Szentháromság utáni 10. vasárnap-2017

Ef 4,17-24

Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. 18Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük. 19Mivel erkölcsi érzékük eltompult, bujálkodásra adták magukat, mindenféle tisztátalanságot művelve mohóságukban. 20Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; 21ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: 22vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Mt 7,24-29

24Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. 25És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.26Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. 27És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, 29mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.

Ma az egész ország István király nagy döntését ünnepli, amellyel ő országának jövőjét a keresztyén hitre alapozta. Ez a nap a magyarság keresztyénségének az ünnepe. És mi ehhez kapcsolva adunk hálát a mindenható Istennek, hogy a mi népünk még mindig létezik. Mennyi mindent meghatározott István király akkori döntése. Útmutatás lehet nekünk a mai vívódásainkban, útkeresésünkben. Amelyből olykor elég sok van. Mi hogyan döntünk? Mire alapozzuk a választásainkat? Mire építjük fel az életünket, egy napunkat, a kapcsolatainkat? Jézus példázata az okos és a bolond emberről, a viharokról és a tomboló szelekről ezeket kérdezi tőlünk. Hogyan építjük a házunkat és a hazánkat? Erről beszél egy kis történet

Az ácsmester úgy gondolta, életében eleget dolgozott már, ideje volna nyugdíjba mennie és pihennie. Döntését bejelentette a főnökének, aki szomorúan vette ezt tudomásul, hiszen legtapasztaltabb szakemberét veszíti így el. A főnök annyit kért, hogy még egy utolsó ház építésében vegyen részt az ács, aki kissé kelletlenül, de beleegyezett. Ezen az utolsó házon bizony meglátszott, hogy nem adta bele minden tudását, a gondolatai már a pihenés, a nyugdíjas évek körül forogtak. A munka lassan készült, meglehetősen gyenge minőségben. Tudta, látta ezt az ács is, de már nem törődött vele. Amikor végre elkészült a tető és a ház, a főnöke is kijött az építkezés helyszínére. Odaadta a ház kulcsait a mesternek és ezt mondta neki: „Ez a ház a cégünk ajándéka a sok évtizedes munkádért. Ez a ház a tiéd.” Az ácsmester értetlenül vette át a kulcsokat és magában morgolódott: „Ha ezt tudom, egészen másképp dolgoztam volna ezen a házon.”

Ennek a kis történetnek egy mondata nagyon hangsúlyos nekem. Ez a ház a tiéd. Hozzátehetjük: ez az élet a tiéd. Ez a gyülekezet a tiéd. Ez a város a tiéd, ez a nemzet a tiéd. Azoknak akarunk mi jó alapot teremteni, amit a magunkénak érzünk. Ezért itt kezdődik Jézus példázatának a magunkra értelmezése, hogy az okos ember a kősziklára építette a házát. Nemcsak egy házat, hanem a sajátját. A mai nemzeti ünnepre gondolva, ez a nemzet a miénk, a mi sajátunk. És már most úgy nőnek fel a fiatalok, hogy sokan már tizenévesként külföldön képzelik el az életüket. Arra készülnek, hogy más országban éljenek, mert mára ez lett a normális. Ez vált mintává. A mi István királyunk a sajátjának, a magáénak érezte az országát, ezért akarta jó alapokra helyezni. És hogy mennyire megalapozott döntést hozott, ezt igazolták a századok. 25És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Zápor, árvizek, tomboló szelek. Mennyi volt a magyarság történetében. Mennyi van most is. És a mi személyes történetünkben is milyen sok zajlik. Hogy mennyire sokféleképp nézhetünk a viharokra, az értelmükre, azt éppen a reformációs emlékévünkre gondolva Luther története mutatja. Aki fiatal korában egy erdőben nagy viharba került és annyira félt, hogy fogadalmat tett a viharban, hogyha túléli, akkor szerzetes lesz. Mi történt volna vele, ha nincs vihar? Vagy a reformációval mi lett volna 500 évvel ezelőtt? Különleges dolog ez a példázatban is. A bolond és az okos ember építkezését a vihar teszi mérlegre. Ha nincs vihar, akkor a homokra épített ház is biztos talajon állhat. Akkor a bolond ember építkezésében semmilyen kivetnivaló nem volna. De van vihar és vannak tomboló szelek. A mi életünkben is nagy jelentőségük van. Az árvizek, a tomboló szelek nekiütköznek a mi felépített életünknek is. És ilyenkor dől el, hogy mi az, aminek helye van az életünkben és mi az, aminek le kell dőlnie. Ami át kell, hogy adja a helyét egy újnak. Ha van is ami elvész, vagy lerombolódik az életünkben, rá kell csodálkoznunk, hogy egyben mégis megéljük Istentől a védelmet. Aki nagyon sokszor megtart minket, megőriz sok olyan vihartól, ami túl nagyot rombolna az életünkön.

Ezért látjuk magunkat úgy, mi keresztyének, hogy az életünket igyekszünk kősziklára építeni. Biztos talajra, amely megtartja az életünket. És ez a talaj nemcsak egy tanítás, vagy életmód, nemcsak a keresztyén értékrend. Ez a kőszikla mindenképpen egy személy, nemcsak valami, hanem maga Jézus Krisztus. Aki számtalanszor beszélt a tanítványainak arról, hogy őbenne merjenek bízni, hogy rá próbálják építeni az életüket, hogy merjenek utána indulni. Mert minden más alap bizonytalanná válhat az életükben. De Jézus olyan kőszikla, aki a legtöbbet, a legnagyobbat adja annak, aki benne bízik. Túrmezei Erzsébet verse szól erről:

 A fák tövén

azért szelídül szellővé a szél,

mert erejét már felfogták a fák.

Ezt a védelmet keresi

minden odarejtőző kis virág.

De érzi, hogy vihar van.

Együtt szenved a fákkal a viharban:

mert ami szelíd fuvalom a fának,

vihar az ibolyának.

*

Így rejtőzünk a keresztfa tövén.

– Isten rendelte örök menedékül. –

Ott minden vihar fuvalommá békül,

mert fölfog villámot, szelet,

s kiterjeszti két védelmező karját

az életünk felett.

Ez a két kiterjesztett kar a keresztfán ez magasodott az országunk fölé és egy új életet hozott. De ez a két kar magasodik a mi életünk fölé is. Hogy fölfogjon sok vihart és szelet, amelyek nekiütköznének a mi életünknek. Hogy megéljük a kereszt védelmében: A fák tövén azért szelídül szellővé a szél, mert erejét már felfogták a fák. Életünkben a kereszt erejével kisebb ereje van minden más erőnek. Amelyek felénk indulnak el, de olyan erőknek is, amelyek belőlünk származnak. Milyen igaz az efézusi levél tanítása: ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: 22vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Kedves Testvérek, kősziklára van-e alapozva a mi életünk? Rajta áll-e minden, ami hozzánk tartozik a Mi Urunkon, aki az élet viharaiban mindig megmutatja megtartó erejét nekünk. Álljon ő a mai napunk középpontjában és az életünk középpontjában is. 

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig