá kerül. Amikor megismerünk valakit, máris egy belső mérleg lép működésbe bennünk: mérlegre tesszük a kinézetét, ruházatát, beszédét, gesztusait, és ki tudja még hány egyéb dolgot… Akiket már ismerünk is, szüntelenül mérlegeljük, minősítjük őket: hogy nézett rám, most mit mondott vagy tett… Önkéntelenül is adódik a kérdés: Mi milyen súlyokkal mérünk? Mi alapján minősítjük az embereket? Hamisak, valódiak a súlyaink?
Mielőtt a helyes súlyokról bármit is mondanék, előbb három pontban röviden arról, hogy általában hol lesznek a súlyaink hamisakká a mások méricskélésében.
1./ Mindenekelőtt ott, ahol abban a meggyőződésben éli valaki az életét, hogy én vagyok a világ közepe. Aki egy kicsit is más, mint én, az már csak rossz lehet. Minél zártabb, egoisztikusabb világban él valaki, annál hamisabbak a mások megítélésére használt súlyai.
2./ Kicsit mélyebbre ásva azt mondhatjuk, általában az a negatív dolog zavar engem a másik emberben, amivel nekem is a legtöbb bajom van. Aki szeret a társaság középpontja lenni, azt bántja legjobban, aki éppen uralja a többiek figyelmét. Aki maga is nagyon szereti a pénzt, az nagyon tud haragudni a pénzéhes emberekre.
3./ Talán még ettől is nehezebb belátnom, hogy az bosszant a legjobban a másik emberben, amit magam is szívesen elkövetnék, de nem merem megtenni, és ingerültté tesz mindenki, akinek van hozzá bátorsága.
Ezek mind hamis súlyok, és biztos van még ennél több is, de most már valamit arról, milyen a helyes súly? Nem is egy gondolatot, egy nevet kell a gondolkodásunkba beemelni: Jézus Krisztus. Valaki úgy nevezte őt, mint Isten példázata. Amit Isten meg akart mutatni nekünk, azt benne mutatta meg, mondta el. Mit tanulhatunk ebben a kérdésben Jézustól?
Tanuljuk meg az embereket a sebeik felől szemlélni! Furcsák az emberek: te is, én is, mindannyian azok vagyunk. Próbáljunk behatolni a furcsaságaik mögé. A szúrósságuk, kibírhatatlanságuk mögött a múltból származó sebek vannak. Ezeket kellene először is látni, aztán tisztogatni, bekötözni. Ez lenne a jézusi program, de hát ki tudná ezt teljes egészében felvállalni? Ez egy annyira isteni út, hogy ezen úgy kell elindulni, annyi erővel, amennyi van, és a többi menetközben, ha valóban jézusi módon zajlik, akkor majd megkapom. Imádkozva, hallgatózva…
Egy területet szeretnék még idehozni, ahol különösképpen is érzem e szemléletmódnak a jogosságát, fontosságát. Egy évben egyszer ebben a templomban együtt van két olyan generáció, amelyek meglehetősen messze kerültek egymástól: fiatalok és felnőttek. Tudom, ez a kapcsolat minden korban feszültségekkel terhes volt. 3 ezer éves babiloni agyagtáblán találtak olyan feliratot, amelyben egy művelt felnőtt kesereg azon, hogy „a fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága”.
Ha innen nézve szemlélem a két generációt, azt mondhatom: semmi baj, eddig is ez a retorika járta! De a tőlünk nyugatabbra végzett felmérések szerint a szakadék a fiatalok és a felnőttek társadalma között egyre nő. Azt gondolom, azért nő, mert mindkét oldalon rossz, hamis a súlymérték. Túlságosan is a felszíni különbségeken tájékozódunk, és nem a mélyben meghúzódó valóságon, a takargatott sebeken. Ebben az egyre gyorsabb tempójú világban egyre több gondot és bajt gyűjtünk be napról napra.
Minden generáció vesztes, amelyik nem tud kapcsolatba lépni a mellette élő másik nemzedékkel. Tényleg nagyok a különbségek, sok minden más, de meggazdagító, gyógyító hatásai vannak annak, ha valamennyire is tudunk egymással szót érteni.
Eszembe jutott egy jó 20 évvel ezelőtti történet a Kistemplomból. Szerdai bibliaórán idős asszonyok imaközösségben imádkoztak azért, hogy jöjjenek a templomba a fiatalok, vasárnap pedig, amikor eljött néhány, és épp az ő törzshelyükre ültek a templomban, akkor kemény szavak kíséretében állították fel őket. A jó szándék kevés, isteni ihletettség, szemléletváltás, Szentlélek-érintés kell.
Bíztatásul két idézettel zárom. Az első az idősebbeknek, felnőtteknek, a második a fiataloknak szól:
Amikor az ember fiatal, idősebb tanítómesterekre van szüksége. Amikor idős lesz, akkor meg fiatalabbakra.                       /Evelyn Glennie/

Ha egy fiatal naponta tizenhat órát tanul kitartóan, hatvanas éveire talán lesz olyan okos, mint amilyennek tizenévesen képzeli magát.
                                                /Mary Wilson Little nyomán/
Isten vegye el a magunk alkotta, így-úgy lepattintott hamis súlyainkat, adjon helyette jézusiakat, pontosabb súlyokat!

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig