Húsvét 4. vasárnapja

1 Pt 2,20b-25

ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. 21Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 22ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, 23mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. 24Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 25Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

Jn 10,1-10

1Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; 2de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. 4Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
6Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. 8Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. 9Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. 10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.

Megtörtént egyszer, hogy két szomszédos pásztor közül az egyik ellopott három bárányt a másiktól. Észre is vette ezt a másik pásztor és elment visszakérni a juhait. A kérésére azonban tagadta a szomszédja, hogy ez így volna. Erre a pásztor elkezdte azon a hangon szólítgatni saját bárányait, ahogyan mindig szokta, mire az ő három báránya kivált az idegen nyájból és odament hozzá.  A jó pásztort a juhok követik, mert ismerik a hangját. Jézus példázata számtalan fontos kérdést megérint az életünkből. Azt, hogy sokféle hang szól a mi életünkben is, de vajon melyik után megyünk. Vagy azt, hogy sokféle érdek keres minket, úgy, mint a bárányokat a rabló, vagy akár a farkas és mi is ki vagyunk szolgáltatva hatalmaknak és erőknek. Sok ponton érintkezünk Jézus példázatával. Abban is érintkezünk, hogy ma anyák napja van. És elsősorban azért adunk hálát az édesanyáinkért, mert a legtöbbet adták nekünk, magát az életet. Hálásak vagyunk azért is, hogy felneveltek, hogy gondoskodtak, hogy ezt mind igyekeztek a legjobb tudásuk és szándékuk szerint tenni. De a legtöbbet azzal adták, hogy átadták nekünk az életet. Jézus, a jó pásztor és az édesanyák éppen ezen a ponton találkoznak. Az életadásban. Mert Jézus az egyetlen pásztor ezen a világon, aki életét adta a juhaiért. Ezért az övéi a juhok. Nem hatalom, vagy erő alapján lettek juhai. Hanem az életáldozata kapcsán. Péter apostol így mondja ezt: 24Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 25Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. Így lett Jézus mindazok pásztora, akik elindultak az ő hangja után és követik őt. Mint mi mindannyian, akik itt vagyunk. Nem az egyház szolgálata, vagy különlegessége hív össze bennünket, amikor elindulunk a templomba, hanem a jó pásztor hangja utáni vágy. Amely itt az egyházban megszólal. Abban az egyházban, amelyet anyaszentegyháznak nevezünk magyar nyelven kezdettől fogva, mert itt is életadás történik. Ez az Úrasztala az életadás helye, ahol a sákramentumokban éltet minket a jó pásztor. És egyben vezet is. Abban az időben, amikor Jézus ezt a példabeszédet elmondta úgy vezették a pásztorok a nyájukat, hogy előtte mentek. Nem előre küldték a bárányokat. Jézus is az a pásztor, aki mindenben előttünk jár. Újra Péter apostol szavaiban jelenik meg ez: mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 22ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, 23mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Íme, még ebben is előttünk járt a jó Pásztor, kijárta előttünk a legnehezebb utakat is.

Az életünkre vonatkozó kérdés leginkább ez, hogy felismerjük-e az ő hangját. Ki tudjuk-e választani azok közül a hangok közül, amik elérnek hozzánk. Nem minden hang jószándékú. Azoknak is van hangjuk, akik nem az ajtón mennek be a bárányokhoz. Hanem hátsó utakon, rejtetten, kihasználva, ha éppen nem arra figyel az őr. Jézus ezért is mondja el ezt a példázatot, mert éppen olyanok álltak előtte, akikre ez a gonosz szándék volt a jellemző. A példázat elhangzása előtt a 9. részben egy vakon született fiút gyógyított meg Jézus szombaton, és a farizeusok felháborodásukban kiközösítették a fiút a zsinagógából. Akik csak önmagukat tekintették igazi és hiteles pásztoroknak, csupán a hatalmuk fenntartása miatt figyeltek az emberekre, ők a farizeusok. Amikor ma a közöttük járó Jézust látjuk, bizony a hivatásaink felé is kérdez a mai evangélium. Mi hogyan vagyunk pásztorok azokon a helyeken, ahol pásztorrá tett minket az Úr? A hatalom, a befolyás, az érdek vezet minket? Milyen különlegesen megmaradt a nagyhét igéi és istentiszteletei közül egy-egy emlék. A passió egy mondata most nagyon erősen megmaradt a számomra. Pilátus így szólt Jézushoz, nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy elítéljelek, vagy megmentselek? Erre Jézus ezt mondta, semmi hatalmad nem volna fölöttem, ha nem kaptad volna onnan felülről. A mi pásztorságaink is ugyaninnen származnak. Onnan felülről. De tudunk-e ennek a tudatában pásztorok lenni? Azzal az alázatra indító tudással, hogy Isten bízott meg minket a hivatásainkkal. Az anyákat az anyasággal, a vezetőket a vezetéssel, a tanítókat az útmutatással. És bizony ő bízta meg az Ő Fiát, az Ő egyszülöttjét azzal, hogy legyen a juhok pásztora. Azon a nehéz és fájdalmakon és szenvedéseken átvezető úton, ami a megváltásunkat jelentette. Ő maga mondja: Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Önmaga útjáról is mondja ezt Jézus, akit az Atya azzal bízott meg, hogy legyen az emberek Pásztora. Aki életét adta a juhokért. És ezért a húsvét vasárnapjainak egyikén szólal meg a jó pásztor példázata. Mert Ő olyan pásztor, aki nem önmagáért, miértünk vállalta az áldozatot, a halált, amelyből feltámadt. Ő a jó Pásztor ebben is előttünk jár. Minden halál felé vezető útban. Ami nemcsak az életünk végén levő halálról szól. Hanem most is, az életünk állomásaiban megtörténő halálokról. Amelyeket nem tudunk elkerülni. De amelyekről tudnunk kell, hogy a feltámadásba vezetnek. Új életet teremnek. Ahogyan ez Jézussal megtörtént. És feltámadása első pillanatától azon fáradozott, hogy megkeresse és feltámassza az övéit, akik belehaltak az ő kivégzésébe. És feltámasztja Péter, Tamást, az asszonyokat. Mert neki a jó pásztornak gondja van az övéire. Ő minket is feltámaszt. Ebben a hitben erősítjük ma önmagunkat, a Jó pásztorba vetett bizalmunkat. Hogy neki az a célja, az a szándéka, amit így mond önmagáról: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Hogyan hat rám ez az isteni szándék? Hogy ő erre vezet engem. Hogy nem elítélni jön, hanem hogy üdvözüljünk általa. Erről beszél már az Ószövetség is: Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 
3Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 
4Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Ezeket a sorokat a 23. zsoltárból két napja egy kómában fekvő nagymamának olvastam fel. Akinek az unokája elmondta, hiszi, hogy ahol most a nagymamája van, a jó Pásztor is ott van vele. Még oda is vele megy, abba titokzatos mélységbe, ahonnan talán hallja, amit neki mondanak. Bármiben is legyünk, bárminek a völgyében járjunk, a jó pásztor azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben éljünk. Mi ezért hallgatunk az ő hangjára és ezért járunk a nyomaiban. És ha előfordul, hogy más pásztorok elvisznek, elcsábítanak minket, az ő hangjára visszatérünk. Mert senki más mellett nem érezzük biztonságban magunkat, mert annyira, mint őbenne senkiben sem bízhatunk. Csak benne, aki életét adta értünk, hogy nekünk életünk legyen. Ezért ma, amikor hálát adunk mindannyiunk édesanyjáért, akkor hálát adunk a másik életadónkért. Jézus Krisztusért. Aki úgy, ahogyan az édesanyánk szeretetből adta át nekünk az életet. Ez a mi létezésünk háttere. Járjunk ennek tudatában holnap és azután is. Hogy továbbra is életünk legyen. 

Debrecen
Kistemplomi-Ispotályi
Református Egyházközség
Lelkészi Hivatala
Cím: 4025 Debrecen,
Révész tér 2.
Telefonszám: 52/342 872
E-mail: kistemplom@gmail.com



Hivatali idő: hétfő-péntek: 8.30-16 óráig