Nagyböjt 1. vasárnapja 2017

Egyetlen szót szeretnék kiemelni Jézus megkísértésének a történetéből. Ez a szó a távozz. Távozz tőlem, Sátán. Más fordítás szerint: takarodj, Sátán. Ebben az egyetlen mondatban van a nagyböjt lényege. Hogy felismerjük, hogy kiismerjük, majd meghúzzuk a határt a Sátán hangja előtt. Ami persze az egyik legnehezebb dolog. Olyan sok hangot hallunk magunk körül,  vagy önmagunkban, vajon ezek között melyik a Sátán hangja? Mit is tesz a Sátán? Sokan neki tulajdonítják, ha valami rosszul sikerül. A legtöbben a bűnre csábítónak gondolják. Így maradt ránk a bűneset történetéből. A Sátán azonban nem csupán bűnre csábít és utána boldog, hogy sikerült elérnie valamit. A Sátán célja, hogy az ember hozzon létre egy Isten mentes teret az életében. Nem elég annyi, hogy bűnt tegyen. Azzal el lehet menni Istenhez, akivel lehet rendezni a bűnt. A Sátán többet akar, azt, hogy legyen olyan rész az életemben, ahová Istent nem akarom beengedni. Nem szeretném, hogy oda belásson, hogy arról tudjon. Mi sem egyszerűbb bizonyíték erre, mint a mai evangélium. Mindhárom megkísértés lényege ugyanez. Legyen a kövekből kenyér, Isten nélkül, vesd le magad és maradj életben Isten nélkül, végül szerezd meg ezt és ezt Isten nélkül. Egy igemagyarázó a Sátán három kísértését a fogyasztás kísértésével, a testi épség kísértésével és a globalizáció kísértésével azonosítja. Amelyek vezető irányok a mi világunkban. Felismerjük-e az életünkben a Kísértő hangját? Aki a Szentírást is szívesen idézi, hogy a maga útjára vezessen minket. És létrejöjjön a mi életünkben is az az Istenmentes tér, amely Ádám és Éva életében létrejött.

Jézusban, aki kiment a pusztába 40 napos böjtre, igazán meg tudjuk látni önmagunkat. Azt az önmagunkat, aki igazán ember. Sok jószándékkal fordulunk Isten felé, de annyi hang, annyi erő között vagyunk, ami felőröl minket. Jézus az Atya mondatával indult a pusztába, a keresztelése után, te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. A pusztában böjtölésének végén azonban megéhezett. És aki éhes, az kísérthető, befolyásolható. Ott van vele az Atya mondata és mellette megszólal a Kísértő mondata is. Melyikre hallgasson? Mi melyikre hallgatunk? Ráadásul a kísértő mondatai olyan ártatlanok. Mi baj van azzal, ha valaki megéhezik és kenyeret csinál magának. Vagy beteljesíti a zsidók váradalmát, akik a templomról leszállva várták a Messiást. Vagy elfogadni az uralmat a világ felett annak, aki királyként jött a földre? Mi a baj ezzel? És azokkal a mi döntéseinkkel mi a baj, amelyek annyira ártatlannak tűnnek, talán még Igével is alá tudjuk őket támasztani, mégis az Isten nélküli világunkat növelik. Ebben a világban élünk mi, hangok és erők között, amelyek hívnak és vonzanak minket. Egyetlen vigasztalásunk van, hogy Jézus is ebben a világban élt. Hogy őt is hívták és vonzották az erők és a mondatok. A Zsidó levél szerint: nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. 7Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. 8Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet. Nagyböjt 1. vasárnapján, amikor elindulunk a nagyböjt idejébe, az emberségünket tesszük próbára. Azt az emberséget, amelyet Jézus, a második isteni személy is felöltözött értünk szeretetből. Utat mutatott, hogyan hordhatjuk magunkon mi is ezt a mi emberségünket, ahogyan ő tette. És hogy mi a mai útmutatása? Az, hogy amikor őt eléri a sok erő és a sok mondat, nem mindegyiket engedi közel magához. Éva meghallgatta a Sátánt. Elgondolkodott az érvelésén. Jézus távol tartotta a Sátán mondatait. És kimondta rájuk ezt a szót: takarodj, Sátán. Van egy kis történet egy elhagyatott templomtoronyról, amely egy hegy tetején állt. Évtizedek óta először állt meg mellette egy vándor, aki észrevette, hogy harang is van ebben a toronyban. Meghúzta a kötelet és egyszercsak megszólalt a harang. Először tompán, gyenge hangon, ugyanis tele volt már mindenféle élőlénnyel. Amint a vándor meghúzta a kötelet ijedten repültek ki ezek a harangból, amely egy idő után tisztán, ércesen zengett. Aztán a vándor abbahagyta a harangozást és továbbment. A kiűzött élőlények a közelből figyelték az eseményeket és amint látták, hogy megint minden a régi, szép lassan visszaköltöztek a harangba. Jézusnak ez a felszólítása, hogy takarodj, Sátán, ez az a pillanat, amikor a vándor meghúzza a kötelet és az élősködők kirepülnek. Mert bennünk is sok élősködő mondat, emlék, érzés lakik. Amelyeknek teret engedtünk. Jézus azonban nem enged be válogatás nélkül mindent. Ezért jövünnk most hozzá a Nagyböjt kezdetén. Amely időszakban vállalásokat is kezdünk. Lemondunk, másként teszünk, félreteszünk a szokásainkból, ragaszkodásainkból. De ezzel nem erősebbé tesszük magunkat. Éppen ellenkezőleg. Még gyengébbé. Mert aki éhes az befolyásolhatóvá és kísérthetővé válik. Mint Jézus. Mi ebben az időszakban kísérthetővé tesszük magunkat, hogy átmenjünk azon a mélységen, amelyen Krisztus is átment. De át kell mennie ezen a mélységen minden családnak, minden házasságnak, baráti kapcsolatoknak, sőt, gyülekezeteknek is. Azért, hogy ezeknek az utaknak a vége is olyan legyen, mint a Jézusé: 11Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. Isten szeretete szolgál neki. Nem a Sátán, nem az emberek, egyedül Isten szeretete. Nagyböjtben erre az útra indulunk, meg akarjuk vívni a saját küzdelmeinket Jézus erejével. Aki ma olyan gyengének és megkísértettnek mutatja az arcát nekünk, hogy felismerjük benne a mi arcunkat is. De ne csak ebben ismerjünk magunkra. hanem a küzdelmek végén Isten szolgáló szeretetére. Az Ige felhívása ez: 16Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Minden kísértésünkkel, minden minket vonzó erő között, minden mondat között mi a nagyböjti időben az Úr Jézusra figyelünk. Csak őrá. Aki megadhatja azt a kegyelmet, hogy mi is kimondjuk ezt, takarodj. Távozz az életemből. A gondolataimból. Ne befolyásolj tovább. Jézus azért vállalta ezt a küzdelmet, hogy ne tévessze el az irányt. Önmagáról mondta: nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. Mindannyiunkat hajtja a világ megnyerésének vágya. Mert emberek vagyunk. De mi most azért vagyunk itt együtt, mert ismerjük annak az igazságát is, hogy mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall. Fontos, hogy legyen mit ennünk, de ne váljon fogyasztássá, az is, hogy vigyázzunk a testünkre, de ne váljon istenünkké a testünk, és az is fontos, hogy ebben a világban legyen helyünk, de ne hatalmaskodjunk. Erre a visszatalálásra hív meg minket a nagyböjtben az Úr. Hogy egyetlen istenünk legyen csak, a mindenható Isten, akinek a kezéből származunk és aki megmarad nekünk ennek a földi útnak a végén. Felé fordítjuk most minél jobban a figyelmünket, hogy minél inkább az övéi lehessünk. 

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig