Pünkösd

Ezékiel 37

12Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. 13Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! 14Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az ÚR.

Jn 20,19-23

Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! 20És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. 21Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. 22Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! 23Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.

Egy könyvben egy nagyon megérintő mondattal találkoztam: mielőtt falakat húzol magad köré, ne csak azt gondold át, hogy mitől akarod megvédeni magad, hanem azt is, hogy mi fog hiányozni neked ezután. Sokszor bezárkózunk életünk során. Vagy sokan eljutnak oda, hogy történetek, események után egyre zárkózottabbak lesznek. Úgy mint a mai evangéliumban a tanítványok. Amit átéltek, ami történt, ahogyan látja őket a környezetük az mind arra indítja őket, hogy zárják az ajtókat és ki se merjenek menni. Milyen hamis biztonságérzet ez a bezárkózás. Így lehet, hogy nem mennek be hozzájuk mások, bár az evangélium nem írja, hogy bárki is keresné őket. De ez így nem élet. Ha ez így marad, hogy Jézus tanítványai bent szoronganak és rettegnek a házban, mi lesz Jézus művével? De ne gondoljunk ilyen messze. Ha ez így marad, mi lesz velük? Mert kizárhatják azt a világot, ami őket is megsebezte, de ezzel együtt kizárnak minden mást is, ami az életet jelenti. A Pünkösd üzenete az, hogy a Lélek ebbe a bezártságba is képes megérkezni. Bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! Jézus nem kihívja őket, nem arra kéri őket, hogy tegyenek olyat, ami most nekik nem megy. Jézus Krisztus közéjük megy. Oda megy, ahol vannak. És ez a Pünkösd középpontja. Hogy a Szentlelken keresztül Jézus oda megy, ahol éppen mi vagyunk. Belép abba, amiben éppen mi vagyunk. Érintkezik mindazzal, ami most minket jelent. Még nagyobb titok az, hogy a Szentlélek belépése nemcsak a helyzetünkre, a körülményeinkre vonatkozik. Ő belénk, belsőnkbe, legmélyebb énünkbe érkezik meg. Oda, ahol mibennünk annyi minden lakik. Ezzel az annyi mindennel is képes érintkezni a Szentlélek Isten. Mindezt azért, hogy ne maradjunk bezárva. Hogy vissza tudjunk térni az életbe. Hogy nyitni merjünk. Ezért a Lélek útjának a legszebb képe az Úrvacsora. Ahol Jézus teste és vére azzal a szánkkal érintkezik, amellyel olyan sok mindent mondunk. Veszekszünk, vagy bűntudatot keltünk. Vagy éppen csak bezárkózva hallgatunk vele. És aztán a test és vér a mi nagyon is test és vér önmagunkba kerül, amikor lenyeljük. Belép oda, a mélységekbe, hogy eggyé váljon velünk és belülről átalakítson minket. Olyan vígasz van abban a képben, amely teremtés előtti világot mutatja be a Szentírás első mondataiban: A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. A teremtő Lélek már ekkor ott van. Amikor a létezés még csak gondolta, még csak terv. Vigasz ez nekünk, mert arról szól, hogy nem volt olyan pillanata a létezésnek, amikor Isten nélkül maradt volna. Isten Lelke már a semmi állapota felett is ott lebegett. Jelen volt, érintkezett azzal az állapottal, ami mindannyiunk legnagyobb félelme. Hogy egyszercsak mi is a semmiben találjuk magunkat. Isten Lelke azonban ott van. És ott is ott van, amikor Ezékiel prófétát elviszi egy völgybe az Úr egy száraz csontokkal teli völgybe, ahol egy elfeledett hadsereg porladt. De eljött a Lélek és újra élővé tette a holttesteket. És ezt az üzenetet kötötte hozzá Isten: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem.  14Lelkemet adom belétek, és életre keltek. Ezt tapasztalják meg a tanítványok. Jézus rájuk leheli a teremtő Lelket és életre támasztja rajta keresztül őket. Erre vágyunk mi is mindannyian, hogy ezt átéljük. Hogy kihozzon a sírjainkból, hogy kinyissa az ajtóinkat. Mindezt úgy, hogy közben a világ ugyanaz marad. Nem az alakul át. Hanem az én. Ami bennem az ént jelenti. Azt célozza meg a Szentlélek Isten és afölött lebeg ő, mérhetetlen nagy vigaszt adva a létezésünknek.

Nem is marad más, csak egy kérdés, a pünkösd nagy emberi kérdése, amelyet a Szentlélekről Nikodémus, a Jézust titokban, éjszaka fölkereső farizeus tett fel Jézusnak: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? Kíváncsiság ez, vagy lemondás? Hogyan is lehetnék én új teremtés. Reményik a pünkösdi szomorúság című versében olyan találóan beszél erről:

A Lélek ünnepén 
A Lelket lesem én. 
A Lelket, amely több, mint költemény. 
A Lelket, amely sosem volt enyém. 
A Lelket, amely sosem lesz enyém. 
A Lélek ünnepén 
Szomorún zendül egyetlen igém: 
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"... 

Tényleg itt van a mi legnagyobb elakadásunk. Hogyan? De hát van-e erre olyan válasz, amit mi várnánk. Van-e válasz, leírás mindarra, ahol teremtés történik. Titok marad, hogyan is történt pontosan a teremtés. Mennyi titok van még mindig a fogantatás körül. Azt sem tudjuk, hogyan lesz az úrvacsora kenyere és bora Jézus teste és vére. Ahol Isten életet teremt, ott a hogyan legtöbbször el van zárva előlünk. Talán azért, ne a hogyanra figyeljünk. hanem egy teljesen más kérdésre, ami ennél sokkal fontosabb. Az, hogy kitől. Kitől kapjuk az életet, kitől jön a feltámadás. Ki árasztja ránk a Szentlelket. Ez már nincs elrejtve előlünk. Sőt, erre irányítja a figyelmünket a Szentírás. A teremtésről, a fogantatásról, a Húsvétról, a Pünkösdről mind ez a fő üzenet. A szerető Isten keze teszi ezt. Ő hoz ebben a Pünkösdben új életet nekünk a teremtő Lelken keresztül.

Így jön ma a Szentlélek oda, ahol mi vagyunk. Ahol együtt vagyunk. Eljön, hogy elvigyen oda, ahol Ő van az Atyával és a Fiúval. Ezt éljük meg most együtt, akiket összegyűjtött, hogy újjászüljön minket, hogy újjáteremtsen minket a teremtő Lélek.

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig