Szentháromság utáni 12. vasárnap

Jer 20,1-3.7-9

1De Pashúr pap, Immér fia, aki az Úr háza felügyelőinek volt a vezetője, meghallotta, hogy mit prófétált Jeremiás. 2Ezért megverette Jeremiás prófétát, majd bezáratta abba a kalodába, amely a felső Benjámin-kapuban volt, az Úr háza mellett.3Reggel, amikor kivétette Pashúr Jeremiást a kalodából, ezt mondta Jeremiás: 7Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam, és legyőztél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. 8Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. 9Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. 

Mt 16,21-27

21Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 22Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! 23Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére. 24Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! 25Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. 26Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? 27Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.

szóltál és vártad 
     hogy rákérdezzünk szenvedéseidre 
     hogy melléd álljunk

     s a legtöbb 
     amit mi adni tudunk 
     ez volt

ilyesmi veled nem történhetik Uram

     ugyanezt szoktuk ismételni ma is 
     halálra készülő testvéreink előtt

ugyan ne láss sötéten

     és ők is egyedül maradnak 
     erősítés nélkül 
     kézszorítás nélkül

Jézus a mai evangéliumban nyíltan kezd beszélni arról, ami rá vár, szenvednie kell, meg kell öletnie, de a 3. napon fel kell támadnia. Kell. Ez a szó mindig csodálatot kelt bennem, ha ezt az Igét látom. Hogyan mondhatja Jézus a saját szenvedésére ezt a szót? Ki az közülünk, aki ezt ki tudná mondani a saját szenvedésére. Ami nemcsak valami fájdalmat, vagy egy rosszul sikerült dolgot jelent. Jézus számára a szenvedésben összedől a világ. Neki eljön ekkor a világ vége. Mint ahogyan mindannyiunknak, ha szenvedés ér minket. Öszedőlnek az álmaink, a terveink, a világról alkotott képünk, és az énképünk is. Ahogyan maga Jézus mondja később: aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt. És Jézus nem akarja megmenteni az életét, hanem annak az elvesztésére azt mondja, hogy kell. Így kell történnie. Ellene megy az emberi ösztönnek. Amely tiltakozik a szenvedés ellen, menekül a fájdalomtól és meg akarja menteni a saját életét. Ennek az emberi ösztönnek a hangja Péter apostol. Aki a múlt vasárnapi evangéliumban még a tanítványok szószólója volt a nagy mondatával: te vagy a Krisztus az élő Isten Fia. A mai evangéliumban pedig Sátánnak nevezi őt Jézus. Pedig milyen szép vigasztaló mondatot mond, mennyi szeretet van benne: 22Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! Fel akarja menteni Jézust a szenvedésnek még a lehetősége alól is, Jézus ne tapasztalja meg a Gonoszt. Ez a gondos szeretet azért nagy önzést takar. Péter biztosan félti Jézust is, de félti az ő saját kis világát is. Mert eddig az Urat erősnek, minden helyzetet megoldónak látta. És kedves testvérek, ne tagadjuk le, ismerjük be, hogy mi is egy ilyen Istenre vágyunk emberi ösztöneink szerint. Nem olyanra, aki a szenvedésre azt mondja, hogy kell, hanem olyanra, aki nemet mond arra. Akinek a kezében a mi kis személyes életterünk egy kicsit sem csorbul. Biztonságban marad. Így is mondhatnánk Péter szavát: legyél olyan Isten, akinek én szeretném, aki nekem kell. Az egyik lelkipásztor szerint sok ember van, aki Istent a világban való boldogulására kéri. És úgy viselkedik Istennel, mint egy demokratikusan megválasztott elnökkel, akinek tartania kell magát országa törvényeihez. Amiben ha jót teszünk, jót kapunk. Ezért, ha Isten szenvedést ad, vagy nem segít, egyszerűen leváltják. Mennyi olyan testvérünk van, aki éppen a szenvedése miatt fordult el Istentől. Nem ezt várta tőle. Na de nem ez cseng vissza Jeremiás próféta szavaiban, amelyeket a Lekcióban hallottunk: 7Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj. Azért mondja ezt Jeremiás, mert Isten engedte, hogy őt, az Isten prófétáját, akit eddig mindenki tisztelt kalodába zárják. Gúny tárgya legyen. De vajon nekünk nincs-e hasonló történetünk, akik együtt vagyunk most itt a templomban? Péter a tanítvány nem érezheti úgy, hogy Jézus rászedte őt, ha nem lesz erős és halálba indul? A férj és feleség nem érezheti úgy, amikor mélységbe kerülnek, hogy őket rászedték? Vagy az anyának és apának elmondták előre, hogy mi minden fogja őket várni a szülőségükben? Vagy a presbiter, vagy a lelkész, vagy az egyházközség tagja, aki igent mondott a gyülekezetére nem érezheti úgy, hogy nem ezt várta? Hogy őt rászedték? Milyen szemtelen mondta ez a Szentírásnak. De mégis milyen igazi szeretetet hordoz. Mert az igazi szeretetnek ez a kettőssége: rászedtél Uram és én hagytam hogy rászedj. Ez a tapasztalat az Úr Jézus tapasztalata is. Aki elhárította magától azt az álságos, emberi ösztöntől vezérelt lehetőséget, hogy ő ne élje meg azt, amit mi. Hogy ő ne járja végig azt, amit mi mindannyian. Nyíltan beszélt arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Nekünk nem olyan Istenünk van, aki a széltől is óv. Aki megbünteti azokat, akik nem szeretnek minket. Nekünk olyan Istenünk van, aki velünk szenved. Aki a mélységeinkbe száll. Aki osztozik a sorsunkban. De itt nem áll meg az út. Talán halkan halljuk sokszor Jézus mondatának végét, vagy nem vesszük észre a szenvedés hatalmassága miatt, de így fejezi be Jézus: de harmadnapon fel kell támadnia. Nincs olyan meghalás, amelyből ne támadnánk fel és nem dől össze úgy világ, hogy abból ne épülne fel egy új. Annyiszor megtapasztaljuk Jézus Krisztus mondatát, amellyel a Jelenések könyvében bíztat: íme, én újjá teremtek mindent. Mert aki elveszti az életét énértem, megtalálja azt. 26Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Ezért igaz nagyon, hogy a szenvedés, amit mi úgy nem értünk, csak az Isten teremtő homálya. De Isten mindig ott van a  mélységek fölött és figyelemmel kíséri, mi hogyan alakul.

Ezért benne bízva és nyitottan fogadjuk életünket az Úr kezéből. Aki saját Fiát nem kímélte. De harmadnap a sírból kihozta. Nekünk ezt a keresztyén tapasztalatot kell megélnünk és hirdetnünk. Itt a város közepén, ahol él a mi gyülekezetünk. Amely sokszor járta meg a mélységeket, amelyek mind a feltámadásra adtak lehetőséget. Egy hét múlva lelkészbeiktatás lesz itt nálunk. Közös, többségi döntésünknek az eredményeképpen. Hisszük, hogy Isten akaratával megegyezően. Tudjuk-e az ő kezében hagyni a jövőnket? A közöset és a személyeset is. Rábízni mindazt, amit a jövőben át kell élnünk. Ahhoz, hogy lépésről lépésre ne csak a világunkat, de minket is újjáteremtsen. Már most a földi utunkon. Aminek a legvégén eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig